Ha egy tőkeerős médiumnak lenne mersze egy olyan nemzetközi felmérést megrendelni, amely rákérdezne, hogy mely téma untatja a legjobban a megkérdezetteket, az antiszemitizmus vádja nagy valószínűséggel elsőbbségre pályázhatna. Amióta azonban tudjuk, hogy az Eurobarometernek, az Európai Unió közvélemény-kutató intézetének 2003 novemberében publikált azon felmérését eltüntették az intézmény honlapjáról, amelyből kiderült, a megkérdezettek Izraelt és az Egyesült Államokat tartják a világbékét leginkább fenyegető országoknak, ilyen felmérésre már nemcsak tőkeerős megrendelőktől, de uniós önerőből sem számíthatunk.
De olyanra sem, amely azt tudakolná, hogy a megkérdezettek mennyire bíznak gazdasági konglomerátumok tulajdonában lévő médiumok híradásaiban. Vagy akár abban, hogy e konglomerátumok szupermarketekként nem adnak-e el romlott élelmiszert. Amely rendkívüli tolerancia a multinacionális cégekkel szemben lassan valódi hungaricummá válik.
A Magyar Rádió – amely nem kis részben e konglomerátumoktól kapott hírekből él – honlapja 2007. április 9., hétfő 13.35 perces dátumozással ellátott híre szerint „a dél-iraki Nedzsefben több ezer síita tüntető követelte a külföldi csapatok távozását”.
Az iraki híreket minden esetben vezető helyen sugárzó CNN International aznap délelőtti híreiben a negyedik és olykor az ötödik helyen igen röviden ugyancsak „több ezer” tüntető gyülekezéséről számolt be az iraki síiták szent városából akkor, amikor a BBC vezető hírben, hoszszabb helyszíni tudósításban több százezerben jelölte meg a tüntetők számát, hozzátéve, hogy nem lehetetlen ennél akár nagyobb számú jelenlét, mert „ekkora tömegnél nehéz a létszámot megbecsülni”.
A BBC híreket közvetít. A CNN politizál. Azért, mert mindkettő tudja, hogy az igazság felszabadít. Így az utóbbi azt is tudja, hogy ma már a valós számadatok közlése is fegyver. Visszatartásuk és meghamisításuk is.
Mint a francia AFP, amelynek a Gyurcsány-kormány meghosszabbított propagandakarjaként működő budapesti irodája tavaly október 23-án és másnap reggel emlékezetesen azt állította, hogy Orbán Viktor ellenzéki vezető beszédére négyezren voltak kíváncsiak.
A „szép új világban” – vagy a szép új világrendben – egyre kevésbé a tárgyilagos híradás és tájékoztatás a fontos. Olyannyira, hogy a puszta számadatok valósághű közlése mind kevésbé akadálymentes és mind kevésbé politikailag korrekt. Érdekeket, súlyos érdekeket sért. Azaz lassan felségsértésszámba megy. Néhány liberális év még, és a számok tényszerű közlése is büntetendővé válik. Akár a kényes és kínos felméréseké.
E lapot az „antiszemita közbeszédet” figyelő egyik fórum a kígyóemberek logikájának alkalmazásával antiszemitizmussal vádolta, amiért átvette a világ vezető orvosi hetilapjának, a brit Lancetnek azt a tavaly októberi adatát, amely szerint – mint azt a szaklap egy amerikai–iraki kutatócsoport alapos kutatásaira hagyatkozva megállapította – Irak külföldi lerohanása óta
655 ezerrel többen haltak meg, mint az a megszállás nélkül megtörtént volna. Azt, hogy e tanulmány megdöbbentő adatait azóta az amerikai kongresszusban meghallgatáson értékelték, és az azt eleinte elutasító brit kormány tisztségviselői is módszertanilag teljes mértékben tudományosnak értékelték, az említett fórumot nem késztette arra, hogy a logika „posztmodern” perverziója szerinti antiszemita minősítést revideálja. Ugyanis nem a valósághű közlés feladata, hanem a veszélyeztetettség érzésének politikai célú fenntartása és saját anyagi támogatottságának biztosítása.
A hazugság ma – akár a CIA által elfogott politikai foglyok eleven megfőzése – a politika szolgálóleánya lett.
A politikailag korrekt pályája alakulására és anyagi támogatására mindig is sokat adó Edolphus Towns, aki az amerikai kongresszusban a New York-i Brooklyn körzetet képviseli, március 25-én mély aggodalmát fejezte ki a magyarországi antiszemitizmusról szóló sajtójelentések kapcsán. Szerinte ugyanis Magyarországon jelentősen elszaporodtak a neonáci jelenségek, „köztük olyan felhívások, hogy támadják meg a zsidókat és/vagy -intézményeket a zsidó ünnepek alatt”, ahogyan a fekete bőrű képviselő fogalmazott a washingtoni magyar nagykövetségnek írt levelében. Towns még idézte Feldmájer Pétert, a magyarországi zsidó közösség vezetőjét, aki azt tanácsolta, hogy a zsidók „ne merészkedjenek ki otthonukból a közelgő zsidó húsvét alatt”. A képviselő értékelése szerint a helyzet annyira komoly, hogy – mint írta – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a londoni Times című lapnak adott interjújában megállapította: „soha nem volt anynyi antiszemita megjegyzés, mint mostanában, (és) olyan dolgokat látunk, amilyeneket nem láttunk 50 éve.” Towns azzal zárta levelét, hogy „a múlt századi rémtettek fényében” meg szeretné vitatni Simonyi András washingtoni magyar nagykövettel, miképpen kezeli a magyar kormány az antiszemitizmus jelenségét.
A mai hatalmi viszonyok közepette nem az a körülmény számít, hogy a demokrata párti képviselő hazug információk alapján fejezte ki aggodalmát a magyarországi antiszemitizmusról. Hiszen tudjuk, hogy az antiszemitizmus terén minden állítható, akár annak ellenkezője.
A hazugság akár tudatos terjesztését is felülírják az érdekek. Például az az érdek, hogy Towns képviselő a választói körzetében, Brooklynban élő és a médián keresztül szintén hazug módon tájékoztatott tagjai egy igen tehetős csoportjának kegyeit keresse.
Azután vannak adottságok is.
Adottságok, mint az, hogy a világmédia érdekekre támaszkodó sémák szerint tárgyalja a világ országait.
Az egyik kategóriában találhatók azon országok, amelyekben a demokráciát „felfelé kerekítik”, függetlenül az éppen uralmon lévő kormánytól.
Ilyen ország például India vagy Mexikó. Az, hogy Indiában száz- és százmillió érintetlent „rekesztenek ki” oly módon, hogy egy ilyen tömeges kirekesztésnek (vagyis a lakosság kasztjai érinthetetlennek tekintése és annak megfelelő kezelése) akár töredéke esetén is egy más kategóriában lévő országban már világbotrányt okozna, a világmédiát nem akadályozza abban, hogy ezt a szubkontinensnyi országot „a világ legnépesebb demokráciájának” nevezze. Mint ahogyan az sem zavarta túlzottan, hogy a néhány évvel ezelőtt a Gudzsarat állambeli szupernacionalista BJP-kormány aktívan asszisztált több ezer muzulmán horrorisztikus kegyetlenséggel történő lemészárlásában.
Mexikóban szintén történhet bármi, „demokrácia” marad és negatívumait csak a legkirívóbb esetekben említik, noha az ott mindennapos jelenségeket (kormánykritikus újságírók rutinszerű megölése, a korrupció – beleértve a rendőri korrupciót – Európában szinte elképzelhetetlen mértéke, és így tovább) Oroszországban ma az orosz rendszer autoriter természetének pregnáns példáinak tekintik. Csakhogy ha az amerikai közvélemény előtt kiderülne, Mexikóban nincs valódi demokrácia, nem lenne oly könnyű az onnan az Egyesült Államokba illegálisan bevándorlókat visszatartani és elfogadtatni az amerikai néppel a két országot elválasztó határon építendő falat.
A fenti kategóriával szemben a világ egyes országait annak megfelelően festik le a médiában, hogy ott milyen kormány van hatalmon. Baráti kormány esetében a demokráciát felfelé, az érdekekkel ellentétes kormány esetében lefelé kerekítik. Ilyen például Oroszország, amely attól függően demokrácia a nyugati médiában, hogy annak első számú vezetője nyugati érdekeket szolgál-e ki (Jelcin volt elnök) vagy a saját nemzeti érdekeit (Putyin). Aki egyébként egészen Hodorkovszkij letartóztatásáig és Jukosz vállalata köztulajdonba vételéig az előbbi kategóriába tartozott. E csúszó kategóriába tartozik természetesen Magyarország, Szerbia és Lengyelország is.
Horn, Medgyessy és most Gyurcsány idején a felfelé kerekítés korszakát éljük. Ez az az állapot, amikor a nyugati médiumok a legalapvetőbb feladatukat felejtik el. Nemcsak a tényfeltárást, de valósághű információgyűjtést az alapvető érzékszervekkel – például szemmel vagy füllel –, avagy a kritikus gondolkodást. Ha a Gyurcsány-kormány azt nyilatkozza, hogy fegyveresek veszélyeztetik a „demokráciát” Magyarországon, ezt az információt azonnal tényként jelenítik meg, és később akkor sem helyesbítenek, amikor ez az információ éppoly megalapozatlannak és tarthatatlanul hamisnak bizonyul, mint ahogyan az az állítás is, amely szerint az ellenzék robbantotta ki a szeptemberi budapesti tiltakozási hullámot. E médiumok ilyenkor a kormány legsúlyosabb emberjogi sértéseiről – békés tüntetők szemének kilövése, koponyák beverése, anyák, idősek, immunitást élvező képviselő, papok, külföldiek brutális összeverése, rendőri hamistanúzás alapján összevert vádlottak elítélése – nem tudósítanak. Kivéve a konglomerátumoktól független médiát.
Miközben a kettős mérce szakmai eszközzé válik. Ha Putyin Oroszországában egy ellenzéki képviselőnőt bántalmaztak, majd meggyilkoltak volna, a nyugati sajtó azonnal és minden bizonyíték nélkül Putyin felelősségét hangoztatná. Miközben elképzelhetetlen, hogy a nyugati sajtó Balla Irma fideszes debreceni önkormányzati képviselő meggyilkolásával kapcsolatban felvetné Gyurcsány felelősségét Magyarországon. Arról a Magyarországról van szó, ahol Gyurcsány rendőrsége vert véresre országgyűlési képviselőt, és ahol a balliberális sajtó hahotázása mellett a médiában állami hirdetéssel megtámogatott műsorokban buzdítanak ellenzéki politikusok kiirtására, vagy ahol egy miniszter lefejeli a kormánnyal kritikus Hír TV kameráját. Ha ez a fehérorosz Lukasenkónak a magyar viszonyokat sok területen lassan valóban megszégyenítő birodalmában történik, a hírrel garantáltan címoldalon találkoznánk a legtöbb nyugati lapban.
Ami a jelenlegi Magyarországot illeti, az egyetlen zavart keltő téma, amelyet a nyugati sajtó és főként amerikai politikusok nem igazán tudnak kezelni, az az antiszemitizmus kérdése.
Ugyanis az kétélű fegyver. Mert ha az antiszemitizmus veszélyéről túlzottan sok szó esik, az óhatatlanul visszaüt a regnáló koalícióra és elriaszthatja azon befektetők egy részét, amely csupán a médiából tájékozódik, és nem ismeri a valós helyzetet, ami ennek pontosan a szöges ellentéte. Olyan mértékben ellentéte, ami a világon párját ritkítja.
Mindezt Towns egyrészt nem tudta, másrészt – aki ismeri az amerikai politikusok haszonelvűség irányította természetrajzát, ezen nem csodálkozik – akkor is így cselekedett volna, ha mindezt tudja.
A Népszabadság – amelynek rokonszenve ebben az ügyben is kétségtelen – azt írta a Towns–Simonyi-találkozó előtt, hogy „már most borítékolható: sok mindent képtelen lesz megérteni”. Mármint Towns.
Azok azonban, akik jobban ismerik az antiszemitizmus hamisvád-iparát, egészen mást borítékolnak. Mégpedig azt, hogy a magyar politikai erőtérben most először fellépő baptista afroamerikai képviselő, aki a sajtóból tájékozódott és lecsapott a szavazatszerzéssel kecsegtető lehetőségre, nem volt tisztában az erőviszonyokkal. Nem volt tisztában azzal, hogy Magyarország már öt éve nemcsak a felfelé kerekítés kategóriájában van, de azzal sem, hogy a washingtoni politika Gyurcsány Ferencre és koalíciójára tesz. Ezért sokkal inkább borítékolható az, hogy Towns szenátort megfelelően felkészítették találkozójára Simonyival, aki őt nyilvánvalóan hathatósan „megnyugtatta”, és így az ügynek semmiféle folytatása nem lesz. Egészen addig, ameddig jobbközép kormány nem nyeri meg a választásokat.
origo.hu
Ázsiai kamuprofilok tömegét vásárolta fel Magyar Péter
