Az idióta szélkakas

Azt tegye, amit mondtam! – förmedt rá az első tiszt, aztán az őrtiszthez fordult.
– Willie, jegyezd fel az időpontot! Odaimbolygott a kapitányhoz, megállt előtte, majd tisztelgett.
– Végtelenül sajnálom sir, de ön beteg. A szolgálati szabályzat 184. paragrafusa értelmében ideiglenesen felmentem önt ennek a hajónak a parancsnoki tiszte alól!”
Mr. Maryk intézi ezeket a szavakat Queeg korvettkapitányhoz, a Caine fedélzetén, amikor a hajó végveszélybe kerül egy tájfunban, és nyilvánvalóvá válik, hogy a kapitány képtelen az irányításra. Képtelen, mert a kapitány egy cezaromániás, ostoba idióta.
Hogyan is szól a 184. paragrafus?
„184. §
Rendkívüli körülmények
Szokatlan és rendkívüli körülmények szükségessé tehetik, hogy valamely beosztott – akár őrizetbe vétel, akár beteggé nyilvánítás útján – leváltsa parancsnokát. E rendszabály azonban semmi esetre sem hajtható végre a haditengerészet parancsnokságának, vagy más, illetékes felsőbb parancsnokságnak kifejezett hozzájárulása nélkül, kivéve, ha az illetékes elöljárók tájékoztatására bizonyíthatóan nincsen mód, mégpedig akár időveszteség, akár valamely egyéb, de nyilvánvaló ok miatt. A felsőbb parancsnoksághoz intézett tájékoztatásnak tartalmaznia kell az esetre vonatkozó összes tényt, valamint a rendszabály részletes indoklását, különös tekintettel a sürgősség mértékére.”
Nem tudom, van-e most rangidős tiszt a fedélzeten, aki ki meri mondani: a kapitány alkalmatlan feladata ellátására, mert a kapitány beteg.
Szerintem nincs ilyen. Az „illetékes felsőbb parancsnokság” azonban mi vagyunk. Az állampolgárok. S most már talán nem kell senkinek jelentést tennie. Most már talán látszik jelentés nélkül is, sőt, a napnál világosabban: a kapitány beteg.
S hogy kilépjünk végre a képes beszédből, a Zendülés a Caine hadihajón világából, mondjuk ki egyenesen: Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke beteg.
Amikor néhány hónappal ezelőtt Csermely Péter kollégám leírta ezeken a hasábokon, hogy „Gyurcsány Ferenc egy hülye”, nos, akkor a tény rögzítése mögött inkább csak a jóleső pimaszság lapult meg.
Most többről van szó.
A miniszterelnök beteg.
A miniszterelnök egy idióta.
A sokasodó jelek, az egyre meggyőzőbb, egyre félelmetesebb tünetek után itt az egyértelmű bizonyíték:
„A magyar ember, kérem szépen, az Istennek sem akar megmozdulni” – mondta Gyurcsány múlt hét pénteken, egy konferencián. És még hozzá tette: Magyarországon ma a brit koronának több alattvalója dolgozik, mint amennyi magyar dolgozik Nagy-Britanniában. Bezzeg – tette hozzá a beteg miniszterelnök –, a feleségem korosztálya tömegesen vándorolt el Bulgáriából. Majd így folytatta: „A lengyelek elindultak, a litvánok elindultak, a magyarok nem indultak el, a huszonévesek sem indultak el. A fizikai mobilitás hiánya az egyik legnagyobb tehertétele az országnak.”
Mielőtt kibontjuk e mondatok borzalmas értelmét, szögezzük le: az idióta magyar miniszterelnök – akiben megőrült a gyerekkorából hozott sok-sok kisebbrendűségi komplexus és megaláztatás –, mint minden idióta, egy zárt rendszeren belül logikusan és tudatosan kommunikál. Joggal tételezhetjük fel, hogy ebben segítségére vannak amerikai tanácsadói is. Kommunikációjának lényege a „chomskyzmus”, Noam Chomskyról elnevezve. Noam Chomsky, a világhírű nyelvész és filozófus – akit az európai liberális értelmiség előszeretettel antiszemitáz mostanában, tehát biztosak lehetünk benne, hogy kiváló férfiú – beszél releváns és irreleváns beszédről és beszédhelyzetekről. Nézzünk egy példát: képzeljük el, hogy találkozunk egy barátunkkal; szokásos módon üdvözöljük egymást, érdeklődünk egymás egészségéről, majd találkozásunk harmadik percében, a világ legtermészetesebb hangján így szólunk: „Apropó! Tegnap beszéltem a svéd királlyal. Holnaptól te vagy a svéd Királyi Tudományos Akadémia elnöke. Na szervusz…”
Nos, ez a tökéletesen irreleváns beszéd és beszédhelyzet. Ugyanis tökéletesen helyes, választékos és kifogástalan magyar mondatok hagyják el a számat, de amit mondok, maga a képtelenség. Mégpedig a lefegyverző képtelenség, amivel nem lehet vitatkozni.
Nos, ez az idióta magyar miniszterelnök kommunikációs stratégiája. (Itt szeretném megjegyezni, hogy mi már réges-régen nem beszélünk, mi már csak kommunikálunk, ez a kifejezés pedig önmagában előrevetíti, hogy tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazudozunk, s ezt a képességünket, e képességünk fejlesztését és annak stratégiáját a tudomány rangjára emeltük. Hát, így lett a retorikából kommunikáció. Csodálatos az a folyamat, ahogy az ember kíméletlenül és elszántan hozzá hülyül a maga teremtette világhoz.)
Szóval ez a gyurcsányi stratégia. Gyurcsány minden nap, sőt, naponta többször is találkozik a svéd királlyal, és naponta többekkel is közli, hogy holnaptól ők lesznek a Királyi Tudományos Akadémia elnökei. Ezt jelenti, ha leminősítik Magyarországot, mire Gyurcsány azt mondja, bátorítást kaptunk, hogy tovább folytassuk a reformokat. Hát persze. És hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján, továbbá rendületlenül haladunk tovább a tudományos kapitalizmus útján…
Felületes szemlélődő erre mondja, hogy Gyurcsány Ferenc egy közönséges hülye.
De nem. Itt többről van szó, sokkal többről. Ez a gyurcsányi idiotizmus, katatónia sajátosan logikus, zárt világa, amelyben ott vannak a kommunikációs szakemberek és tanácsadók, az idiotizmus és katatónia vámszedői.
Kétségtelen tény, hogy már ezzel is nehéz, majdhogynem lehetetlen együtt élni. De az is kétségtelen tény, hogy csak azok érzik így, akik nem hajlandók hozzá hülyülni a magunk teremtette világhoz. Reménytelenül kívülállónak kell lenni, hogy valaki érezze az elviselhetetlenséget, a Fletó elviselhetetlen könnyűségét.
De most minőségileg más helyzet állt elő.
A mennyiség átcsapott minőségbe.
A tengernyi hazugság, a gyurcsányi idiotizmus és katatónia tökéletesen irreleváns beszédei és beszédhelyzetei kiléptek önmaguk zárt, s a zártságban logikusnak tűnő kis világukból, s immáron a laikusok, a nem kívülállók, de még az egyáltalán nem érdeklődők előtt is világos a szomorú tény: a kapitány beteg. Idióta. Alkalmatlan feladata ellátására. Le kell váltani, mielőtt katasztrófát okoz.
Lássuk: Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ma abban látja az ország legnagyobb tehertételét, hogy a fiatalok itthon akarnak maradni, itthon akarnak boldogulni, ahelyett, hogy elmennének külföldre.
Lenyűgöző.
Lefegyverző.
Döbbenetes.
És a hallgatóság csak áll, s nem is tudja hol kezdje.
Ugye-ugye, mennyire nehéz, szinte kilátástalan dolog vitatkozni egy idiótával.
Tényleg, hát hol lehet ezt elkezdeni?
Ott, hogy már maga a kiindulópont is hazugság? Hát hiszen fiataljaink elmennek. Aki teheti, menekül. Magyarországon ma csak azért nincs orvoshiány, mert a Nyugatra menekülő fiatal orvosok helyére fiatal magyar orvosok érkeznek – Erdélyből. És emlékeztetőül: tavaly, a december 5-i népszavazáson ugyanez az idióta azzal buzdította kenyérgondoktól meggyötört hallgatóságát a nemre, hogy ha állampolgárságot kapnak a határon túli magyarok, elözönlik majd az országot. Lám, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. A hazug Fletót meg még hamarább, mint a hülye Kókát. Hát ha egyszer az a kívánatos, hogy fiataljaink külföldre menjenek, akkor nem az az elemi érdekünk, hogy helyükre a határon túli magyar fiatalok jöjjenek? Nem? Lehet, hogy a gyurcsányi katatón elmebaj jövőképe egy olyan ország, ahol csak öregek vannak, illetve kínai és izraeli bevándorlók?
Mindegy is…
Istenem, szégyelli magát az ember, hogy ilyesmire vesztegeti a szót. Szégyen ez az egész. Biztosan ismerik az érzést, amikor egy színházi előadáson valami nagyon kínos dolog történik a színpadon, és a nézőközönség feszeng kínosan – még a néző szégyelli magát.
Nézzük!, halljuk az idióta miniszterelnököt, és egyre jobban szégyelljük magunkat.
De tényleg: el tudnak képzelni ezen a planétán még egy országot, s abban még egyetlenegy miniszterelnököt, aki arra biztatja saját fiataljait, hogy menjenek el a fenébe?
El tudnak képzelni még egy miniszterelnököt, aki tehertételnek nevezi hazája fiatalságát?
El tudnak képzelni még egy miniszterelnököt, aki…
Hagyjuk.
Úgysem tudnak elképzelni, és úgyis felesleges sorolni.
A katatón idióta szavaira még a vendég, Sir Anthony Giddens is csak annyit tudott mondani, hogy nem érti a magyar miniszterelnököt. Mert egy miniszterelnöknek nem arról kellene beszélni, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, hanem arról, hogy mit hogyan lehet. Arról ejtett még szót Giddens, az idióta Gyurcsány példaképének, Blairnek főideológusa, hogy „Brazíliában vagy egyes afrikai országokban sokkal szegényebbek az emberek, mégis sokkal többet értek el”. Mondta ezt válaszul az idióta magyar miniszterelnök azon kitételére, miszerint „hogyan csinál az ember erős demokráciát erős polgárság nélkül? Nagyon nyögvenyelősen…”
Ez is jó ám!
Először is, ahogy az ember leírja az idézőjelek közötti részt, „hogyan csinál az ember erős demokráciát…”, nos, a számítógép automatikusan aláhúzza zölddel a „csinál erős demokráciát” mondatrészt. Persze hogy aláhúzza. Csinálni a reteráton kell. De nem is ez a lényeg, hanem a beszélő árulkodó, önleleplező fogalmazása: hát hogyan csináljak erős demokráciát erős polgárság nélkül?
Sehogyan se csináljál!
Hát mi vagy te? Istencsászár? Vagy csak Queeg korvettkapitány: a cezaromán idióta…
Aztán pedig miért hiányzik egyszerre olyan nagyon a polgárság, éppen most? A feleséged nagyapja még irtotta a polgárságot, elszántan, az elvtársaival együtt. Elszántan és kérlelhetetlenül. Te most is egy polgár villájában élsz, amit a feleséged nagyapja úgy lopott, rabolt. A tulajdonost vagy kitelepítettétek vagy megöltétek. És most jössz ezzel a polgárság dumával? Te, aki a feleséged nagyapjának és az elvtársainak voltál az elvtársa! Arról nem is beszélve, hogy két hete még a szegényeket és a leggazdagabbakat óhajtottad támogatni, a polgárságnak meg coki volt.
Összevissza beszélsz. Katatón idióta.
Egyszerűen vállalhatatlan vagy. Elviselhetetlen. Kibírhatatlan. Mint a legkedvesebb barátod, Kóka.
Összefoglalva tehát: a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem tud demokráciát csinálni, mert nincs hozzá elég erős polgársága. E nehéz helyzetből az jelenti számára a kivezető utat, ha elzavarja az országból a fiatalokat, mert ma az ország számára a legnagyobb tehertételt a fiatalok jelentik.
Azoknak a fiataloknak pedig, akik még túl fiatalok, hogy elmenjenek a francba, bentlakásos óvodákat és iskolákat tervez a miniszterelnök, hogy „megtörje a generációs láncot”, és visszavezesse őket a „felelősség világába”. Erre azért van szükség, mert „félmillió, esetleg hétszázezer” aktív korú embert már nem lehet visszavezetni a munkaerőpiacra. A gyerekeket tehát el kell venni tőlük, és a katatón idióta átnevelői táboraiban majd janicsárokat „csinál” belőlük a… A ki is? A párt? Mi, Fletó?
Amúgy ki is az félmillió, esetleg hétszázezer ember, akiket nem lehet visszavezetni a munkaerőpiacra? Talán csak nem a cigányok? Lehet, hogy a cigányoktól kell elvenni a gyerekeket, mi? Jó, ha ezt a kérdést is feszegetjük, mert ha ezen az idiótán kívül bárki más mondta volna ezt, a magyar sajtó azonnal ezt a kérdést tenné fel. Most nem fogja. Mert a magyar sajtó túlnyomó többsége készségesen hozzá hülyült már mindenhez.
Ez a magyar sajtó itt fog még szekundálni négy hónapig ennek az idiótának.
„Azt tegye, amit mondtam! – förmedt rá az első tiszt, aztán az őrtiszthez fordult.
– Willie, jegyezd fel az időpontot! Odaimbolygott a kapitányhoz, megállt előtte, majd tisztelgett.
– Végtelenül sajnálom, sir, de ön beteg. A szolgálati szabályzat 184. paragrafusa értelmében ideiglenesen felmentem önt ennek a hajónak a parancsnoki tiszte alól!”
Ezt kell tennünk! Gyorsan!
Különben elveszik a legszegényebbjeink gyerekeit, a fiataljainkat elzavarják idegenbe, a határon túliakat kitagadják a nemzetből, s a végén majd ketten maradnak. Magyarország Rt. két igazgatója. Két idióta. A Gyurcsány meg a Kóka…