Önkéntes haderő füstbe ment tervekkel

„Végigvisszük a haderőreformot. Helyreállítjuk a katonai pálya tekintélyét, támogatjuk a reform veszteseit. 2006-ig megszüntetjük a sorkatonai szolgálatot. Önkéntes, hivatásos hadsereget hozunk létre” – ígérte Medgyessy Péter egykori miniszterelnök az Egyetértésben a nemzettel című választási programjában még 2002-ben. Később azonban kiderült, hogy az ígéretekből egyedül a sorkatonaság eltörlésére futotta, az alapvető fejlesztési célok nagy részének megvalósítása elmaradt.

2006. 02. 01. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Medgyessy Péter a 2002-es választások idején még azt hangoztatta, hogy Magyarországon lehetőség szerint nem zárnak be laktanyákat és katonai intézményeket. A szocialista–szabad demokrata kormány hatalomra kerülésével azonban szinte azonnal kiderült, hogy ezzel a fogadkozással is csak kábították a szavazókat, köztük a Magyar Honvédség alkalmazottait és a katonák családtagjait. Ez az ígéret ugyanis kimaradt a kormányprogramból, és a Honvédelmi Minisztérium (HM) haderőreform-tervezete számos helyőrség bezárását, illetve átszervezését irányozta elő. A védelmi felülvizsgálatnak nevezett folyamatnak áldozatává vált több laktanya, bezárták például a pécsi tüzérdandár állomáshelyét, a szombathelyi, a szabadszállási, a nagyoroszi, a szentkirályszabadjai, a tapolcai, az aszódi és a taszári bázist, a katonák egy jelentős részét kényszerítve arra, hogy más helyőrségekben vállaljanak szolgálatot, sok esetben napi többórás utazással, távol a családjuktól, de több ezer embertől egyszerűen megváltak a honvédségnél. Talán az egyik legnagyobb csalódás akkor érte a katonákat, amikor rájöttek, hogy az átszervezésekkel, laktanyabezárásokkal indító védelmi felülvizsgálat eredeti vállalásait sem tartják be. A három magyar katonai kiképzőközpontból például a tervek szerint meg akartak tartani kettőt, végül azonban mindegyikre lakat került, és a katonák felkészítését Szentendrére helyezték át. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy Gyurcsány Ferenc hatalomátvételét követően több mint százmilliárd forintot vontak el a HM-től, ezzel a haderőreform sorsa egy időre megpecsételődött, illetve az abban megfogalmazott feladatok nagy részéről le kellett mondani ebben a választási ciklusban. Kiemelt választási ígéret volt az is, hogy tovább javítják a katonák élet- és munkakörülményeit, de ebből sem sok teljesült.
Juhász Ferenc honvédelmi miniszter több fórumon is hangsúlyozta, hogy a magyar katona lesz a legjobban fizetett állami alkalmazott, és a hivatásos honvédségre történő átállással egyidejűleg megkezdődik a bérek közelítése a NATO átlagához. Az elmúlt négy évben viszont csak kisebb illetményemeléseket hajtottak végre, legutóbb idén január elsejével. Miközben az Orbán-kormány az előző választási ciklus végén 70 százalékkal emelte a katonák bérét, a Juhász-féle minisztériumnak ötszázalékos béremelést sikerült elérnie a bértárgyalásokon 2006 elejére. A választási ígéretek között szerepelt az is, hogy évente 500 szolgálati lakást építenek és újítanak fel, az ígért lakásépítések helyett azonban többnyire lakhatási támogatást adtak a katonáknak, amelyből kifizethették az önrészt a magánerős vásárlásaikhoz, vagy a hitelrészleteket, illetve az albérleti díjat támogatták. Tavaly például 206 millió forintot, idén pedig 122 milliót irányoztak elő a költségvetésben lakásvásárlásra vagy -építésre, de ebből mindössze 50-55 lakás beszerzését tervezték. Az elmúlt években ugyanakkor közel 5000 katona számára biztosítottak – így vagy úgy – lakhatási lehetőséget. Ez az ellenzék szerint még akkor is kevés, ha figyelembe vesszük, hogy az egész tárcalétszám idén 28-29 ezer főre zsugorodott, ráadásul a bérlakások vagy a hitelfizetési támogatások rendszere hoszszú távon sokkal nagyobb költségbe veri az államot, mintha a tárca építkezésre vagy vásárlásra költött volna.
Miközben egyre kevesebb szolgálati lakásra jutott pénz, az ingatlanfejlesztések forrásainak előteremtése címén sorra zárták be a katonák szabadidős intézményeit, a tervek szerint helyőrségi klubokat, közel negyven üdülőt, csapatpihenőket vernek dobra a honvédségnél. A drasztikus létszámcsökkentés egyébként ellentmond annak a 2002-es választási ígéretnek is, hogy megakadályozzák a Magyar Honvédség szervezeti és személyi leépülését. Medgyessyhez hasonlóan a jelenlegi kormány is megígérte 1500 szerződéses katonai férőhely felújítását, ami részben teljesült is, bár ezeknek a munkáknak egy jelentős hányadát még az Orbán-kormány idején kezdték el, illetve készítették elő. A fizetések alakulása, a lakásépítések elmaradása és a létszámleépítések alapvetően kérdőjelezik meg azt a mindkét kormányprogramban megfogalmazott ígéretet, hogy növelik a katonák társadalmi megbecsülését. Nem véletlen, hogy egy katonai szaklapban idézett felmérés szerint a magyar társadalom hat százaléka vállalna azonnal szerződéses katonai szolgálatot, vagyis a hadsereg nem tartozik a legkedveltebb „munkaadók” közé, annak ellenére, hogy a magyar katonák erkölcsi tartása, tehetsége, képességei megkérdőjelezhetetlenek.
A honvédség akkor szenvedett óriási csorbát, amikor a Gyurcsány-kormány szociális kiadásaira hivatkozva elvonta a védelmi költségvetés egyharmadát, ezért gyakorlatilag már a minisztériumi nyilatkozatokban sem lehetett arról beszélni, hogy az eredeti kormányprogramnak megfelelően maradéktalanul teljesítjük a NATO-nak tett felajánlásainkat. Miközben a jelenlegi kabinet megismételte Medgyessy azon ígéretét, hogy megbízható és kiszámítható partnerei leszünk a szövetségnek, valójában a kiszámíthatóságunk abból állt, hogy a NATO már szinte évente elkönyvelhette: várhatóan visszavonjuk, illetve későbbre halasztjuk valamely vállalásunkat. Sajtóértesülések szerint az „utolsó csepp a pohárban” az lehetett, amikor kiderült, hogy Medgyessy ígéreteivel ellentétben a honvédelmi költségvetést nem sikerült évente növelni a nemzeti össztermék 0,05 százalékával, így a ciklus végére az ígért két GDP-százaléknak csak alig több mint a felére sikerült feltornázni a védelmi büdzsé részesedését.
Emiatt a NATO a belépésünk óta először a nem megfelelő minősítést adta hazánknak. A felajánlásaink közül persze sikerült számos ígéretet teljesítenünk: jól halad a Gripen-program és az együttműködni képes légvédelmi rendszer kiépítése, a vegyvédelmi és víztisztító képességek és egy azonnal bevethető, különleges zászlóalj kialakítása. Sokáig nem leszünk azonban képesek nemzetközi műveletekben részt venni képes dandár kiállítására.
Medgyessy ígérte a korrupció „kiszorítását” is a tárcánál, az elmúlt négy évben azonban a HM-nél számos olyan beszerzési ügy volt, amelyet az ellenzék csak a „korrupció által körüllengett” ügyleteknek nevez, és elindult néhány konkrét büntetőeljárás is, például ruhalopás vagy vesztegetés gyanúja miatt. Miközben a beszerzésekről az Állami Számvevőszék egyik jelentése megállapította, hogy nagy részük szabálytalan, a Medgyessy-kormány idején eltervezett haditechnikai fejlesztések jelentős része elmaradt, nem sikerült új típusú lövegekkel felszerelni a tüzérséget (amely már gyakorlatilag nem is létezik), felújítani a helikoptereinket, beszerezni új páncélozott harci járműveket. Részben sikerült viszont erősíteni a magyar hadsereg expedíciós jellegét, a misszióink kiválóan teljesítenek, és többéves késéssel sikerült lezárni a NATO-integrációnk első szakaszát is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.