Franciaország történelmi fordulóponton

Kettőezerhét május 6-a egy új történelmi korszak kezdetét jelentheti. Nicolas Sarkozy elnökké választása nemcsak Franciaország, sőt nemcsak Európa jövőjét, hanem az egész világét döntően megváltoztathatja.
Nem túlzás azt megállapítani, hogy erre a szerepre eleve Franciaország és annak karizmatikus vezetője volt predesztinálva. A háború után a németek által előzőleg legyőzött, majd De Gaulle vezetésével a kezdeményezést magukhoz ragadó franciák egy, a történelemben szinte soha elő nem forduló nagylelkű gesztussal békejobbot nyújtottak korábbi legyőzőiknek, és egy még súlyosabb versailles-i béke helyett se területet, se semmilyen jóvátételt nem követeltek. Ehelyett felajánlották nekik, hogy szoros szövetségben egymással egy gigászi vállalkozásba kezdjenek az ezer éve egymást pusztító európaiak összefogására. Robert Schuman alapozta meg a francia–német együttműködést (1950). Kezdeményezésére előbb az Európai Szén- és Acélközösség (1951), majd az Európai Gazdasági Közösség (1957) – immár hat ország részvételével – jött létre. 1963-ban De Gaulle és Adenauer megteremtették a francia–német konföderációt, amely végül is létrehozza a ma már 27 tagállamból álló Európai Uniót. Utolsó évtizedünkben azonban a felemás nizzai EU-határozat megszületése, majd a szorosabb európai uniós kormányzat megteremtését célzó konvenció leszavazása két tagország részéről veszélyes tespedés állapotába juttatta a ma már 480 millió lelket számláló államközösséget.
Közben a világ hatalmas változáson ment át. Az Egyesült Államok belerohant a végzetes iraki kalandba, amely csak katasztrófával végződhet, és kivételes rangját, mint egyetlen szuperhatalom, el fogja veszíteni. Ugyanakkor Kína és India szuperhatalmi státusra tör. Oroszország viszont az új évezred elejére egyes számítások szerint régi hatalmának kilenc százalékára gyengült. Ugyanakkor a maga 150 milliós lakosságával és atomrakétáival továbbra is nagyhatalom; óriási gáz- és olajtartalékaira támaszkodva a régi cári imperializmus útjára lépett.
Ebbe az új világba, illetőleg Európába és Franciaországba tör most be az új forradalmi francia politika. Sarkozy legfontosabb beszédei nem hagynak kétséget afelől, hogy mindent elkövet azért, hogy programját megvalósítsa. Idézzünk például 2004-es pártelnöki beiktatási beszédéből: „Franciaország nem visszakapni akarja dicső múltját, hanem meghódítani a jövőt. Olyan hatalom, amely egyenlőként nézhet szembe a világ összes nagyhatalmával, s amely erejét a gyengébbek védelmezésére fordítja, mert De Gaulle tábornok óta hiszek abban, hogy minden országnak, még a legkisebbnek is joga van a szabadsághoz.” „Franciaország kezében van minden ütőkártya ahhoz, hogy az övé is legyen ez a hatalmas lehetőségeket ígérő század. Senki nem fog várni ránk, ha úgy döntünk, nem élünk a lehetőségekkel. A világ változik, Franciaország sem maradhat mozdulatlan.”
„Szenvedélyesen szeretjük Franciaországot, és ezt meg fogjuk osztani a franciákkal. Mától fogva egy új és szép történet kezdődik. Nem számít, ki mit csinált a múltban, nem számít, eddig kit kedvelt, választott vagy támogatott. Nem számít, ki milyen politikai háttérrel rendelkezik. Mostantól egy dolog számít, az, hogy különbségeinken, múltbeli ellentéteinken túllépve lerakjuk egy lerombolhatatlan egység alapjait. Ha összefogunk, semmi nem állhat nekünk ellent. Ha széthúzunk, egy szellő elvihet minket.”
„Azt akarom, hogy mi legyünk Franciaország legfiatalosabb politikai szervezete. Hódítanunk kell. El kell csábítani a franciákat. Rá kell őket beszélni, hogy szenvedélyességüket és aktivitásukat hozzák be a francia politikai életbe. Politizáljanak. Szeressék a politikát. Osszák meg másokkal Franciaország iránti szenvedélyüket. Legyenek merészek és jószívűek.”
„Szükségem van önökre, jobban, mint valaha. Mindent meg fogok tenni, hogy kiérdemeljem bizalmukat, barátságukat, támogatásukat. Megvívom harcaikat, átérzem reményeiket, türelmetlenségüket. Az energiát, amit érzek, megosztjuk egész Franciaországgal. Barátaim, új horizont nyílt meg előttünk, itt az ideje, hogy valóra váltsuk álmainkat.”
A megfeneklett Európai Unióba Sarkozy új életet akar lehelni. A 18 tagállam által elfogadott, de Franciaország és Hollandia által leszavazott konvenció helyett csak az unió szorosabb szervezetét szeretné megszavaztatni, de nem népszavazások, hanem parlamenti döntések útján. A konvenció többi részének valóra váltását későbbre halasztaná. Ehhez a programjához minden bizonnyal megnyeri Angela Merkel német kancellár beleegyezését is. Aminthogy ők ketten azok, akik újra beindíthatják Európa befulladt motorját. Sarkozy, akárcsak a lelkészlány kancellár asszony, az új alapokmányban ki akarja emelni Európa keresztyén alapjait. Bizonyára emlékszik az alapító Robert Schuman figyelmeztetésére is: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”
De Sarkozynek van szava hozzánk is, az Európai Unió keleti tagjaihoz, teljes szolidaritást vállalva „kelet-európai testvéreivel”: „Európán belül is a legkegyetlenebb kommunizmus és a legembertelenebb marxizmus által halálra ítélt országok is túl akarnak lépni a szégyen vasfüggönye mögött eltöltött, ötven évig tartó rémálmon. Hála az olyan kivételes személyiségeknek, mint Lech Walesa, Václav Havel vagy II. János Pál, és hála kelet-európai testvéreink bátorságának, győzött a szabadság, ledőltek a falak, és Európa végre egyesült. Keleti testvéreink vágynak a fejlődésre, a haladásra, a jólétre. Segítenünk kell őket céljaik elérésében.”
A globalizációról is megmondta a véleményét: „Nem osztjuk az angolszász világnézetet, vagyis nem egyetlen óriási szabadkereskedelmi területben gondolkozunk.” Május 6-án a megválasztását követő rövid beszédében kiemelte: „Kimondhatatlan büszkeség tölt el, hogy egy nagy, régi és szép nemzethez, Franciaországhoz tartozom. Most szeretném mindezt neki visszaadni.”
Sarkozy „minden franciának az elnöke” szeretne lenni. Felhívta az európai partnerek figyelmét, hogy hallgassák meg azoknak a népeknek a szavát, akik védelmet kérnek. Franciaország barátságáról biztosította az amerikaiakat, de szerinte a barátoknál előfordul, hogy nem értenek egyet. Az ázsiai jövendő szuperhatalmak és Oroszország megerősödése láttán a nyugati civilizáció hatalmainak összefogását megkerülhetetlen követelménynek tekinti. Néhány gondolat a világ bajainak enyhítése érdekében: a bolgár ápolónők megmentése Líbiában; a nők jogainak kiharcolása szerte a világban; a súlyos válságban élő Afrika hatékony megsegítése.
Láthatjuk, hogy Nicolas Sarkozy világnézetében kiemelt helye van az erkölcsnek, a szenvedélyes szeretetnek, a jószívűségnek, a gyengébbek védelmezésének. Ha az elmúlt száz év történetében hozzá hasonló formátumú államférfit keresünk, talán egyedül Gandhit találjuk.

A szerző író