Gyurcsány Ferencről lassan tíz napja tudjuk – okiratok bizonyítják –, hogy 1993 és 1995 között egy be nem jegyzett, bizonyos Nomentana nevű kft. nevében jogi és üzleti tranzakciókat bonyolított le, szerződéseket kötött, tulajdont szerzett stb. Ez jogellenes magatartás. Többnapos mellébeszélés és fenyegetés (feljelenti a lapot) után a múlt hét elején a rádióban mégiscsak reagált az ügyre. Azt mondta: lehet, hogy bizonyos jogi pontatlanságok (sic!) történtek a dologban, de ez nem gond, hiszen komoly hátrány e két év alatt senkit, se államot, se magáncégeket, se magánembereket nem ért.
Nos, utóbbi bejelentésével Gyurcsány miniszterelnök lényegében beismerte, hogy megvalósította a jogszerűtlen cselekedetet. Ugyanis, amit mond, az nonszensz: attól, mert a jogellenes lépéssorozat nem okozott komoly anyagi hátrányt senkinek, a jogellenes magatartás ténye nem változik. Ez a jogállam alapja. Szép is volna, ha a tolvaj, aki betört egy lakásba, azzal védekezne a bíróságon, hogy kérem, én nem vittem el a család minden pénzét, csak a készpénzt, maradt pénzük elég a bankban, tehát ártatlan vagyok.
Az MSZP-nek új jelöltet kell keresnie
Egyébként is: ha Gyurcsány komolyan gondolná, amit mond, akkor a jelenlegi miniszterelnök egész egyszerűen arra szólítaná fel a magyar állampolgárokat, hogy a lehető legnagyobb nyugalommal csinálják úgy, ahogy ő. Tehát akkor, kedves honfitársaim, mától mindenki nyugodtan kezdjen egy bt. vagy kft. bejegyzésébe, s ha ez nem sikerülne, akkor a lehető legnagyobb nyugalommal kezdje el a törvénytelen kft.-jével vagy bt.-jével a működést, kössön szerződéseket, vegyen új tulajdonrészeket, csapja be és vezesse félre üzletfeleit úgy, ahogy csak tudja. Ugyanis ez mától csak pontatlanság. Mától nyugodtan szegje meg mindenki a törvényeket és szabályokat, hiszen most már tudjuk a miniszterelnökünktől, hogy ez nem más, mint pontatlanság. Tehát mától a jogszerűtlenség szabályos Magyarországon. Íme, a szép új világ.
Nem beszélve arról, hogy nagy valószínűséggel megállapításának az a része sem igaz, hogy nem okozott komolyabb kárt senkinek. Hiszen valószínű, hogy az Aldo Kft.-n keresztül a balatonőszödi üdülő és a Szalay utcai ingatlan áron aluli megszerzésével az államnak, tehát az adófizetőknek jelentős károkat okozott.
Ez pedig röviden és tömören azt jelenti, hogy a jelenlegi miniszterelnök az említett időszakban nagy valószínűséggel jogellenes, törvényellenes gazdasági cselekedeteket folytatott. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc ezért jogilag már nem vonható felelősségre – az elévülés törvénye miatt –, de ettől a tény tény marad. Megtudhatta a magyar közvélemény, hogy a miniszterelnök, aki egyben most már miniszterelnök-jelölt is, a demokrácia íratlan szabályai, erkölcsi normái szerint méltatlanná vált mind a miniszterelnökségre, mind a mostani választási kampányban a miniszterelnök-jelölti pozícióra. S ennek azért nagy a jelentősége, mert ezt a tényt a magyar választópolgárok végre időben tudhatták meg, most, és nem a választások után. (Medgyessy Péter III/II-es múltját csak az új kormány megalakulása után tudhatták meg az emberek.) Most tehát szerencsére van idő a következtetések levonására, melyek elkerülhetetlenek.
Az utóbbi évek során a demokratikus politológiában szerzett összes ismeretem alapján csak egyet mondhatok: nem engedheti meg ez az ország magának, hogy Gyurcsány Ferenc legyen a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje. Mint állampolgár, szavazópolgár pedig egyenesen követelem, hogy Gyurcsány lépjen vissza a jelöléstől, s a szocialisták keressenek új jelöltet maguknak. S ezt nem valamiféle pártpolitikai, ellenzéki megfontolásból követelem, hanem a magyar demokrácia megmentése érdekében.
Ugyanis világos, hogy a 24. órába érkeztünk. Ha ez az ország elfogadja, ha elfogadjuk, hogy egy, a jogszerűség határán többször táncoló, mutyizó, rossz értelemben ügyeskedő, erkölcsileg feltétlenül elítélendő volt üzletember indulhasson a választásokon – arról nem is beszélve, hogy netán még újra miniszterelnök legyen –, akkor Magyarországon erkölcsi értelemben vége a demokráciának. Akkor – hogy Fábry Sándor interjúját idézzem – a szerencsés történelmi fejlődésű Gabon vagy az ébredő Mali szintje alá zuhanunk. Olyan „demokráciában” pedig nem igazán jó élni. Legfeljebb a szerencselovagoknak, a gátlástalanoknak, a gazembereknek, a talpnyalóknak és a velejéig korrupt fickóknak, akik előtt nincs semmiféle etikai határ, akik számára a „mindent szabad” vadnyugati állapotai a legkívánatosabbak.
Én ezt a világot személy szerint elutasítom.
Russell Kirk mondja: a politikai problémák a legmélyükön vallási és morális problémák. A filozófusnak igaza van, de tegyük hozzá, hogy kijelentése a diktatúrákra nem, csak a demokráciákra vonatkozik. A demokrácia működésének alapja az országot irányító, kormányzati és ellenzéki politikai elit erkölcsi tisztasága, erkölcsi elfogadhatósága. S ez nem valamifajta különös, fensőbbséges erkölcsi követelményt jelent – nem kell a politikusoknak szenteknek lenniük –, pusztán a legrégebbi, legegyszerűbb emberi tisztesség normáinak betartását. Mondjuk ki egyszerűen: a tízparancsolatét. S ez különösen igaz a vezető politikusokra, még inkább a miniszterelnök-jelöltekre. Ezen erkölcsi alapnormáknak a betartása a belépő a politika világába, a politikai versenybe. Minden más: gazdasági, szociális, külpolitikai stb. koncepciók bemutatása csak ezután következhet, s fordítva, az állandó „száz lépésekre” hivatkozás és a „mennyi mindent csinálok én” handabandázása nem rejtheti el a háttér rohadtságát. Demokráciában először is tisztázni kell azt, hogy ki méltó és ki nem méltó a politikai versenyre, a politikában való megjelenésre, s aki nem méltó arra, azt ki kell állítani a versenyből – sőt be sem kell engedni oda.
Máris túl sokat tudunk Gyurcsányról
Ezt leginkább a házasságkötéshez hasonlítanám. A házasság megkötése előtt a házasulandóknak illik magukról mindent elmondani, ami fontos a házasságkötés és a jövendő együttlét szempontjából. S e tudást mérlegelve kell dönteniük arról, hogy vállalják-e egymást és az együttlétet. A demokratikus politikában a választási kampányban megjelennek a miniszterelnök-jelöltek, s minden fontos információt meg kell tudnunk róluk ahhoz, hogy megfelelően bölcs és helyes döntést hozzunk a választások napján. Nem véletlen, hogy a nyugati demokráciákban – gondoljunk az angolszász országokra, de bármelyik kontinentális demokráciára is – micsoda intenzív módon világítja át a jelölteket a média és a sajtó. Szinte mindent megtudhatunk róluk, ami jellemzi a személyiségüket, s ebben különösen fontos a múltbeli magatartások és cselekedetek bemutatása. Nem véletlen ez, hanem nagyon is ésszerű gyakorlat, ugyanis tömegdemokráciákban az emberek döntő többsége kevéssé olvas pártprogramokat, kevéssé lapozza át a gazdasági, szociálpolitikai, önkormányzati, oktatási, egészségügyi és még sok-sok más területtel kapcsolatos elképzeléseket. Sőt, az átlagos választó még egy televíziós vita megnézése után sem feltétlenül az alapján dönt, hogy ki volt a szakmailag meggyőzőbb, logikusabb, felkészültebb. Nem, az emberek a politikusjelöltek személyiségére, karakterére figyelnek, arra, hogy kiben lehet megbízni, ki a hiteles, tisztességes és kiszámítható személyiség. Vagyis: ki az erkölcsös politikus, s ki nem az. Ennek eldöntéséhez pedig szükség van a jelölt fontos múltbeli cselekedeteinek megismerésére, mert ebből már következtethetni lehet a jövőbeli tevékenységére is. Márpedig a miniszterelnöki pozíciót 2004-ben lesipuskás módjára megszerző Gyurcsányról sok mindent megtudhattunk az elmúlt idestova másfél évben. Két és fél hónappal a választások előtt még egyszer soroljuk fel azokat a körülményeket, amelyek Gyurcsány erkölcsi, illetve szakmai hozzáértését mutatják be.
A többségi média érdekes érdektelensége
Nézzük először a megnyilvánulásait.
Gyurcsány egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy a férjek „öregecskedő” feleségek helyett fiatalabbakat érdemelnének.
A (jelenleg még) miniszterelnök-jelölt egy magyar–szaúd-arábiai focimeccs után egy szocialista rendezvényen azzal viccelődött, hogy a szaúdi „terroristák” ellen jól helytálltak a magyar fiúk. Itt jegyzem meg: egy Németországból 22 év után hazatelepült honfitársammal beszélgettem az itthoni politikáról, s kérdeztem tőle, vajon egy ilyen miniszterelnöki elszólásnak milyen következményei lennének Németországban. A válasza egyértelmű volt: már másnap le kellett volna mondania, mint ahogyan hasonlóan ormótlan elszólások esetén mindig ez volt a következmény az elmúlt évtizedekben. Nálunk ezzel szemben természetesen semmi nem történt, de azért még így is kabaréba illő volt Somogyi Ferenc láthatatlan külügyminiszterünk kommentárja: az eset nem volt haszontalan, ugyanis megélénkültek a szaúdi–magyar külkapcsolatok… (Nem viccelek, magam hallottam ezt a tévében.)
Gyurcsány egy beszédében kijelentette, hogy Magyarországon nagy a jólét.
Gyurcsány magabiztosan közölte, hogy nem engedhetünk az EU szigorú megszorító követelményeinek, mert „azt várják tőlünk, hogy a párizsi mintára éhséglázadások törjenek ki nálunk is?” Nesze neked, „nagy a jólét”!
Gyurcsány tudatta egy konferencián, az a baj, hogy a magyar fiatalok nem mennek elegendő számban külföldre dolgozni.
És akkor ezen emlékezetes megnyilvánulások után térjünk át az erkölcsi szempontból jóval keményebb témákra: a jelölt múltbeli és jelenbeli, igen gyanús ügyleteire.
Kiderült, hogy Gyurcsány a kormány balatonőszödi üdülőjét 1994 tavaszán potom áron lízingelte, amit ráadásul a kormány vissza is bérelt tőle, így szinte ingyen jutott ehhez az ingatlanhoz. Ezt az üzletet a Boross-kormány időszakában kötötte, konkrétan Szilvásy György államtitkárral, volt KISZ KB-beli munkatársával, egyébként üzlettársával, aki ma is mellette dolgozik. Egyébként elképesztő és jellemző a magyar médiaviszonyokra, hogy a Nap-keltében és máshol állandóan megjelenő Boross Pétertől ezt még egy újságíró sem kérdezte meg. Ennek eredményeként az államot és így az adófizetőket vélhetően kár érte, mert valószínűleg a jó erkölcsöt sértő üzlet jött létre.
Mindez szinte szóról szóra igaz Gyurcsány másik – későbbi – ügyletére is, amikor hasonló feltételek között hozzájutott a Szalay utcai ingatlanhoz. Ebben az ügyben a Deutsch-féle feljelentés már a Legfőbb Ügyészségen van.
Gyurcsány neve igen egyértelműen előtérbe került az elmúlt tizenhat év legnagyobbnak nevezhető korrupciós botrányában, a Kulcsár Attila-féle brókerbotrányban. A telefonlehallgatási jegyzőkönyvek szerint Kulcsár beszélt egy bizonyos „Gyurcsányiról”, aki képes lehet arra, hogy a mocskos ügyleteket elboronálja. A rendkívül gyanús ügy elképesztően gyorsan kikerült a nyilvánosság, a média érdeklődéséből.
Korrupció Nyugat- vagy Kelet-Európában
A múlt őszön kiderült, hogy a Gyurcsány család egy Fittelina nevű kft.-t alapított, amely uszodát építtetett a házon belül, de az ezzel kapcsolatos adókat nem fizette be. Az ügy a Deutsch-féle feljelentés alapján szintén az ügyészségnél van.
Gyurcsány Motim-privatizációja máig tisztázatlan, vitatható körülmények között zajlott le. Végül – de nem utolsósorban – legújabban felszínre került a Nomentana-ügy, a kft., amelyik nem volt bejegyezve, viszont vígan működött két éven át.
A fentiekben Magyarország egy közepesen fejlett európai uniós tagország még mindig hivatalos miniszterelnökéről és miniszterelnök-jelöltjéről volt szó. Tehát nem a szerencsésebb történelmi fejlődésű Gabon vagy az ébredő Mali miniszterelnök-jelöltjéről. Akármilyen hihetetlen, de Európa közepén vagyunk. Még. Nem tudom, meddig. Mert az európai és az atlanti példák valami egészen mást mutatnak. Az „ébredő” Csehországban a fiatal szociáldemokrata miniszterelnök, Stanislav Gross egy korábbi villavásárlásának néhány részletével nem tudott elszámolni a nyilvánosság előtt, s ennek következményeképpen lemondásra kényszerült (azóta a pártelnöki pozíciójáról is lemondott).
Korábbról: a 80-as években Spanyolországban a Felipe González vezette szocialista kormány több tagja került korrupciós gyanúba. Erős társadalmi mozgalom indult a szocialista kormány ellen, aminek következtében González beadta a derekát, a kormány lemondott, új választásokat tartottak, melyen a jobbközép Néppárt győzött.
A 90-es évek elején Olaszországban ügyészi vizsgálat indult néhány kormányintézményben, amiből a Tiszta Kezek Mozgalma alakult ki, a vizsgálat feltárta az egész politika elit korrupciós szennyesét, a következmény pedig: átfogó alkotmánymódosítás, a régi alakok eltűnése a politikából.
S egy friss példa: a tavalyi év végén Kanadában a liberális Martin-kormány néhány tagja korrupciós botrányba keveredett, óriási felháborodás támadt a közvéleményben (ez ugyanis Kanadában mélyen sérti az erkölcsi normákat). Következmény: a Martin-kormány bizalmatlansági indítvány hatására elbukott, a napokban zajlottak le az előre hozott választások, amelyen az ellenzéki konzervatívok győztek, s meghirdették az erkölcsi megtisztulást, a korrupció felszámolását.
A civil társadalomra is feladat vár
Egyének és kormányok. S akkor még nem beszéltem német, francia, angol és más európai országok minisztereiről, akik korrupciós ügyekbe keveredtek, és menniük kellett. Azt mondom: térjünk végre észhez, s vegyük kezünkbe a sorsunk irányítását! Térjünk vissza Európához, az európai erkölcsi normákhoz!
Ebben a szemfelnyitásban legalább három szereplő fontos. 1. A Fidesz mint legerősebb ellenzéki párt, melynek elemi érdeke, hogy az alkalmatlan és méltatlan miniszterelnök-jelöltek ne indulhassanak. 2. A civil társadalom, különös tekintettel a polgári körökre, amelyek számára végre testhezálló és igaz feladat egy sokszorosan lejáratódott, erkölcsileg hiteltelen miniszterelnök elleni fellépés. 3. S végül a közéletformáló értelmiség – mindkét oldalon! –, amely nem kövesedik bele a pártérdekek megalázó kiszolgálásába, hanem képes a magyar demokrácia átfogó érdekeit szolgálni.
A magyar demokrácia elemi és alapvető érdeke, hogy Gyurcsány Ferenc ne indulhasson miniszterelnök-jelöltként a 2006-os választásokon. S ezért most már tenni is kell valamit.
Milyen felkiáltással is tüntetnek az Egyesült Államokban fontos ügyekben?
„Mit akarunk? Igazságot! Mikor? Most!”
A szerző politológus
origo.hu
Budapesten is elindul az új ügyeleti rendszer – a változás a betegek érdekét szolgálja
