Utolsó helyen a térségbeli eurólistán

Csak erősítik a friss államháztartási hiányadatok – az éves költségvetési deficit szeptemberre teljesítve (!) – a Fitch hitelminősítő új elemzését, miszerint Magyarország euróbevezetési céldátuma a büdzsé problémái miatt nem tartható. A szóban forgó jelentés alapján az euróátvétel kormány által tervezett időpontja nem reális; a Fitch szerint nem 2010-től, hanem 2011-től fizethetünk itthon a közös uniós pénzzel. Bár a hírre említésre méltó reakció nem mutatkozott a pénzügyi kormányzat részéről, ne feledjük: nem pusztán egy technikai adatot közölt a hitelminősítő, hanem bizonyítványt állított ki a magyar gazdaságpolitikáról. Méghozzá elégtelent.
Mielőtt részleteznénk, hogy miért is fontos az euró mielőbbi meghonosítása, említsük meg, hogy a balti államok és Szlovénia mellett Szlovákia is hamarabb vezetheti be az uniós fizetőeszközt, mint mi. Amúgy a Fitch szerint a cseheknél és a lengyeleknél is realizálható a 2010-es euró. Vagyis ott, ahol megvalósul a költségvetési reformra és egyértelmű a kormányzati elkötelezettség, a 2010-es dátum – a pesszimista forgatókönyvek szerint is – tartható. Persze azt sem árt fejben tartani, hogy a „magyar eurót” a jelenlegi kormány tolta ki 2010-re; az ország előző vezetése két évvel korábbi határidőt jelölt ki. Azaz a mostani hatalom a saját maga által diktált elképzeléseket-elvárásokat sem képes teljesíteni. Leszűrhető a fenti körképből az is, hogy a térségben Magyarország az egyetlen, amely képtelen eleget tenni az európai uniós feltételeknek. A költségvetési fegyelemnek, az alacsony államadósságnak, az árstabilitásnak, a kamatkonvergenciának és az árfolyam-stabilitásnak. Csak az vezetheti be az eurót s cserélheti le pénzét egy nagy közösség világszerte ismert, elfogadott valutájára, aki a fentieket teljesíti. Magyarország tehát elmarad szomszédaihoz képest. A kormány ugyanis nem teljesítette a deficitcélt az elmúlt három évben, s óvakodik a kiadások szükséges csökkentésétől is – a jövő évi választások előtt. Így az államháztartás helyzete Magyarországon sokkal kedvezőtlenebb, mint a térség többi országában.
Az alapkérdés természetesen az, hogy miért olyan sürgős nekünk az euró. Röviden leegyszerűsítve azért, mert a közös nyugati fizetőeszköz bevezetése az egyetlen gyakorlati előnye hazánk európai uniós csatlakozásának. Hiszen az euró ebben a térségben pénzügyi és gazdasági stabilitást jelent, a mindenkori árszint átláthatóságának növekedését segíti, s az euró átvételével megszűnnek majd az átváltási költségek is, továbbá eltűnik az árfolyam-ingadozás is. A felsoroltak mellett pedig a magyarországi pénzügyi piac is hatékonyabban működik majd. Az euró meghonosítása tehát nemcsak gazdasági, hanem nemzeti érdek is. Magyarország pedig kifejezetten büszke lehet arra, hogy az euró egyik szülőatyja hazánk fia. A frankfurti székhelyű Európai Monetáris Intézet (az Európai Központi Bank elődje) élén 1994 és 1997 között ugyanis a magyar származású Lámfalussy Sándor állt. A professzor elévülhetetlen érdemeket szerzett az euró bevezetésének előkészítésekor.
Ahhoz tehát, hogy egy ország bevezethesse az eurót, szigorú gazdasági követelményeknek kell megfelelni, teljesíteni kell az uniós feltételeket, a maastrichti kritériumokat. Ez az, ami a kormánynak nem megy. Ám ennél is kétségbeejtőbb, hogy még a tenni akarás szándéka is hiányzik.