Markóék sikere az Erdélyi Napló kudarca

Bár kétségtelen, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – legyen szó autonómiáról, kisebbségi jogokról, az egyházi ingatlanok viszszaszolgáltatásáról, a Sapientia Egyetem akkreditációjáról vagy a kolozsvári egyetemről elbocsátott magyar oktatók ügyéről – gyakorlatilag egyetlen téren sem állt ki a magyarságért, akár ellenzékben, akár kormányon politizált, van egy terület, amelyen Markóék talán sikert könyvelhetnek el. A jelek szerint ugyanis úgy tűnik, hogy hónapok óta tartó agónia után megszűnik Erdély polgári-konzervatív hetilapja, az Erdélyi Napló. Hogy mindez miért tekinthető az RMDSZ sikerének, annak oka nem más, mint hogy az Erdélyi Napló azon három-négy romániai magyar sajtótermék egyike, amelyben a Markó Béla vezette párt álláspontjától eltérő nézetek is helyt kaphatnak. Az Erdélyi Napló ugyanis nem hagyja szó nélkül az RMDSZ mulasztásait, és a párton rendszeresen számon kéri a rendszerváltozást követően megfogalmazott céljait, csakúgy, mint az előző választási kampányban tett ígéreteit. Az újságra emellett jellemző, hogy – szemben az RMDSZ közelinek tartott lapokkal – nem kerül rögtön extázisba és zeng hozsannákat Markó Béláról, ha például valamelyik székelyföldi településen leaszfaltoznak egy bekötőutat. Nyitott ugyanakkor az autonómiatörekvések és az autonómiáért küszködő szervezetek irányában. Ezért sem riogatja például olvasóit az erdélyi magyarok megosztásával, amiért Tőkés László is indul az európai parlamenti választásokon.
Egy kisebbségi laptól éppen ez a természetes magatartás, gondolhatnánk, ám Erdélyben más a helyzet. A hetilap rendszeresen elesik a romániai és magyarországi laptámogatásoktól. Ennek oka ismeretlen, ugyanakkor tény, hogy a határon túli magyar sajtó támogatását korábban ellátó Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumának elnöke hosszú évek óta Markó Béla volt, tagjai között pedig olyan RMDSZ-es vezéregyéniségeket találhatunk, mint például Frunda György, Takács Csaba vagy Kelemen Hunor.
Figyelemre méltó emellett, hogy egyes cégek – amelyek más, sokszor jóval kisebb példányszámú lapokban rendszeresen hirdetnek – az Erdélyi Naplóban valami oknál fogva nem közöltetnek reklámokat.
Mindezek következtében az újság adósságállománya folyamatosan nő, egyre nehezebben tudják előteremteni a nyomtatáshoz szükséges költségeket, és ezért egyre kérdésesebbé válik a heti megjelenés, sőt a lap megszűnése is könynyen elképzelhető. Márpedig ha ez megtörténik, akkor Markó, Verestóy és az RMDSZ többi erős embere akár pezsgőt is bonthat, hiszen az egyetlen, Erdély teljes területén terjesztett ellenzéki laptól sikerül megszabadulniuk. Az Erdélyi Napló esete rendkívül jól jellemzi a határon túli magyar lappiacot. A magyar közösségek ügyét felvállaló újságok nehéz körülmények között, napi harcot vívnak az életben maradásért, miközben más újságokat a reklámok és az alapítványi támogatások által gyakorlatilag mesterségesen tartanak életben. E különös jelenség oka főként az, hogy az utóbbi csoportba sorolt lapok a magyar nyelven megfogalmazott autonómiaellenes kirohanásokkal, a kettős állampolgárságon vagy a státustörvényen való gúnyolódással, a magyar kormány határon túli politikájának feltétel nélküli támogatásával állandó és nélkülözhetetlen hivatkozási alapként szolgálnak a hazai és a határon túli balliberális politikusok, illetve újságírók számára. Ez pedig minden pénzt megér.
Hogy a nemzeti elkötelezettségű lapok megfojtása nemcsak pusztán a lappiac szűkülését vonja magával, hanem azt is, hogy a különböző nemzeti ügyek egyszerűen ki fognak szorulni a közbeszédből, már más kérdés.