Két szónok, két beszéd

Két eltérő egyéniség, két eltérő üzenetet közvetítő beszéddel. Nagyjából így lehetne összegezni mindazt, amit a nagy pártok miniszterelnök-jelöltjei nyújtottak a hét végi választási nagygyűléseken. „Magyarországon baloldali politikus ilyet régen látott” – a tömeg láttán ezek voltak Gyurcsány első szavai, ez azonban inkább lelkesítésként szolgált. Figyelemre méltó, hogy miközben a kormányfő a köztársaság nevezetű, a Magyar Köztársasággal csak érintőleges kapcsolatban lévő, absztrakt közjogi képződmény megóvása céljából trombitálta össze a híveit április elsején, beszédében mindenről szó esett, csak arról nem, hogy egészen pontosan mi is az a fenyegető veszély, amitől meg kellene védeni Magyarország államformáját. Érdemi bejelentés csupán a beszéd végén hangzott el, amikor Gyurcsány végre nyíltan megnevezett egy tényezőt, ami baljós árnyként magasodik a „nemzet-lélek test-köztársasága” fölé. A Fidesz házról házra járó aktivistáiról van szó, akik a miniszterelnök szerint azt akarják elérni, hogy „ne a magunk szándéka szerint válasszunk, hanem valakinek valamiért megfeleljünk”. Ezek az önkéntesek azonban nem a Magyar Köztársaság jogrendjét fenyegetik, hanem csupán az MSZP oly bőszen hangoztatott parlamenti többségét.
Orbán Viktor beszéde lényegesen többet utalt mindazokra a szomorú történelmi emlékekre, illetve nagyon is aktuális veszélyekre, amelyek miatt még mindig egy komor és félelemkeltő világban kell élnünk. A Fidesz elnökének beszédében szó esett az orosz csapatok kivonulásáért és a szabad választásokért folytatott ellenzéki küzdelmekről és az 1956-os forradalom emlékéről, a lehallgatások, a zaklatások, a kihallgatások és a gumibotozások korszakáról. Ám a félelem korszaka nem múlt el: Orbán világosan utalt azokra, akik még manapság is a terrorveszély fölemlegetésével akarják elültetni az emberekbe a szorongást és a bizonytalanságot. A sajátos allegóriaként értelmezhető szoborpark és a papírszobor sokkal könnyebben befogadható és megérthető kép volt, mint Gyurcsány álrepublikánus eszmefuttatásai, amelyek éppen a megszemélyesítés hiánya miatt bomlottak szét atomjaikra a levegőben.
Összehasonlítva a két beszéd egészét az látható, hogy az MSZP változatlanul kevésbé tudja feltüzelni és cselekvésre serkenteni a híveit, az elmúlt hónapok nagy lendülete pedig érdemi mondanivaló híján kezd kifulladni. A Fidesz egyértelműen erőteljes és támadó szellemben lépett fel, elsősorban a saját törzsközönségére építkezve. Napokon belül ki fog derülni, hogy ez a bátor, de kockázatos terv elhozza-e végre a régóta várt választási sikert.