Pályaváltás: nem látni az új nyomvonalat

Miközben Gyurcsány Ferenc a parlament hétfői ülésén két szűk esztendőről beszélt, addig az Országgyűlés keddi vitanapján már hét bő évet emlegetett. A korrektség kedvéért tegyük hozzá: a miniszterelnök a jövő évi költségvetés tekintetében ígért mínuszt, és az unióból érkező – pályázható és lehívható – beruházási források kapcsán emlegetett pluszt. Akkor most nézzük, hogyan is állunk.
A lényeg, hogy hamarosan lehull a lepel: a hivatalos bejelentések alapján a kormány első olvasatban a héten tárgyalja a következő évi büdzsét. Persze anynyit már most is tudunk, hogy az idei – cirka 350 milliárd forintra rúgó – megszorítócsomag csak előszele volt a 2007-esnek. Miután ugyanis erőteljesen csökkenteni kell az állam deficitjét, a húzd meg program jövőre még inkább érvényesül. Az ereszd meg pótlékért pedig a parlamenti választásokig várhatunk.
Eközben viszont ne feledjük, a hatályban lévő konvergenciaprogram felett az Európai Unió gyámkodik, s a közösség aligha nézi majd tétlenül a büdzsé alakulását. Pláne, hogy első körben a gazdasági egyensúlyt illene helyrebillenteni. Amennyiben pedig hihetünk az eddigi kiszivárogtatásoknak, a költségvetés jövőre a kiadási és bevételi oldalon négyszáz-négyszáz milliárdos plusz-mínusz többlettel számol. Magyarán: több pénzt kell központilag behajtania az államnak, eközben viszont kevesebbet lehet kiadnia a közfeladatok ellátására. Persze még nem tudni, hogy a baloldali kormánykoalíciónak sikerül-e újat alkotnia a költségvetés tervezése és végrehajtása terén. Újdonságként hatna például egy teljesíthető büdzsé. Csak emlékeztetőül: az elmúlt ciklusban még egyetlenegyszer sem sikerült olyan költségvetést készítenie a régi-új hatalomnak, amelyről nem derült volna ki, hogy számai tarthatatlanok, így minden évben százmilliárdokkal kellett kiegészíteni. S miközben a kormány lehetőségein felül költekezett, az állam hiányt hiányra halmozott. Olyannyira, hogy az idei, tízszázalékos államháztartási deficit nem is kifejezetten európai adat, sokkal inkább a rekordok könyvébe tartozik. S miután a deficitet állampapírból fedezzük, az államadósság megállíthatatlanul duzzad. Szó se róla, van hírünk a világban.
Ám a híres magyar kreativitás a költségvetési trükközésben, az állami számok kozmetikázásában ki is merül. És ez óriási baj. Miként az Állami Számvevőszék aktuális bírálataiból is kiolvasható: a magyar költségvetés rendre kockázatokkal terhelt mű.
Ám az, amiért aggódunk, más természetű: jócskán visszavetheti a gazdaság növekedését a stabilizációs program. Ráadásul olyankor, amikor a világgazdaság, így vele együtt legfőbb felvevőpiacunk, az EU is megtorpan. Bár a kormányzat váltig állítja: pályamódosítás következik be, az eddigi tapasztalatok birtokában a felzárkózást éppenséggel a veszteglés és a lemaradás válthatja fel. Erre utaló jelek: magas közterhek miatt csőd szélére jutott vállalkozások, folyamatosan növekvő munkanélküliség, a gazdaság lassulása, a magasabb infláció vagy éppen a forint árfolyamának kiszámíthatatlansága. Plusz vagy mínusz? Teljesen mindegy. Nyoma sincs új gazdaságpolitikának.