Keserűség próbatétel előtt

Homoródalmáson ülök, a „Csárli pap” tiszta szobájában. Éjjel van, fél három.
Azon gondolkodom, hogyan lehetnék fanarióta.
„Fanari-hotii” – a Fanar-béli tolvajok.
A harmadik töltés után nem annyira sürgős, hogy egyhajtásra lemenjen a szilvapálinka. Hiszen az előző kettő már csinált egy kis jó melegséget. Álldogáltunk hát, kezünkben pohár, s közöttünk a soha fel nem ismert felismerés, hogy vége lesz mindennek. Úgyis. Aztán valaki ezt meséli: Az ötvenes években a párttitkár kilátogat a mezőre. Ott Mózsi bácsi kaszál éppen. A párttitkár kegyes hangulatban van, és odaköszön az öregnek.
Szabadság, Mózsi bátyám!
Mire az öreg: – A kéne fiam… Meg egy csepp eső…
Felnevetek. Megisszuk azt a harmadikat is.
Ez még este volt. Inkább délután.
Most éjjel van, fél három.
Most nem nevetek.
Nem is sírok.
Csak gondolkodom, hogyan lehetnék fanarióta.
„Fanari-hotii” – a Fanar-béli tolvajok.
Kik is voltak ők? Az Oszmán Birodalom Fanar-negyedében lakó görögöket hívták így. Akiknek a magas porta kiadta Moldva és Havasalföld trónját albérletbe. Mert az okos görögök szolgálatra jelentkeztek a szultánnál – leigázójuknál. Szolgálatra jelentkeztek, előbb tolmácsnak, aztán lett belőlük Moldva és Havasalföld uralkodója, persze a szultán vazallusaként. Jöttek Sztambulból a görögök, családjaikkal, gyermekeikkel, egész rokonságukkal, jó embereikkel. Műveltek voltak, nyelveket beszéltek, a francia kultúrának hódoltak – a fanarióták fiai mind Párizsba jártak tanulni –, és megszállták a közigazgatást. A drinápolyi béke után belőlük lett a román liberalizmus zászlóvivője – csak el ne felejtsük, hogy a liberalizmus eredendően a nemzetállami törekvések polgári ideológiája, említsük meg alázattal, hogy a királygyilkos Cromwell Olivér lord protector azért nyársra húzatná az Andrássy úti rózsaszín bőrtangás felvonulókat a melegbüszkeség napján. És roppant büszke lenne… Hiába, a klasszikus liberalizmus nagyjából úgy viszonyul ehhez a mostanihoz, mint Kéthly Anna élete Kun Béla vagy Sztálin munkásságához. Vagy ezekhez a mostaniakhoz, akár…
Szóval vitték a fanarióták a román liberalizmus zászlaját, és sokat tettek azért, hogy „jól megférnek egymás mellett a török mintájú, keleti despotizmus – a nyugati utazók által is jelzett – lépten-nyomon kiütköző jegyei, és a Párizs előkelő szalonjaiban csiszolt, ékes francia causerie”. (Dénes István: Történelmi adottságok a román politikai kultúra forrásánál.)
Vitték a fanarióták a román liberalizmus zászlaját, aztán jött Tudor Vladimirescu, és fellázadt a fanarióták ellen. Pedig éppenséggel a török iga ellen is fellázadhatott volna. Csak az nagyobb macera lett volna. Vladimirescu ettől még román nemzeti hős, persze. Ypsilanti pedig, Vladimirescu gyilkosa, görög nemzeti hős. Persze.
– Milyen gyümölcs ez ídesapám?
– Kék szilva…
– Akkó mér veres?
– Mer még ződ…
Ki fog bennünket valaha megérteni?
Na, ugye… Még egy érv, amiért jó fanariótának lenni.
A fanariótaság örök és legyőzhetetlen
Egyszer Bibó István azt mondta, hogy „ahogy lehet”. Azután mondta ezt, hogy bevonultak a szovjet csapatok, és vége lett mindennek. „Ahogy lehet” – mondta Bibó, és belső emigrációba vonult. Ez nagyjából annyit tesz, hogy vállalta a száműzetést a tudományos élet hivatalos tereiből, a katedráról – mindenhonnan. Tengette életét mint a rendszer ellensége, s közben dolgozott. Az íróasztalnak. Aztán, mikor a Kádár-rendszer a KGB tanácsára és beleegyezésével szép csöndben eltűnt, egy Enyedi Nagy Mihály nevű fanarióta, a KISZ-ből átigazolván a demokráciába, azt találta mondani, hogy ő egész életében a bibói „ahogy lehet” etikáját követte – értsd: nem volt ellenálló, hanem tette a dolgát. Ahogy lehet.
Vizsgáljuk meg az önfelmentés eme Parnasszusát. Tehát a rendszer ellenségeként és kegyvesztettként, kitaszítottan élni és dolgozni éppen annyi, mint a KISZ-ben lubickolva a rendszert kiszolgálni.
Végül is, zseniális logika. Erre a zseniális logikára ugyan nem építhető fel egy tisztességes élet, felépíthető azonban bármilyen karrier. Fanarióta karrier.
És akkor talán ideje van megvizsgálni, hogyan is épül egy ilyen fanarióta karrier.
A hír még majdnem friss, szerdai. Történt ugyanis, hogy az erdélyi Magyar Polgári Szövetség által 2004-ben összegyűjtött 55 ezer támogató aláírás kapcsán a román legfőbb ügyészség vádat emelt Szász Jenő ellen, és megindította az eljárást. Az idézést szerdán kézbesítették Székelyudvarhely polgármesterének, és október 19-re beidézték a bukaresti ügyészségre.
A hír elképesztő. De így önmagában keveset mond. Önmagában keveset mond minden ebben a fanarióta világban, ahol már arra sem emlékszünk, ami tegnap történt velünk. Nézzük hát időrendi sorrendben az előzményeket.
Tavaly tavasszal választások voltak Romániában. Ezen a választáson akart indulni a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség, szemben a Markó Béla vezette RMDSZ-szel, mivel az erdélyi magyarság többségének megítélése szerint az RMDSZ csupán egy ál-kisebbségvédelmi szervezet, amely soha nem képviselte a magyarság érdekeit a többségi románság között, viszont nagy buzgalommal képviseli mindig a románság érdekeit a kisebbségi magyarsággal szemben. Ez hívta életre a Magyar Polgári Szövetséget, és az MPSZ ezért akart indulni a választásokon.
Mikor kiderült, hogy az MPSZ indul a választásokon, az RMDSZ módosíttatta a román választási törvényt, a következőképpen: ha egy parlamenten kívüli politikai erő indulni akar a választásokon, akkor legalább 15 megyében minimum 25 ezer támogató aláírást kell összegyűjtenie, és egy megyében legalább háromszázat. Ismételjük meg bátran: az RMDSZ módosíttatta így a román választási törvényt. És el ne felejtsük, hogy a magyarságot képviselő MPSZ-nek az új törvény szerint tehát 15 romániai megyében kellett összegyűjtenie a támogató aláírásokat, miközben ma Romániában Bihar, Szatmár, Kolozs, Maros, Hargita és Kovászna megyében élnek magyarok. Na, jó, élnek még mutatóba Fejérben is és Beszterce-Naszódon is…
Jól kitalálták, ugye, Markó Béla?
Amúgy ezt a választási törvényt utóbb élesen elítélte az EU, a velencei bizottság, és elrettentő példaként bekerült az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló éves jelentésébe is. (Ez utóbbiban szerepelt az én kitiltásom is, amit alighanem szintúgy ön intézett, igaz, Markó?) Természetesen Romániát elítélheti bárki és bármi, ott semmi nem fog megváltozni. Ezzel a választási törvénnyel és ennyi elítéléssel a háta mögött Románia éppúgy az EU-tagság várományosa – és ez leginkább a világot és az Európai Uniót minősíti.
De térjünk vissza a kronológiához. Markóéknak arra is kiterjedt a figyelme, hogy a választási törvényt egy hónappal a választások előtt módosítsák, és mert egy igazi fanarióta nem bíz semmit a véletlenre, hát a törvény végrehajtási rendeleteit mindössze három héttel a választások előtt tették közzé. Ilyen körülmények között végképp nem gondolhatta senki komolyan, hogy bármilyen szervezet képes lesz elindulni a választásokon.
Csak az MPSZ és Szász Jenő gondolta komolyan.
Ugyanis ilyen körülmények között összegyűjtöttek 55 ezer(!) támogató aláírást. Ezután az történt, hogy az illetékes román szervek kijelentették, az aláírások érvénytelenek. Az RMDSZ pedig – mondom, az RMDSZ – feljelentést tett, hogy nevezett aláírások hamisak. Az aláírásokat érvénytelenítő határozatot Szász Jenőék megfellebbezték. Erre a román legfelsőbb bíróság azt válaszolta, hogy nincs hatásköre felülbírálni a választási bizottság döntését. Ekkor az MPSZ a román alkotmánybírósághoz fordult, ám a román alkotmánybíróság a mai napig (2005. október 13.) nem válaszolt az MPSZ beadványára.
Ezután került a sor a választásokra – és lássunk csudát: Markóék győztek. A magyarság körében – miden idők legalacsonyabb részvétele mellett – a Markó Fanarióta Béla vezette RMDSZ kapta a legtöbb szavazatot. Fantasztikus… És most, ilyen előzmények után, a román legfőbb ügyészség október 6-i keltezéssel Szász Jenőt, mint elkövetőt beidézi, és közokirat-hamisítás vádjával megindítja ellene az eljárást.
Csak mellékesen jegyzem meg: Szász Jenő egyetlen aláírást nem gyűjtött tavaly. Szász Jenő egyetlen aláírást sem hitelesített tavaly. Megjegyzem továbbá, ha mind az 55 ezer aláírás hamis lenne – ahogy nem az –, egy tisztességes, vagy a tisztesség látszatára legalább valamit adó ügyészség, mondjuk Ugandában, ismeretlen tettes ellen indít nyomozást. Megvizsgálja az aláírásokat, elmegy az aláírókhoz, megkérdezi, vajon ez az ő aláírásuk-e stb., stb. De Romániában ez nem így megy. Ott Szász Jenő a tettes, és feltehetőleg már az ítélet is írva vagyon Markó Fanarióta Béla íróasztalán, s nem más, mint Verestóy alezredes diktálta a szövegét.
Ennyit a jogállamról. És kénytelen vagyok megismételni: ezt a Romániát nagy szeretettel várja az EU. Ebbe a Romániába megy közös kormányülésre Gyurcsány Ferenc. Ennek a Romániának felvételéről szavaztatta meg ez a Gyurcsány Ferenc a magyar parlamentet, nagy sietve, tökéletes csapdát állítva a magyarországi jobboldalnak. Hiszen az erdélyi magyarság 77 százaléka uniós tag óhajt lenni, EU-útlevelet szeretne, hogy soha többé ne legyen kitéve annak a megaláztatásnak, aminek ki van téve most, ha ebbe a rongyos anyaországba akar utazni. Vagy akárhová akar utazni. S ha Orbán nem szavazza meg Románia EU-tagságát, akkor le se jönne a szájáról Markónak, hogy a magyarországi jobboldal kirekeszti Európából az erdélyi magyarokat. És van ennek a csapdának még egy hozadéka, igaz, Gyurcsány? Nevezetesen, az a rengeteg tisztességes magyar ember, aki ilyen körülmények között nem tudja elképzelni, hogy Románia EU-tag legyen, most majd a Fidesz ellen fordul. Erre is gondoljanak néha, ott a Jobbikban és a MIÉP-ben! Mikor Orbán ellen fenekednek, mindig jelenjen meg szemük előtt Markó, Verestóy, Gyurcsány – és az összes többi fanarióta vigyorgó pofája…
De – talán mondtam már –, a fanarióta semmit nem bíz a véletlenre, ezért hasznos megvizsgálnunk, vajon miért éppen most csinál bűnözőt Szász Jenőből a román ügyészség a fanarióta és szekus magyarok segedelmével?
Azért, mert Szász Jenő a minap bejelentette, hogy október 15-től ismét aláírásgyűjtésbe kezd, ugyanis az MPSZ párttá alakul. És Romániában ehhez 17 megyéből kell aláírásokat gyűjteni. (Európában tíz ember összeáll, és pártot alakít. Sebaj, Románia nemsokára EU-tag lesz, és akkor legfeljebb Európa is szigorít kicsit a demokrácián…)
Tehát Szászék aláírásokat gyűjtenek.
Ilyenkor nem árt beidézni a főnököt az ügyészségre. Igaz, Markó? Aztán Szász Jenő a velencei bizottsághoz és az EBESZ-hez fordul a kisebbségitörvény-tervezet ügyében. Mert a román parlament asztalán fekvő törvénytervezet felér egy igazi nemzetárulással. Jobb, ha a velencei bizottsághoz és az EBESZ-ez egy köztörvényes bűnöző fordul, igaz, Markó?
Aztán Szász Jenő fordult a magyar parlamenthez is, hogy honatyáink gondolkodjanak el azon, miképpen lehetne kikényszeríteni a területi autonómiát Székelyföldnek. Úgy például, hogy Románia ratifikációját az autonómia megadásához kötjük. Naivitás? Persze, hogy az. Ez az Európa sohasem fog ilyesmiben gondolkodni – de ettől még Szász Jenő lépése megbocsáthatatlan a fanarióták szemében. Igaz, Markó?
De hiszen Szász Jenő csak a hivatalos román politika egyik mondatára hivatkozik. Ez így szólt: „Ami jó Európának, az jó Romániának is.” És az autonómia Európának csak jót hozott…
Mindegy már. Akkor is, ha néha még feltámad Markóban a becsület és a tisztesség szikrája. Mert azért feltámad. Például a Heti Válasz augusztus 11-i számában így nyilatkozott az elnök úr: „Bármennyire a demokrácia megcsonkításának értékelik egyesek, továbbra is vallom, hogy az erdélyi magyarságnak egyetlen politikai szervezetre van szüksége. Csak így tudunk érvényesülni a román politikában.”
Hát még minek lehetne értékelni, Markó? Mindegy már. De ha most nem fogunk torkunk szakadtából ordítani Szász Jenő miatt mindenhol, akkor megérdemeljük sorsunkat. Akkor rongy emberek vagyunk. Gyávák. És úgy hallottam, hogy gyáva népnek nincs hazája. Úgyhogy ordítani kell. Mindenhol. Székelyudvarhelyen, Bukarestben, Budapesten, Brüsszelben, Washingtonban. Nekünk kell, mert a románság nevelte janicsárok, a fanarióták, a Markó Bélák és Verestóy Attilák csak mulatni fognak.
Emeljük fel a szavunkat. Szász Jenőért, Erdélyért, az autonómiáért.
Ha most nem emeljük fel szavunkat, ha most sem, akkor megérdemlünk mindent. És ha valaki azt mondja, hogy „atlantista-realista politika”, annak nagyon nem lesz igaza.
(U. i.: Ha ezután majd megint ki akar tiltatni, Markó, ne tétovázzon. Csárli pap lakodalma megvolt. És akik engem szeretnek odaát, azoknál ön nem kapna egy korty vizet se.)