Ingatlanadó: a svédek most törölték el

Lankadni nem akaró lendület, töretlen kedv. Ennél tömörebben talán össze sem lehet foglalni mindazt, ami a „reformok” motorjának, az SZDSZ-nek a mindennapjait jellemzi. A párt első embere, Kóka János mintha cirkuszos kocsi platójáról harsogna, olyan dinamikával hirdeti az új és újabb megszorítások szükségességét. A liberális média pedig bukfencezik örömében.
A legújabb SZDSZ-es sláger az ingatlanadó bevezetéséről szól. Ez az adónem – szabad demokrata recept szerint – ismét a kisembereket, főként a szocialisták bázisát sújtaná. A szocialista szavazó azonban legfeljebb mordul egyet, miközben beveszi az új reformot. Hogy miért? Mert például fogalma sincs arról, hogy miközben nálunk bevezetik az ingatlanadót, Európa egyik legliberálisabb országában éppen néhány hete törölték el.
Svédországban az ingatlanadó népszerűtlen adónem volt. Mindenki igazságtalannak tartotta, hogy csak azért, mert a szomszéd jó pénzért eladta a házát, neki – aki ott maradt – több ingatlanadót kellett fizetnie. Az adó alapjául ugyanis a piaci ár szolgált, amit a környék ingatlanforgalma befolyásolt. Sok idős ember, aki még fiatalkorában vásárolta a házát, kénytelen volt hatalmas összegeket fizetni ingatlanadóban, vagy eladni az ingatlant, mivel – bár ő maga sosem lett vagyonos – a környék időközben felkapottá vált.
Az ingatlanok piaci értékét ötévente határozták meg, részben a környék ingatlaneladási mérlegére, részben önbevallásra hagyatkozva. Az önbevallás esetében olyan, szinte hihetetlen szempontok is szerepet játszottak, hogy például van-e mikrohullámú sütő beépítve a konyhabútorba. Egy idő után senkit sem ösztönzött túlzottan, hogy felújítsa lakását, vagy hogy energiatakarékos fűtést vezessen be, hiszen – túl a beruházási költségeken – attól fogva magasabb ingatlanadót kellett volna fizetnie.
A svéd állam az ingatlanadó eltörléséből származó deficitet az ingatlanértékesítésből származó, úgynevezett „nyereségadó” 20 százalékról 30 százalékra való felemelése által kívánja biztosítani. Harminc százalék persze nem kevés. Van azonban egy alapvető különbség az ingatlanadó és a nyereségadó között: az ingatlanadót nem létező pénzből kell kifizetni, míg a nyereségadót akkor fizeti valaki, amikor – ingatlancsere által – konkrét pénz kerül a kezébe. Ezenkívül ne felejtsük el, igaz, hogy Svédországban magasak az adók, ám ott a befolyó összegeket nem eltűnt államháztartási összegek fedezetére, hanem az emberek létbiztonságára és életkörülményeinek folyamatos javítására fordítják.
Nálunk egészen más a helyzet. Hiszen a „reformok”, így az ingatlanadó esetében sem arról van szó, hogy a lakosság ezentúl kevesebb pénzt tesz be havonta a bankszámlájára, vagy hogy a nyugdíjasok – akik Svédországban rendkívül jelentős vásárlóerőt képeznek – mostantól kevesebbet fognak utazni külföldre. Nem. A reformok a kevésből vesznek még el: az emberek ezentúl gyengébb minőségű ruhát vásárolnak, rosszabb ételeket esznek, kevesebbet fognak fűteni, romlik az egészségük, nem tudják majd megcsináltatni a fogaikat, nem tudják iskoláztatni gyerekeiket – ne is folytassuk.
Korábban a szabad demokraták csak szellemileg és lelkileg akarták megreformálni a társadalmat, ma, úgy tűnik, fizikailag is.