Furcsa és szomorú a magyar társadalom reakciója Csoóri Sándor Márciusi Chartájára. Balról támadják, jobbról védik, tehát mindkét oldalról bizonyítják, hogy a mai, pártokban gondolkodó közvélemény nem is tud más perspektívát elképzelni, mint a hatalomért marakodó klikkekét. El se tudja képzelni, hogy van nemzeti közérdek, és hogy vagyunk páran, akiknek tetteit más irányítja, akik egyszerűen csak szeretjük hazánkat és történelemben, nemzeti érdekben gondolkozunk. Milyen más volt a Petőfi Kör vagy a 16 Pont idején, milyen más volt a reakció, amikor Csoóri a Prágai Chartát írta alá! Akkor mindez magától értetődő volt. Mekkorát változtunk!
Szinte groteszk, hogy a hatalmat csalásokkal és hazugságokkal megkaparintók, a december 5-i nemzeti agymosást elvégzők, a választásokon minket kirekesztők most a „demokráciát védik Csoóri ellen”. Pedig hát mi is a demokrácia? Egy absztrakció, egy izmus, egy játékszabály, olyan szabályrendszer, melyet csak a csapat tagjai tölthetnek meg tartalommal. A magyar Aranycsapatot sem a játékszabályok tették naggyá, hanem a játékosok, akiknek szívük volt, akiket több vezetett, mint az önzés vagy szereplési vágy.
A „szabad” választás olyan valami, mellyel 1932 júliusában a német nép a Reichstag legnagyobb pártjává választotta a nácikat, olyan, amelylyel a magyar szavazó miniszterelnökké választotta Hornt és Gyurcsányt, a palesztinok a Hamászt. Ez nem azt jelenti, hogy a demokrácia rossz szabályrendszer lenne, de azt igen, hogy egy erkölcseiben megromlott társadalmat nem képes önmagától megvédeni. Egy ilyen társadalomnak az teszi a legnagyobb szívességet, aki tükröt tart eléje, aki kényszeríti, hogy nézzen bele a tükörbe, és amikor magára ébredt, akkor kivezeti az erkölcsi kátyúból. Erre a szerepre, az Illyés Gyula-i, Németh László-i szerepre ma bizony kevesen alkalmasak, de ha testületbe szerveződnek, talán meghallja szavukat a nemzet.
1990-ben nagyot tévedtek vezetőink, amikor azt hitték, hogy a kommunista uralkodó osztály majd önként feladja erkölcstelen úton szerzett privilégiumait. Azt hitték, hogy a betörőt meg lehet győzni a helyes viselkedésről, hogy nem szükséges elvenni tőle azt, amit összelopott, és hogy az ilyen ember, az ávéhásból demokratává és kapitalistává vedlett ember megért más nyelvet is, mint a sajátját, az erőszakét. Nem, nem ért más szót, s a ház jogos tulajdonosának joga, sőt kötelessége ezt szóvá tenni vele szemben, és tenni is ellene.
origo.hu
Nyárias meleg várható a hét első felében
