Egy politikai túlélőshow margójára

Remek címet választottak a tévések. A magyarban a „házon kívül” évtizedek óta azt jelenti, hogy az intézmény nem működik. Akinek dolgoznia, intézkednie kellene, az „házon kívül” van. A „házon kívül” a szocializmus nyelvi leleményeként az intézményesült működésképtelenséget jelenti. És ez a jelentés csak akkor fog kihalni, ha a szocialista örökség is elenyészett.
Ült a magyarok miniszterelnöke (itt persze vagy a magyarokat, vagy a miniszterelnököt idézőjelbe kellene tenni) a kamerák tüzében, „házon kívül”. Nem fogott lángot. Minden válasza flott volt. Sehol egy megingás, egy elgondolkodás. Ő a búzamezőn is jól mutatott volna, kalásszal a kezében.
Időnként visszakérdezett a tévések által jól fölkészített spontánul kérdező állampolgártól: mit tetszik képzelni? Itt kormányozzak, a tévéstúdióban? (Hehehe.)
Másnap reggel a rádióban is lerázta a riportert, amikor az arról érdeklődött, mi most a teendő, hogy a szocialisták jelöltjét nem sikerült köztársasági elnökké választani: „hogy mit kell csinálni, azt nekem ott kell elmondani (a hétvégi MSZP-kongresszuson), nem a rádió reggeli műsorában.” Mert Gyurcsány tudja, mire való a tévé meg a rádió. Nem ott kell kormányozni. Ott szerepelni kell.
Aki a gyarmatokon jár, néha heccből is kihajol luxuskocsijából: pénzt akartok megint, kis koldusok? Te is meg te is? Te, a két diplomáddal, te ötvenéves munkanélküli, meg te, a tolókocsiból, hát neked meg munkavállaláson jár az eszed? Az a baj, hogy pénzéhesek vagytok. És nem értitek, hogy NINCS PÉNZ. Egy petákom sincs, hányszor mondjam el? Én vagyok az igazságos miniszterelnök, fizessétek az adókat, aztán majd én összesöpröm igazságosan, és újra elosztom, ahogy akarom. És ne szóljatok bele, hogyan, mert ehhez én jobban értek. S ha rosszak lesztek, még kevesebbet kaptok. Akkor kitalálunk nektek egy harmincnegyedik fajta adót. Ha meg jók lesztek, akkor megértitek, hogy a közösbe kell adnotok a pénzeteket. És ne kérjétek vissza, csúnya dolog ez.
Nem tudom, hogy Gyurcsány a műsor folyamán hányszor ejtette ki azt a szót a száján, hogy „pénz”. Nem tudom, hányszor jelentette ki, hogy „nincs pénz”, „ha egyiknek adok, a másik is kér”, „mindenki pénzt akar” meg hasonlók, de egy idő múlva egyszerűen az volt az érzésem, hogy nem egy miniszterelnök beszélget az állampolgárokkal, hanem egy újgazdag kutyákat ereszt a telhetetlen koldusokra.
Mohó nyugdíjasokat, kapzsi kétgyerekeseket, számító, minimálbérből élő családanyákat, munkanélküli pénzsóvár diplomásokat az vizionál, aki mindent csak a pénzen keresztül lát. A műsor egyik fölemelő pillanata az volt, mikor a milliárdos miniszterelnök egy rokkantnyugdíjasként bemutatott asszonyra még rá is pirított, hogy a mozgáskorlátozott fia után ő azért még kap némi pluszt, melyet a huszonnyolcezer forint (!) mellett elfelejtett megemlíteni, ejnye-bejnye! A fölmondott szöveg verbálisan stimmelt, képileg nem nagyon. A sorsa és körülményei ellenére igazán könnyed és elegáns, meggyötörtnek semmi esetre sem tűnő asszony nem jött zavarba a leégetéstől, s ezen a ponton a nézőben gyökeret vert a kétkedés, hogy vajon kiket lát ő, és miféle miniszterelnöki túlélőshow-hoz asszisztálnak itt ezek a tudj’ isten, honnan előkapart amatőrök?
Úgy tűnik, nem csak én gyanakodtam, megnéztem a műsor után a tévécsatorna honlapjára beküldött leveleket, elég tanulságos olvasmány. Egy néző megkérdezte, hogy egy rokkantnyugdíjas miként tarthat fönn (berendezés, rezsi) mozgáskorlátozott, állástalan fiával luxuskörülményeket tükröző, kétszintes családi házat? A hamisság, az ordító kiagyaltság ott lebegett az egész műsor fölött. A kérdező honpolgárok tehetséges amatőröknek, ha ugyan nem amatőrszínészeknek tűntek, akik gázsiért szokták alakítani a számukra megírt szerepeket.
Ahhoz már hozzászoktunk, hogy látunk egy miniszterelnököt, aki magyarázkodik és sajnáltatja magát. Ez a milliárdos egyszer már kihúzta hófehér zsebeit a nadrágjából, hogy mutassa, nincs pénze, és hogy a dolog igaznak tűnjön, le is fényképeztette magát. Mert már akkor se értették a népek, hogy NINCS PÉNZ. Ezek enni akarnak, kiváltani a gyógyszert, kifizetni a számlákat, taníttatni a gyereket. A kis vérszívók.
A fölvett, sokmilliárdos kölcsönök útjáról és landolásáról, amelyek miatt annyira eladósodott az ország, nem esett szó. A spontán módon odacsődített, egyébként kitűnően sminkelt, szépen fölöltözött nyomorgók pedig nem kérdeztek rá az eladósodás okaira. Úgy tűnik, azok, akiknek jutott a fölvett milliárdokból, nem jutottak be a stúdióba, hogy kérdezzenek a mindentudó miniszterelnöktől. Hosszú távú gazdaságélénkítő, az országot talpra állító elképzelésekről nem hallottunk.
Látszott Gyurcsányon, hogy nem is hall meg más szót, csak azt, hogy PÉNZ. És igyekezett részvétteljes ábrázatot vágni, mikor ilyeneket kérdeztek tőle: hova lett a beígért béremelésem? Miből fizessek számlát? Miből vegyek gyógyszert a beteg fiamnak? A részvét szinte megszépítette.
Rafinált kis műsorocska volt, annyi szent. Kritika és behódolás, valódi problémák és show-hazugságok fűszeres elegye. Fölvágott nyelvvel locsogott a beöltöztetett plebs. A gyarmattartó pedig engedte nagystílűen, hogy a zakóját rángassák a bennszülöttek.
A nézőt leszámítva senki nem volt zavarban. A műsorban a legmegdöbbentőbb az volt, hogy senki semmivel nem volt zavarba hozható. Sehol semmi határozatlanság, civiles lámpaláz.
De úgy tűnik, a médiagépezet mégsem elég olajozott. Egy homokszem került a fogaskerekek közé. A homokszemet úgy hívják, hogy Yvett Balcano, és nemzetközi pornósztár.
Nekünk a szerbiai magyarokat képviselő Bata Tündeként mutatták be a tévések. Kettős állampolgárságért harcoló, áttelepülni vágyó ifjú nőt alakított. Spontán kérdésére Gyurcsány spontán módon azonnal elmondhatta, hogy hétfőtől 21 hónap múlva megkaphatja magyar állampolgárságát. Épp csak azt nem tette hozzá: siessen, mert nyolckor nyit a hivatal. Kedves Yvett, akarom mondani, Tünde, legyen ön is milliomos.
Számít egy homokszem? Az attól függ, hova kerül. Ha a sivatagba, akkor nem számít. De egy érzékeny műszer elromolhat tőle. Ha a szemünkbe jut, fájdalmat érzünk. És ha mély sebbe kerül, még gennyesedést is okozhat.
Az „Yvett Balcano pornósztár” nevű homokszem a Miniszterelnöki Hivatal sivatagjában nem számított. Ugyanis a viharedzett lányt a Miniszterelnöki Hivatal tudtával és jóváhagyásával (!) választották ki a határokon túli magyarok képviseletére. Egyúttal üzentek a hazaiaknak is: na, itt vannak a ti híres munkavállalóitok. Ezeknek kellene az uniós ország állampolgársága. Mert ez a Gyurcsány-kormány végtelenül cinikus politikai üzenete. Ha pedig nem vették észre, hogy nem ez lesz az üzenet, akkor a kabinetben serénykedők között többségbe kerültek a mínusz IQ-s kollegák.
Ennél jobban nem alázhatta volna meg a határon túli magyarságot Gyurcsány. Mint azóta megtudhattuk az Index újság utánajárása nyomán, a Bata Tündeként föllépő lány Yvett Balcano néven a sokat mondó című Down Your Throat (Le a torkodon) és az Ass Wide Open (Széttárt s…gg) című szexfilmekben szerepelt.
Vajon Gyurcsány egyedül látta Yvett művészi alakításait, vagy családja körében, netán kormánytagokkal, miközben papír zsebkendő-hegyeket sírtak tele a határon túliak sorsa miatt?
„Le a torkodon” … Rony, ne törd a fejed, itt van a Gyurcsány-kormány legújabb választási kampánymondata: „Száz korty.” Balkáni Yvett jó szolgálatot tett Gyurcsánynak. A magyarok miniszterelnöke pedig szemmel láthatóan fesztelenül beszélgetett Balkáni Yvett-tel. Gyurcsány alighanem örülne, ha az egész határon túli magyarság Yvett Balcanókból állna. A felvételszünetben a magyarok miniszterelnöke talán apásan meg is simogatta a lány fejét. Kicsi Yvett Balcano, már a neved is milyen európai.
Mennyivel kevesebb gond lenne a kis Yvettekkel, mint a Sapientia karakán erdélyi egyetemistáival, akik nem tartottak igényt a magyarság ellen lázító politikusok látogatására! Nem is hívta meg őket politikai túlélőshow-jába Gyurcsány. Ugyan! Hiszen itt van Balkáni Yvett. Ő az MSZP embere. Yvett rendes lány, nem fütyülte volna ki Gyurcsányt sem Erdélyben, sem a Felvidéken. Balkáni Yvett talán nem is tud fütyülni. Vagy ha tud, hát fütyül rá, hogy fütyüljön tiltakozásképpen, mikor mást is tehet: például kamerák előtt beszélgethet is a magyarok miniszterelnökével. Körülötte sürög-forog nemcsak a tévéstáb, hanem a fél
miniszterelnöki kabinet is. Megtisztelő érzés lehetett neki.
Balkáni Yvett társaságában nem volt kockázatos kimondani Gyurcsánynak: „Mindannyiunkat sokkolt a december 5-i népszavazás”. Mert ezt mondta, s nem dőlt össze a stúdió. Tegnap még nyíltan és vehemensen, kormánypénzen szervezett kampányban agitált a határon túli magyarok ellen. Ma pedig megtudtuk, hogy sokkolta őt az eredmény, amiért oly sokat tett. De nincs semmi baj, mert ha más nem is, Balkáni Yvett két filmforgatás között elhiszi Gyurcsány sokkját. Igaz, a Vajdaságban alighanem ő az egyetlen, aki elhiszi, de a lényeg az, hogy ezt az egyetlen lányt – sokáig keresték, állítólag ezer jelentkező közül választották ki (meg se merem kérdezni, milyen alapon) – megtalálták.
Mindazonáltal most végre megnyugodtam. Most már legalább látjuk az irányt, merre navigálná az országot ez a kormány. Mit is tehetnénk hozzá ahhoz, hogy a Miniszterelnöki Hivatal tudomásával eresztették össze a pornószínésznővel a magyarok miniszterelnökét? Hogy a szemük se rebbent. Talán meg is nézték a kazettát, hogy felelősen dönthessenek.
Minek állítsanak maguk elé mércét? Posványban úgyis elsüllyed.

A szerző irodalmi szerkesztő