A nemzeti összetartozás napja

Fábián Gyula
2007. 06. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ismét győztek. Nem diadallal, nem is dicsekedtek fölényükről, mert az arány 155:153 a kormánypárt javára 21 tartózkodással. Németh Zsolt (Fidesz) és Simicskó István (KDNP) közös indítványt terjesztettek elő, amelyben javasolták, hogy június negyedikét, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítsa az Országgyűlés. Szili Katalin az MSZP álláspontját ismertetve úgy vélte, nem elegáns a javaslat, mert ezzel előzetesen nem keresték meg őt. Eörsi Mátyás (SZDSZ) ordítozó stílusban utasította el azt. Ennek alapján a szavazáson „természetesen” a kormánypártok javára született meg az eredmény.
Kísért december ötödike? Milyen tudattal ülnek a képviselői helyükön az elutasítók? Nem hallották két és félmillió határainkon túl élő magyar kisebbségi hangját, amikor ez a kormány (jelzőket nem írok) megtagadta az eggyé tartozás törvényét, elvétette helyüket még a kommunizmusból hozott cinizmussal?
A hazai és határokon kívül megalakult Trianon-társaságok mellett megszületett az a történészekből, irodalmárokból, alkotókból álló csoport – június 9-én –, amelyik elhatározta, hogy a félszáz évig elhallgatott, elhazudott szerződést megismerteti a nemzettel. A köröttünk élő országokban a csehek, a szlovákok, a románok, a szerbek mind terjedelmes tanulmányokban ismertették meg hazájuk szempontjából a békeszerződés jelentőségét, s természetesen országunk felelősségét. 1945 után nemzedékek nőttek föl, akik az iskolákban nem is hallottak Trianonról. Egy-egy ordítozás, politikusi kirohanás ugyan elhangzott a magyar főúri osztály felelősségéről, de hogy ne legyen visszhangja, megdicsérték, majd elhallgattatták a kiabálókat, szégyelljük ezért mi magunkat intelemmel. A családokban a nagyszülők meséltek ugyan az első világháborúról, majd a kommunista uralom négy és fél hónapos tetteiről, de a szülők kérték fiaikat: a tűzzel játszanak az unokák, ha valahol szóba hozzák, hogy ők már tudnak valamit, amit mások nem – annak a következménye állásvesztés lesz. Így hát az élő történelem 1914–18-as frontkatonái elcsendesedtek. Helyettük elhallgatott vagy hézagos hazug história beszélt az embereknek a nyilvánosságban.
Nemzeti összetartozás napja, ismerték meg az emberek a javaslatot, és az ország népesebb fele úgy gondolta, valami mégis mozdul az országban az önbecsülés irányába. És ezt hazugnak nevezni a parlamentben olyan, mint a szitkozódás, káromkodás. Szó nincs arról, hogy az SZDSZ-es vezérszónoktól mást várhattunk, de a stílus, a megnyilvánulás annyira bántó és lealázó, hogy azt vissza kell utasítani, az ilyen képviselőt legalább lélekben kell megvetni, mert ez nemzetszégyenítés.
Az úgynevezett felszabadítás után tiltott lett mindenféle Trianon-kutatás, sokáig nem próbálhattak megszólalni még történészek sem, legfeljebb titokban, amíg Szidiropulosz Archimédesz két évtizedes, hírverés nélküli munkálkodás nyomán nem adta közre három kötetben Trianon történetét. Ebben az összefoglaló munkában hazai és külföldi tudósok, kutatók végre megszólalhattak, és olyan értékelések is megszülettek, mint Fejtő Ferenc meghatározása: „Trianon egy szabadkőműves klikk műve volt.”
Az újonnan szerveződő kutatócsoport azt vállalta, hogy a tegnapi történelemhamisítást megkezdi felszámolni, mert egyetlen nemzet, így mi sem élhetünk tudatlanságban. Tesszük ezt minden ordítozó ellenében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.