Kettőnknek szűk ez a haza, Gyurcsányi

2004. 09. 30. 18:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bayer Zsolt vagyok, 41 éves, solymári gyerek. És nincsen kettőnknek hely a nap alatt, Gyurcsány. Téged nem érdekel, hogy miért, de mégis elmondom.
Először azért, amiért solymári gyerek lettem. Amiért nem lehetek mosonszolnoki gyerek. Amiért Mosonszolnokról kitelepítettétek apám családját, csak azért, mert svábok. Amiért az itthon maradó nagyapámat kuláklistára tettétek, és megfosztottátok mindenétől. Amikor az összeomlás küszöbén KISZ-führer lettél, közösséget vállaltál mindezzel. Részese vagy apámék tönkretételének.
S azért sincs hely kettőnknek a nap alatt, mert nem lehetek kiskőrösi gyerek sem. Mert anyai nagyapámat Kiskőrösről vitték el az Andrássy út 60.-ba, amikor a „kisnyilasok” már átöltöztek ávósnak. Mert kellett a „jó szakember” nektek is, Gyurcsány. Ezzel is közösséget vállaltál, amikor KISZ-führer lettél. Részese vagy édesanyámék tönkretételének.
Nem lehetünk egyszerre ott a rendszerváltás ege alatt, Gyurcsány. Mert valamelyikünk élete akkor nem igaz, vagy a rendszerváltás nem igaz.
Amikor Horn Gyula lett a miniszterelnökötök, akkor arcul köptétek nagyszüleimet, szüleimet, arcul köptétek 1956-ot. Amit a te apád „forradalomként emlegetett”, mert az apád „dzsentroid elem” volt, igaz, Gyurcsány?
A szüleim és a nagyszüleim is forradalomként emlegették 1956-ot. Csak azt nem tudom, melyikük volt dzsentroid elem. Talán apai nagyanyám, aki felnevelt négy kuláklistás, osztályidegen sváb gyereket, akit a Patyolatban ért minden hajnal, hogy mossa mások szennyesét, aki éjjel csipkét varrt valami szövetkezetnek, hogy azért fussa karácsonyi süteményre, fussa ünnepre. Ő volt a mi dzsentrink, Gyurcsány. Ahogy végignézek most a családomon, leginkább ő… Vagy 1956 nem igaz, vagy ti nem vagytok igazak, Gyurcsány. A kettő együtt ugyanis nem lehet igaz.
Aztán, amikor Medgyessy Péter lett a miniszterelnökötök, ismét arcul köptétek a szüleimet, a nagyszüleimet, és akkor már arcul köptetek engem is, minket is, Gyurcsány. Mert Medgyessy a „konszolidált Kádár-kor” fenntartója, haszonélvezője, működtetője volt, tudod, Gyurcsány. Tartótisztje volt a diktatúrának. És te éppen most köszönted meg neki az „elmúlt két évet” és az „egész életpályáját”, amelynek során oly sokat tett ezért az országért. Rendben van – de akkor holnap ki kell telepítened a családom itthon maradt tagjait is, Gyurcsány. Mert ők, mert mi gyűlöltük azt a Kádár-kort, Gyurcsány. Gyűlöltük azt a „baloldalt”, Gyurcsány, amely „baloldalnak” szerintetek mindent köszönhet ez az ország. És valamit soha, soha ebben az átkozott, nyomorult életben nem fogsz megérteni, Gyurcsány. Azt, hogy a szüleim és a nagyszüleim még csak nem is saját tönkretett életük miatt gyűlölték ezt a „baloldalt”, Gyurcsány, nem saját kifosztásunk miatt gyűlölünk benneteket, Gyurcsány. Hanem azért, mert itt minden hazugság volt, Gyurcsány. Mert a kisszerűség, a pitiánerség ülte itt torát, Gyurcsány. Mert a „kádári konszolidáció” a tisztességet, az egyenes beszédet, a gerincet kérte és kapta cserébe a karrierért. Mert itt csak az foglalkozhatott politikával, aki előre eldöntötte: gazember leszek.
Ahogy a „kisnyilasok” átöltöztek ávósnak, úgy öltözött át Kádár hazaáruló és gyilkos diktatúrája a senkiháziak diktatúrájává. Ezért nincsen hely kettőnknek a rendszerváltás ege alatt, Gyurcsány. Mert te öltöztél át legutolsónak… Te öltöztél át legutolsónak, Gyurcsány. Tudatosan, megfontoltan, végképp minden meggyőződés nélkül. Azzal, hogy belőled miniszterelnök lehet, utoljára köpitek arcul a szüleimet, a nagyszüleimet, utoljára engem és mindnyájunkat.
Teszek a milliárdjaidra, Gyurcsány. Mert tudom, magad erejéből, magad tehetségéből neked nem lennének milliárdjaid. Ehhez neked át kellett öltöznöd – ehhez az anyósodnak azt kellett mondania, „nesze Ferike, itt van az első millió (milliárd)”, vágjál bele. Megkaptad az útravalót a lopott pénzből – mi adtuk oda nektek, az éjszakánként csipkét varró nagyanyám, a mindenétől megfosztott nagyapám, az Andrássy út 60. pincéjébe hurcolt másik nagyapám. Amid csak van, mind a miénk, Gyurcsány. Kend a hajadra! De miniszterelnök nem lehetsz ebben az országban, Gyurcsány. Vagy Gyurcsányi? Egyikünknek el kell takarodnia. És most az egyszer nem én fogok eltakarodni, Gyurcsányi! Erre mérget vehetsz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.