Jogpolitikai axióma a törvény vissza nem hatása. A büntetőjogot mint egészet, mint rendszert kell látni, ezért a büntetőügyekben a viszszaható erőt alkalmazni nem lehet. A jelenleg hatályos anyagi jogi szabályok és bírósági gyakorlat is ezt a szabályt követi. A büntetőjog alkotmányos alapelveire tekintettel mentesülnek a büntetőjogi felelősség alól a pártállam idején bűncselekményt elkövető személyek.
A Moszkvában 1943. október 30-án kiadott közös nyilatkozat és 1945. augusztus 8-án Londonban megkötött egyezményben foglaltaknak megfelelően a nürnbergi alapokmány elismerte az egyes államok függetlenségét, nem korlátozta őket a háborús bűnösök bíróság elé állításában. Az alapokmány rendezte a nemzetközi és az egyes nemzeti bíróságok egymás közti viszonyát. A fegyverszüneti egyezmény sem korlátozta a magyar bíróságokat ítélethozatalukban. Az Ab tehát helyesen állapította meg, hogy a magyar bíróságok szabadon mérlegelhették egyes személyek büntetőjogi felelősségét, bűnösségük fokát.
A fentiekből következik, hogy a bíróság a perújítás során szabadon mérlegelheti a népbírósági rendelet hatályát, van-e helye a visszaható jogalkalmazásának a jogforrások rangsorára is figyelemmel. A magyar igazságügyi jogra vonatkozólag 1945-ben alapvető kútfői szabály az 1869. IV. tc. 19. paragrafusa volt, és eszerint a büntető törvénykönyv alapelveivel szemben a népbírósági rendelet jogforrás jellege másodlagos.
Történelmi folyamatok
A büntetőjogi alkotmányos szabályainak megsértése mellett azt is meg kell állapítani, hogy a népbíróság az általa alkalmazott jogszabályokban meghatározott követelményeknek sem felelt meg, anyagi és eljárási szabályt sértett, és ily módon állapította meg Bárdossy László bűnösségét és szabta ki a halálbüntetést.
Bárdossy László hivatali működése alatt nem szegte meg az alkotmány és a hatályos törvény más rendelkezéseit, és bűnössége nem állapítható meg a népbírósági rendelet alapján sem. Magyarország támadó háborút nem viselt. A délszláv válság idején a belgrádi katonai puccs következtében a magyar–jugoszláv barátsági szerződés kikötéseivel ellentétes irányba fejlődtek az események. Ennek következtében választanunk kellett Németország és Jugoszlávia között. A magyarlakta Bácska visszaszerzése helyett nem hagyhattuk eltiporni magunkat Jugoszlávia kedvéért. A magyarlakta területek birtokbavételére végrehajtott katonai akció teljesen független volt a német és olasz katonai akciótól, és nem volt más, mint egy jugoszláv részről katonailag és közigazgatásilag kiürített terület birtokbavétele. A magyar lépés a tervezett külön német tartomány létrejöttét hiúsította meg. Az ismertetett álláspontot a kormány a hadműveletek megkezdésekor közölte a német kormánnyal. A magyar kormánynak a hadviselésre vonatkozó álláspontja megfelelt a nemzetközi gyakorlatnak. Anglia 1938-ban ugyanilyen indokkal állt el Csehszlovákia megsegítésétől, a Szovjetunió erre hivatkozott a lengyelek hátbatámadásakor.
A katonai hírszerzés június 16-i jelentése a német csapatszállítások kapcsán szovjet támadás lehetőségére hívta fel a figyelmet. „Megítélésünk szerint – szól a jelentés – Szovjet-Oroszország háború esetén német csapatoknak magyar területen való megjelenésével és átvonulásával számol, és ezért Magyarországot már eleve ellenségének tekinti.” „Nincs kizárva tehát annak lehetősége, hogy a német csapatok elvágása céljából Kárpátalja megrohanását is megkísérli.” (Hadtörténeti levéltár Eln. Vkf. 1. 1941/5563.) A katonai vezetés nem tartotta kizártnak az orosz agresszió lehetőségét.
A Szovjetunió elleni hadba lépés közvetlen kiváltó oka Kassa bombázása volt. 1941. június 26-án, a 13.10 órakor végrehajtott légitámadás során mindmáig tisztázatlan felségjel nélküli repülőgépek Kassa városát bombázták. Ezt megelőzően 12.10 órakor három szovjet vadászgép Rahó közelében géppuskázta a Kőrösmező–Budapest között közlekedő gyorsvonatot.
Bár a Kassát bombázó gépek nemzeti hovatartozása máig nem tisztázott, és a kassai katonai jelentés is ismeretlen gépekre utalt, a vezérkarnál a támadó gépeket szovjeteknek tekintették, és azt így jelentették a vezérkar főnökének. A fent említett szerint a hírszerzők jelentései alapján számoltak egy Magyarország elleni szovjet támadással, így nem voltak kétségeik. Az egy órával korábbi gyorsvonat elleni szovjet támadás is ezt a feltevést erősítette meg. A történés idején a közvélemény többsége, a döntéshozók pedig kivétel nélkül ezen a véleményen voltak. A vezérkar főnöke feltehetően a honvédelmi miniszter kíséretében ilyen értelemben tájékoztatta a kormányzót is. A miniszterelnök előzetes tájékoztatását szükségtelennek tartotta. A kormányzót a Kassát ért szovjet légitámadás mérhetetlenül felháborította, és magáévá tette a vezérkar főnökének javaslatát: a provokálatlan támadást meg kell torolni. Ilyen esetben az 1920. XVII. tc. 2. paragrafusa mérvadó, mely a kormányzót felhatalmazta, hogy „közvetlen fenyegető veszély esetében – melynek bekövetkeztét a kormányzó jogosult megállapítani – a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül a hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását elrendelje”. A „közvetlen fenyegető veszély” fennállásának megállapítása a kormányzó kizárólagos hatáskörébe tartozott. A döntéssel lehet egyetérteni vagy helyteleníteni, csupán törvényességét nem lehet vita tárgyává tenni. A döntő szót nem Bárdossy mondta ki.
A magyar kormány nem hadiállapotot deklarált, hanem megállapította, hogy provokálatlan ellenséges támadás következtében – tehát a magyar kormány akaratán kívül fekvő okból – a Szovjetunió és Magyarország között háborús állapot állt be.
A minisztertanács a kormányzó döntését tudomásul vette. Ezt követően Bárdossy szerepe arra korlátozódott, hogy a kormányzó határozatát ellenjegyezte. A győztes nagyhatalmak Horthyt nem tekintették háborús bűnösnek.
Az Egyesült Államok és a tengelyhatalmak között kitört háborúban a magyar kormány csupán a diplomáciai viszony megszakításáig akart elmenni. A német, olasz és japán részről érkezett nagyon komoly figyelmeztetés után közölte Bárdossy az amerikai követtel, hogy a szolidaritási nyilatkozat hadiállapot beálltát jelenti. A munkatársai aggályaira Bárdossy azt válaszolta: „Van-e joga a magyar kormánynak odaajándékozni az egész országot Hitlernek – és semmi kétség, visszautasítás esetén néhány nap múlva Hitler lesz itt az úr – csak azért, hogy elkerüljön egy újabb hadüzenetet, amely önmagában semmit sem változtat a helyzetünkön?”
A büntetőjogi felelősség elbírálásánál figyelembe kell venni azt is, hogy nem volt olyan nemzetközi szerződés, mely akár a támadó háborút nemzetközi bűncselekménnyé nyilvánította volna, és nem volt olyan szerződés sem, amely Magyarországot – szerződéshez történő hozzájárulás alapján – kötelezte volna, hogy háborús cselekményektől tartózkodjék.
Ettől függetlenül a fentiekből kitűnően Magyarország támadó háborút nem viselt, ezért nem lehet Bárdossy Lászlót bűncselekménnyel vádolni.
A Bárdossy-perben a politikai ügyész is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Magyarország stratégiai, geopolitikai helyzeténél fogva a háborúból nem maradhatott ki.
A német–szovjet-orosz viszony 1940 novemberében vált teljesen feszültté, mert Molotov Berlinben annak elismerését kérte, hogy Magyarország, Finnország és Svédország, valamint a Balkán Görögország kivételével a szovjet-orosz érdekkörbe tartozzék. Az angolok 1940 nyarán közölték Sztálinnal, elismerik, hogy Kelet- és Közép-Európa szovjet-orosz érdekkörbe tartozik. Churchill 1940 tavaszán Barcza György magyar londoni követnek megmondta, ha Németország legyőzéséhez szükséges, fél Európa bolsevizálásához is hozzájárul. Sztálin is elkerülhetetlennek tartotta a szovjet– német háborút, s úgy döntött, hogy az eredetileg 1942-re tervezett összecsapást előrehozza 1941-re. Mereckov vezérkari főnök 1940 szeptemberében készítette el a szovjet csapatok felvonulásának tervét. E szerint Kelet-Poroszország és a lengyel főkormányzóság elleni támadást, egy Budapest elfoglalását célzó kiegészítő támadás egészítette ki. Magyarország elfoglalásával Németországot akarták elzárni a Balkántól. Az Oroszországgal határos kárpátaljai határszakaszon a magyar katonai titkosszolgálati jelentés szerint az oroszok 1941 tavaszán két hegyivadászokból álló hadsereget helyeztek el. Magyarország csak Németország és a Szovjetunió között választhatott. Bármennyire keserves döntés volt, a magyarok nem mehettek önként lelkesen a szovjet-orosz óriás karjai közé, vállalva ezzel az előzetes német megszállást is, mert nem vállalhattak fel egy teljesen idegen kultúrát. A keleti óriás idegen tőlünk, kultúrája, civilizációja csakúgy, mint írása, gondolkodása, társadalmi felépítése, despotizmusra hajlamos vezető rétege. Ha a német–magyar viszony reálpolitikai keretek között marad, feltehetően elkerülhető lett volna az 1944. márciusi német megszállás. Az ország pedig – nemzeti egységét megőrizve – relatív akciószabadság birtokában reálisabb eséllyel tárgyalhatott volna az ősz folyamán a Szovjetunióval.
A történettudománynak és a bíróságnak a múltra vonatkozó értékelése nem esik egybe, mert a forrásanyagot eltérően értékelik. A bíró a felderített tényállás alapján dönti el történt-e bűncselekmény. A történeti igazsághoz igazodó ténymegállapítás szerint Bárdossy László hivatali működése alatt nem szegte meg az alkotmány és a hatályos törvény más rendelkezéseit, ezért bűnössége nem állapítható meg.
Kérdés, fennáll-e politikai felelőssége, döntései, intézkedései mennyire voltak helyesek vagy helytelenek, s az a fennálló körülmények szempontjából igazolhatók-e? Eltérő értékelés lehetőségére Bárdossy László is célzott, amikor tagadta bűnösségét, tettéért azonban vállalta a politikai felelősséget. Tévedés azt állítani, hogy az egymással szembenálló, élethalálharcát vívó két nagyhatalom között fekvő Magyarország kimaradhatott volna a háborúból.
A német–orosz háború kitörésekor Hitler nem szorgalmazta Magyarország belépését a háborúba. A német katonai vezetés azonban a magyar vezérkarnál szorgalmazta a honvédség közreműködését. A Wehrmacht a keleti fronton számottevő tartalékkal nem rendelkezett. Hitler tudta nélkül a német katonai vezetők ezt nem tették volna. Pár hónappal később, 1942 januárjában Ribbentrop és Keitel marsall az egész honvédség bevetését követelte. A hosszas és nagy hangerővel folytatott alkudozás során Szombathelyi vezérkari főnöknek sikerült elérnie, hogy csak a 2. hadsereget kell kiadnunk. A hadba lépés késleltetése tehát csak néhány hónap lehetett. Júniusban ellenséges légi támadás alapján történt a hadiállapot beálltának megállapítása, vagyis a magyar kormány akaratán kívül fekvő okból; tehát nem viseltünk támadó háborút. Werth Henrik vezérkari főnök nem volt egyedül azon a nézeten, hogy az orosz háború rövid ideig tart. Hasonlóak voltak a brit és az amerikai hírszerzés jelentései is. Laurence Steinhardt amerikai moszkvai nagykövet azt jelentette: kétséges, vajon Sztálin rendszere túlélhetné-e a német támadást.
A történelmi folyamatok nem azonosak azzal, ahogyan visszatekintve következményeik miatt látjuk őket. A felelősség megítélésénél azt is számításba kell venni, amit az emberek egy adott időszakban gondoltak, még akkor is, ha az utóbb tévesnek bizonyul. A lehetségest és a valóságot nem sikerül mindig különválasztani.
Hitler háborút vesztett, de 1941-ben közel állt a győzelemhez. Egy hét alatt olyan kiterjedésű területet foglalt el, amelyet a német haderő három év alatt ért el az első világháborúban. Nyilvánvaló, hogy a német katonai sikerek hatással voltak a magyar vezetők döntéseire.
A moszkvai csata befejezéséig, 1941 decemberéig számolni lehetett azzal is, hogy a háború úgy ér véget, hogy Németország meghatározó szerepet játszik Közép-Európában. Jóindulatára tehát a környező ellenséges államok gyűrűjében rászorultunk. Teljes vereség esetén ott rémlett Szovjet-Oroszország. A német megszállásig a zsidóság többsége sem kívánt szovjet uralom alá kerülni.
Dilemmák
A büntetőperben Szalai politikai ügyész is megállapította, hogy a német nyomás következtében később úgyis belementünk volna a háborúba. Bárdossynak nem volt lehetősége arra, hogy a kormányzót a határozata és annak alapján kiadott katonai parancs visszavonására rábírja. Bárdossy László egy módon kerülhette volna el a dilemmát: ha lemond. Erre nézve mondta Ullein-Reviczkynek: „Nekem kell-e vállalnom a felelősséget ezért a háborúért, vagy át kell ruháznom az utódomra? Úgy gondolom, az ország semmit sem nyerne az utóbbi megoldással, hisz ha most visszavonulnék, utódom csakis a németek embere lehetne. Márpedig ő bizonyára messzebb elmenne, mint ameddig én szándékozom elmenni.”
Két momentumot az idézetből maga a történelem bizonyított: 1944. március 19-én a Sztójay-, 1944. október 15-én a Szálasi-kormány beültetése.
Bárdossy László mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabb szinten tartsa a háborús hozzájárulásunkat.
Ezt bizonyítja sikeres törekvése 1941 őszén, hogy hazahozza a gyorshadtestet, és 1942 januárjában a követelt egész magyar honvédség helyett a 2. magyar hadsereget kellett kiadnunk. Bárdossy túlzottnak találta a németeknek tett engedményt. Csak a harcias hithűség egyoldalúsága állíthatja azt, hogy Magyarország önként, és nem Németország kényszerítő nyomására vett részt a háborúban. A németeknek voltak barátai, sőt csatlósai, akik a kormányra nyomást gyakorolhattak, de ezek az erők német közreműködés nélkül nem ragadhatták volna magukhoz a hatalmat. Aki azt hiszi, hogy a magyar vezetés bármit is tehetett volna büntetlenül Hitler szándékai ellen, az – Magyarország esetében – nem érti meg, hogy milyen volt a hitleri elnyomás, a zsarnokság. A háború kiterjedése a mindenkori magyar miniszterelnököt Teleki Páléhoz hasonló feloldhatatlan dilemma elé állította.
A népszerűség órái
Amíg közvetett nyomással célt ért Magyarországon Hitler, erőszakot nem alkalmazott. Gosztonyi Péter közlése szerint Magyarországról alkotott véleményét Miklós Béla vezérezredesnek fejtette ki 1944. július 21-én, amikor kézhez vette Horthy levelét, amely felsorolta a Sztójay további kormányzása ellen szóló érveket. Hitler a levelet elolvasta, majd kijelentette, hogy őt világok választják el Horthytól. „A mostani konfliktus – mondta – egyáltalában nem olyan normális háború, mint esetleg Mária Terézia idejében, és nem is lehet olyan előkelő módon megvívni. Egész Közép-Európa sorsa forog kockán. Tekintettel szociális bajaira és az országban élő nagyszámú zsidóra, Magyarország a bolsevizmus előtörése esetén mindene
origo.hu
Kiderült, melyik börtönbe vonult be Gyárfás Tamás
