Dobrev Klára családi liturgiái

Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége hétfőn egy kereskedelmi televízió reggeli műsorában a következőket nyilatkozta: „Ez az a nemzeti ünnepünk, aminek családi liturgiái is vannak már. Olyan kevés ilyen van, úgyhogy énszerintem a mi felelősségünk is.”
Hogy milyen lehetett „nemzeti ünnepünk” és a „családi liturgia” az Apró famíliában, arról fogalmat alkothatunk egy szigorúan bizalmas jegyzőkönyvből, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottságának (PB) üléséről készült 1973. április 25-én. Jelen volt Apró Antal, Dobrev Klára nagyapja ott is, sőt még hozzá is szólt. (Mint emlékezetes, Apró egyik jobbkeze volt Kádár Jánosnak; ő jelentette be például az Országgyűlésben Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének végrehajtását 1958 júniusában.)
Az 1973. áprilisi ülésen a nem sokkal azelőtt lezajlott ünnepségek tanulságait elemezték, az előkészítésről, „rendzavarásokról”, „rendzavarási kísérletekről, illetve a vele kapcsolatos nemkívánatos jelenségek főbb okairól” tárgyaltak. Majd a következő határozatot fogadta el a PB a jövőre vonatkozóan: „A március 15-i zavarkeltéshez hasonló esetek megelőzésére a politikai felkészítéssel egyidejűleg adminisztratív eszközöket is határozottabban igénybe kell venni. Gondoskodni kell az ifjúság soraiban ellenséges tevékenységet végzők folyamatos felderítéséről, a rendbontások megelőzéséről, szükség esetén gyorsan, határozottan kell intézkedni. A jövőben ajánlatos gyorsan mérlegelni, hogy milyen esetekben mozgósítsunk karhatalmi szerveket, a munkásőrséget, illetve az Ifjú Gárdát. E testületeket mindig a rendezvények jellegének megfelelően és szükség szerint vegyük igénybe.”
A hivatalos ünnepség után 1973. március 15-én spontán tüntetés alakult ki, a fiatalok megteremtették a nemzeti szabadság ünnepének lehetőségét. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található más dokumentumokból kiderül, hogy feljegyezték a demonstrálók jelszavait is, amelyek a következők voltak:
„Március 15-e az igazi ünnepünk!”
„Március 15-e legyen piros betűs ünnep!”
„Mit keresnek a vörös zászlók nemzeti ünnepünkön?”
„Rabok tovább nem leszünk!”
Ezért a rendőrség eljárás alá vont 624 fiatalt, akik közül 296 fő 15–20, 122 fő 21–25 éves volt. Figyelemre méltó, hogy 238 KISZ-tag akadt köztük, négyen KISZ-titkári funkciót töltöttek be, ketten pedig az MSZMP tagjai voltak. Cselekményük „súlya” miatt 94 főt elzárással, 89 főt pénzbírsággal büntettek, 142 fiatalt rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítettek, 137 fővel szemben szignalizációval éltek, szóbeli rendőri figyelmeztetést pedig 171 fő kapott.
A következő évben a Politikai Bizottság határozatának megfelelően a Budapesti Rendőr-főkapitányság kapta a feladatot, hogy megakadályozza a március 15-i „rendbontást”. A megelőző intézkedésekről és a biztosítási feladatokról készült szigorúan titkos jegyzőkönyv szerint az „állambiztonsági területen »F« dossziét [figyelő dossziét] nyitottunk azokra a személyekre, akik az előző évek március 15-én elkövetett cselekmény miatt bírói úton voltak felelősségre vonva (5 fő).
Ezekkel együtt szorosabb ellenőrzés alá vonjuk azt a két »F«0 dossziést, akik korábban egy összeesküvés tagjai voltak, és részesei voltak a március 15-i rendzavarásnak.
Kiemelten foglalkozunk azokkal a személyekkel, akik 1973. március 15-ét követően Baracskán töltötték büntetésüket.
A 12 kiemelt iskolában a vezető elvtársakkal közöljük azoknak a névsorát, akik a márciusi eseményekben aktívabban vettek részt, hogy velük külön foglalkozzanak.
Nyílt intézkedést 49 fővel szemben teszünk, ebből:
– Meghosszabbítjuk Grillmayer József rendőri felügyeletét, aki 1972-ben fejtett ki szervezőtevékenységet, és a bíróság elítélte. Grillmayer azóta is aktív.
– Közveszélyes munkakerülés miatt eljárást indítunk 2 fő ellen.
– Munkahelyen preventív beszélgetést folytatunk 13 fővel.
– A Tolnay Lajos utcában 16 fővel foglalkozunk március 15-ét megelőzően.
– Külső figyelést 2 személynél veszünk igénybe. (Közöttük Rácz Sándorra [a Nagy-budapesti Munkástanács 1956-os elnökére], aki hálózati jelentések szerint 1972-ben és ’73-ban személyesen kísérte figyelemmel az eseményeket.) (…)
A megelőző intézkedések keretén belül a bűnügyi osztály akció alosztálya megkezdte az igazoltatásokat azokon a szórakozóhelyeken, ahol a rendzavaró csoportok magvát képező személyek gyülekeznek. (Belvárosi étterem, Csendes étterem, Rézkakas étterem, Pepita Oroszlán eszpresszó, Országház étterem.)
Az eddigi igazoltatások során több amerikai jelvényt viselő személy került a kezünkbe, akiket figyelmeztetésben részesítettek, több olyan személy került a látókörünkbe, akik részesei voltak a korábbi rendzavarásoknak.
Igazoltatási akciót hajtottunk végre február 2-án a Kisstadionban, az FTC–Dózsa jégkorongmérkőzésen. (…)
Az ifjúságvédelmi vonalat az elmúlt évhez hasonlóan létszám-csoportosítással megerősítjük, hogy az esetleges jelzésekben gyorsan végrehajthassuk a szükséges intézkedéseket.
Állambiztonsági területen 35, bűnügyi területen közel 20 hálózati személy konkrét, idevonatkozó hírszerző lehetőséggel rendelkezik. Velük a sűrített találkozókat megszerveztük.”
Nem tudni, minderről mesélt-e a nagyapja Dobrev Klárának. Részét képezték-e ezek a tényszerű beszámolók ama családi liturgiának, amelyet Gyurcsány Ferenc felesége emlegetett a televíziós műsorban március 15-ről a „hihetetlen erős magyartudatával”, amelyet Apró Antaltól kapott, és gyermekeinek ad tovább?
S a mai múltidéző visszarendeződések fényében milyen liturgia lesz kötelező az elkövetkezőkben?