A többség hatalma és a kisebbség joga

Kálmán László nyelvész népszavazási kérdéseit antifideszes körökben arra való hivatkozással is pártfogolják, hogy azok – a Fidesz a kérdéseivel szemben – egyértelműek és közérthetők. A nyelvész három kérdése közül azonban az egyiket („Egyetért-e Ön azzal, hogy a földterület megművelőjét illesse meg első helyen elővásárlási jog termőföld vásárlása esetén?”) eddig is már sokan darabokra szedték. Ám a látszattal ellentétben a másik két kérdés sem egyértelmű. Képzeljük el, hogy a nyelvész kérdéseit a Fidesz nyújtotta be. A kormányoldalról a következő kifogások merülnének fel a fideszes nyelvész kérdéseinek érthetőségével kapcsolatban.
1. Az, hogy „egyes vény nélkül is kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni”, félreérthető. Az „egyes” szó után hiányzik a vessző, ami kétféle értelmezést tesz lehetővé, ezért a szavazópolgárok képtelenek eldönteni, hogy minden olyan gyógyszert lehessen a gyógyszertárakon kívül is forgalmazni, amely vény nélkül is kapható, vagy a vény nélkül is kapható gyógyszerek közül csak „egyes” gyógyszereket.
2. Azt, hogy a gyógyszertárakon „kívül” is lehessen forgalmazni gyógyszereket, a szavazópolgárok nemcsak úgy érthetik, hogy más kereskedelmi egységeket is illessen meg a forgalmazás joga, hanem arra is gondolhatnak, hogy az üzlethelyiségen (gyógyszertáron) szó szerint kívül, azaz az üzlethelyiség (gyógyszertár) előtt is lehessen árulni egyes gyógyszereket.
3. Az, hogy „a helyi önkormányzatok egészségügyi feladataik ellátásának módjáról szabadon dönthessenek”, megtévesztő, mert nem egyértelmű, hogy pontosan kik egészségügyi feladatai ellátásának módjáról kell dönteni. A szavazópolgár gondolhat arra, hogy a helyi önkormányzatok a saját egészségügyi feladataik ellátásáról dönthessenek, de gondolhat arra is, hogy a helyi önkormányzatok mások egészségügyi feladatainak ellátásáról dönthessenek. Mivel a gyógyszertárakról és a helyi önkormányzatokról szóló kérdések egymás után következnek, a szavazópolgárok arra is gondolhatnak, hogy a helyi önkormányzatok a gyógyszertárak egészségügyi feladatai ellátásának módjáról dönthessenek szabadon.
Az eddigi gyakorlat alapján az Országos Választási Bizottság (OVB) akár három vagy még több kérdést is hitelesíthetett volna. A Fidesz és Kálmán László ugyanazon tárgykörben, de ellentétes tartalommal megfogalmazott kérdéseinek párhuzamos hitelesítése hiteltelenné teszi általában a népszavazás intézményét és különösen a népszavazási kérdések hitelesítésének procedúráját. Bárki más előállhatott volna még például a következő kérdésekkel.
1. Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, de a helyi önkormányzatok egészségügyi feladataik ellátásának módjáról szabadon dönthessenek?
2. Egyetért-e Ön azzal, hogy gyógyszertárakon kívül más kereskedelmi egységeket ne illesse meg egyes, vény nélkül is kapható gyógyszerek forgalmazás joga sem?
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy termőföld vásárlása esetén a földterületen gazdálkodót illesse elővásárlási jog?
Véleményem szerint a Fidesz és Kálmán László kérdéseinek párhuzamos hitelesítése sérti a jogbiztonság alkotmányos alapelvét. Sokkal többről van szó, mint hogy a Fidesz egy perccel korábban nyújtotta-e be a kérdéseit „ugyanabban a tárgykörben” hitelesítésre az OVB-nek, mint Kálmán László. A Fidesz kérdései ugyanis már végigjártak egy alkotmányos procedúrát, ezért a két, bár „ugyanabban a tárgykörben” megfogalmazott kérdéscsokornak más az alkotmányos státusa. Ráadásul az OVB eleve nem foglalkozott a kérdések benyújtásának sorrendjével, az egypercnyi időkülönbséggel sem, de azzal sem, hogy a két kérdéscsokor párhuzamos hitelesítése milyen alkotmányos feszültséget okozhat. Ezzel kapcsolatban egészen meglepő volt az érv, hogy a népszavazás kiírásában illetékes Országgyűlés majd eldönti, mely kérdéseket bocsátja népszavazásra.
Idézem az Alkotmánybíróság egy 1993-as határozatát: a népszavazás „a parlamenti hatalomgyakorlás kiegészítésére, annak befolyásolására szolgáló intézmény”. Úgy tűnik tehát, hogy az OVB egy általa egyébként kiküszöbölhető alkotmányos feszültség generálásával azon szervnek (az Országgyűlés hatalmat gyakorló kormányzati többségének) kínálja fel a kérdés rendezését, amelynek befolyásolására szolgálna a Fidesz által kezdeményezett népszavazás. Ráadásul az Országgyűlés (a kormányzati többség) nem semleges szereplő, hiszen a Fidesz és a népszavazási kezdeményezést aláírásukkal támogató állampolgárok éppen a kormányzati többség (Országgyűlés) politikájával szemben foglalnak állást.
A jogbiztonság alapelve egyebek mellett megköveteli a jogi normák egyértelműségét, de azt is, hogy az egyes jogintézmények működése kiszámítható legyen. A jogbiztonság elve ezért eljárási garanciákat követel meg, mely garanciákat nem elég jogilag (alkotmányosan) deklarálni, hanem azoknak az illetékes intézmények tevékenységében is realizálódniuk kell. A népszavazás esetében általában és a népszavazási kérdések hitelesítése esetében különösen az illetékes intézményeknek eljárási garanciákkal kell szolgálniuk a népszavazás jogintézményének kiszámítható működése érdekében. A jogbiztonság alkotmányos elve magában foglalja a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot (jogot az Alkotmánybírósághoz forduláshoz), de ellentétes az illetékes intézmények minden olyan eljárásával, melynek célja, hogy jogorvoslatra (Alkotmánybírósághoz fordulásra) kényszerítse az egyes jogintézményeket (népszavazást) felhasználó állampolgárokat.
A párhuzamos hitelesítés tehát arra mindenképpen alkalmas, amivel még véletlenül sem szeretném megvádolni az OVB-t, hogy a kormányoldal elmondhassa, az Alkotmánybíróságnak is „jobbra húz a szíve”, mint a köztársasági elnöknek, és a népszavazás kiírása után inkompetenciakampányt folytasson.
A 2004-es népszavazási kampány nagy tanulsága az volt, hogy a kormánypártok kampánystratégiájának középpontjában a szavazópolgárok tudatos elbizonytalanítása állt: zavarodjanak össze, érezzék azt, hogy nem értik a kérdéseket, és hogy ezért nem érdemes szavazniuk. Személyes tapasztalatom is az volt, hogy ha konkrétan rákérdeztem, mit nem értenek az adott kérdésben, akkor a válasz automatikusan az volt, hogy hát azt mondják, azt hallani, hogy nem lehet érteni a kérdéseket…
A Fidesz által kezdeményezett népszavazással kapcsolatban a legsúlyosabb antifideszes (kormánypárti) érv az, hogy a népszavazás pártok általi kezdeményezése alkotmányellenes, mert ellentétes a népszavazással mint a nép hatalomgyakorlásának az intézményével. Bárki utánanézhet: ezt az érvet nem lehetett hallani – még Halmai Gábortól sem – 2001 nyarán, amikor az MSZP népszavazást helyezett kilátásba az Orbán-kormány politikájával szemben. De az alkotmány alapján sem lehet mereven szembeállítani a népszavazást és a pártokat.
Az alkotmány eleve nem a nép (állampolgárok) privilégiumának tekinti a népszavazás kezdeményezését: a köztársasági elnök, a kormány és az országgyűlési képviselők is kezdeményezhetnek népszavazást. Az, hogy a nép a népszuverenitást közvetlenül (népszavazás útján) és közvetve (képviselői útján) gyakorolja, együttesen azt jelenti, hogy pártoknak országgyűlési képviselőket sem szabadna jelölniük, ha népszavazást sem kezdeményezhetnek. Az, hogy – idézem az alkotmányt – a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, azt is jelenti, hogy a pártoknak joguk van közreműködni a népakarat népszavazással történő kialakításában és kinyilvánításában. A pártok által kezdeményezett népszavazással a népszuverenitás azért nem csorbul, mert a nép (állampolgárok) szuverenitásába beletartozik, hogy elhárítják a népszavazási kezdeményezést: nem mennek el szavazni, vagy a kezdeményező párt céljaival ellentétesen szavaznak.
Végül pedig, mint idéztem, a népszavazás „a parlamenti hatalomgyakorlás kiegészítésére, annak befolyásolására szolgáló intézmény”. Ez megengedi azt, hogy a parlamenti többség (kormánypártok) hatalomgyakorlásával maximálisan egyet nem értő parlamenti kisebbség (ellenzék) a népszavazás intézményén keresztül a néphez (állampolgárokhoz) forduljon egyszerűen azért, mert azt az alkotmány lehetővé teszi. Egészen véletlenül erről is szól egy fundamentális liberális doktrína: a többség hatalma és a kisebbség joga.

A szerző politológus