Nemzeti érdek mindenekfelett

A magyar politikai elit ismét leszerepelt. Újra bebizonyosodott, hogy a magyar politikai osztály tagjai és intézményei a legtöbb lényeges kérdésben képtelenek a helyzetnek megfelelő racionális válasz megfogalmazására, a magyar nemzeti érdekek képviseletének ellátására. Értelmetlenül megideologizálnak és átpolitizálnak egyszerű gazdasági kérdéseket, miközben szó nélkül feladják alapvető és meghatározó értékeiket, ha a pillanatnyi érdekük azt kívánja.
A hazánk gázellátása körül kialakult adok-kapok jól illusztrálja az érintettek felkészületlenségét és koncepciótlanságát. Azon senki sem csodálkozik, hogy a jobboldali Magyarország sírásójaként működő MSZP–SZDSZ-kormány titkolózik, taktikázik, és saját érdekeinek megfelelően gazdasági támogatást kér a KGB egykori alkalmazottjától. Azt is természetesnek tekinthetjük, hogy a jobboldal csökkenteni szeretné hazánk kiszolgáltatottságát az orosz Gazpromtól. A szándék nemes, de sajnos kivitelezhetetlen. Eleve vesztes pozícióból egyszerűen értelmetlen konfrontálódni az orosz birodalmi törekvésekkel, és azt hinni, hogy e törekvést az amerikai birodalom vagy a közös Európa méltányolja majd. Egy évezred tanulsága, hogy mi, magyarok soha nem számíthattunk a nagybetűs Nyugatra. Ezért jöttek sokan zavarba, amikor fideszes politikusoktól többször azt hallották, hogy az olaj és a gáz keletről, de a szabadság nyugatról jön…
Orbán Viktor az Európai Unió 50. születésnapja alkalmából rendezett konferencián arról beszélt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bizonytalankodásával leértékeli a közép-ázsiai térséget, valamint az EU-s projektnek számító Nabucco gázvezeték tervét. Ezzel a különutas politikával – szerinte – a magyar kormány szembekerül az EU közös energiapolitikájával. Szólt még az európai piaci észjárás és az orosz állami-politikai gondolkodásmód közötti különbségről is. Orbán lényeges dolgokat mondott ki, de figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy egységes Európa ebben a kérdésben sem létezik, így nincs átgondolt energiapolitika sem.
Ezt bizonyítja, hogy Franciaország, Belgium, Ausztria és Olaszország már különmegállapodást kötött az orosz Gazprommal, Németország pedig tenger alatti vezetéken – a szintén EU-tag Lengyelország kijátszásával – kívánja biztosítani a maga számára az orosz gázt. E projekt egyik vezetője a volt német kancellár, Gerhard Schröder. A nyugatiak visszataszító képmutatására jellemző a konzervatív német Handelsblatt cikke, amelyikben az európai uniós gázvezeték támogatását kérik számon. Tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy mindkét projektet magánvállalatok építik és működtetik majd, ők kötnek tehát szerződéseket a felhasználókkal és az állammal. Ráadásul a Gazprom-projektnek beállított Kék Áramlat legfőbb finanszírozója az olasz ENI.
A kialakult helyzetben eléggé abszurdnak tűnik a közös európai érdekek képviseletének számonkérése. A nyugati országok – az egységről szóló hangzatos elvi nyilatkozatok mellett – a döntések meghozatalakor kizárólag saját érdekeikre vannak tekintettel.
A Nabucco megépítése évek óta szerepel a megvalósítandó célok között, ennek ellenére ez a projekt ma sem több, mint egy elképzelés a sok közül. Néhányan még ezt is vitatják, azt állítván, hogy a Nabucco még a tervek szintjén sem létezik. A lehetséges finanszírozók közül néhány hete a francia Total után Törökország is visszalépett.
Ezzel szemben a Kék Áramlat fantázianévvel ellátott orosz gázvezetékből 1200 kilométer már megépült. Ráadásul az EU által preferált Nabucco gázvezetékrendszer sem oldja meg az orosz energiaellátástól való függetlenedést, ugyanis ezen a vezetéken is – részben – orosz földgáz érkezik majd, miután a türkmének gázkészletük jelentős részét állítólag már eladták a Gazpromnak. Köztudott, hogy Irán esetében csak az erős orosz befolyás jelenlétében lehetünk biztosak. Azerbajdzsán függetlensége ugyancsak kétséges.
Senki sem vitatja, hogy a mai orosz politikai-gazdasági elithez tartozók döntő többsége az egykori kommunista nómenklatúrából, a hírszerzés volt embereiből, valamint az általuk felügyelt alvilág soraiból került ki. Ez a díszes társaság képviseli ma Oroszország nemzeti érdekeit: ők az orosz birodalmi érdek letéteményesei. Tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok döntéshozóit se kizárólag a humánum és a demokrácia iránti elkötelezettség vezeti. Irak újjáépítését és infrastruktúrájának működtetését az amerikai Halliburton-cégcsoport egyik leányvállalata, a Kellog Brown & Roots végzi. A neokonzervatívok emberének tekintett Dick Cheney amerikai alelnök korábban a Halliburton egyik vezetője volt…
A gázellátás biztosításáért folytatott küzdelem világosan jelzi, hogy legfőbb szövetségeseink – az Európai Unió tagjai – se jobbak a Deákné vásznánál. Magyarország mindenkori vezetői akkor járnak el helyesen, ha sose feledkeznek meg arról, hogy országunk polgárainak semmi sem lehet fontosabb a magyar nemzeti érdekek érvényesítésénél.

A szerző politológus