Gyurcsány a romokon

Egyre lesújtóbb képet festenek a nemzetközi elemzések a magyar gazdaság helyzetéről. A The Economist adatai szerint a gazdasági növekedés nálunk 2,7 százalék, Lengyelországban 7,4 százalék, Csehországban pedig 6,1 százalék. Ez azt jelenti, hogy mindkét ország messze elhúzott mellettünk, aminek természetesen hosszú távú következményei is lesznek. A kisebb növekedés kevesebb beruházási lehetőséget és – a többség számára – rosszabb életkörülményeket, alacsonyabb életszínvonalat jelent. De nem csak ehhez a két országhoz hasonlítva vagyunk lemaradóban. Gyorsabban fejlődik Románia, Szlovákia, sőt maguk mögé utasítottak bennünket a balti államok is.
Azonban nem egyedül a gazdasági növekedésünkkel van baj. A megugrott infláció is a rossz gazdaságpolitika okozta válság tünete. Jelenleg az infláció nálunk 8,5 százalék, Lengyelországban 2,3 százalék, Csehországban pedig 2,4 százalék. Vagyis nálunk a megkeresett jövedelmek valódi értékét az infláció erőteljesen csökkenti. Hiába dolgozunk egyre többet, a bérünk egyre kevesebbet ér. Ezt csak tetézi, hogy a reáljövedelmeket az új adók, illetve az adóemelések már eleve jelentős mértékben rontották. A romló életszínvonal csökkenő piaci kereslettel jár együtt, ami elsősorban a hazai kis- és közepes vállalkozások, valamint a mezőgazdasági termelők piacát szűkíti, növelve a gazdaság még megmaradt hazai szeletének veszélyeztetettségét. A The Economist által vizsgált 42 ország közül egyébként csak ötben: Oroszországban, Törökországban, Argentínában, Venezuelában és Egyiptomban magasabb az infláció, mint nálunk. Figyelemre érdemes az is, hogy az infláció növekedése az előző évhez képest nálunk 5,7 százalék: ugyanis 2006-ban éves átlagban az infláció még csak 2,8 százalékos volt. Az infláció erőteljes növekedése és a gazdasági növekedés lassulása egyaránt a megszorítócsomag következménye.
A megszorítócsomag fő indoka a költségvetési hiány csökkentése volt. A költségvetési hiányunk azonban továbbra is nagyon magas: 6,7 százalék. Ezzel a vizsgált 42 ország között a legutolsók vagyunk. A lengyel hiány 2,3 százalék, a cseh pedig 4,1 százalék.
A hiány tekintetében tehát gyenge a javulás, ugyanakkor a növekedés és az infláció vonatkozásában megdöbbentő mértékű a romlás. De akkor mi értelme is volt és van a megszorításoknak? Az euró bevezetésének három fő feltétele közül a megszorítások előtt csak egynek, a költségvetési hiány nemzeti jövedelemhez mért maximum háromszázalékos értékének nem feleltünk meg. A megszorítások óta már messze nem felelünk meg az inflációra adott maximális értéknek sem, miközben a költségvetési hiányunk is magasabb, mint a megengedett érték kétszerese. És akkor még nem beszéltünk a harmadik mutatóról, az adósságállományról. Ennek az euró bevezetése előtt alacsonyabbnak kell lennie, mint a nemzeti jövedelem 60 százaléka. A megszorítások előtt még alacsonyabb is volt, de mára már közelíti a 70 százalékot. Ennek oka többek között éppen a gazdasági fejlődés visszaesése. Azt mondhatjuk ezért, hogy a gazdaságpolitika hibát hibára halmozó lépései kaotikus helyzetet okoztak, távolítva Magyarországot az euró bevezetésének lehetőségétől. A környező országok viszont a gyorsuló sávon vannak: fejlődnek, gyarapodnak, és éppen ezért az uniós tagság kínálta lehetőségeket is sokkal jobban ki tudják használni. Mi pedig az eddig okozott károkat csak hosszú idő múlva és gyökeresen eltérő szemléletű és értékrendű gazdaságpolitikával tudjuk kiheverni.
Ezt bizonyítják a svájci gazdaságkutató (IMD, Lausanne) legfrissebb versenyképességi tanulmányának következtetései is.
Hazánk gazdasági teljesítménye és a vállalkozások eredményessége egyaránt romlott az előző évhez képest. A romlás okai között első helyen a tanulmány a kormány munkájának rossz színvonalát és gyenge hatékonyságát említi meg. A vizsgált 55 ország közül 2006-ban Magyarország a harmincötödik, 2007-ben pedig a negyvenedik helyet foglalja el a kormány munkájának minősége tekintetében. Ez öt hellyel való lecsúszást jelent a múlt évhez képest. Így minősíti a nemzetközi hírű kutatócsapat a magyar kormány teljesítményét: a megszorítócsomagot, az egészségügyben, az oktatásban és a kultúrában gerjesztett zűrzavart. A kormány munkájának minőségét méri az a mutató is, amely a társadalmi összefogás, a kohézió, a bizalom, egy fogalommal kifejezve: a társadalmi tőke erősségét méri. Az elemzés szerint a 43. helyünk azt bizonyítja, hogy a társadalmi tőke erősítését a kormány nem tartja fontosnak. Ezt bizonyítják az erőből, a társadalom véleményét semmibe véve hozott döntések az egészségügyben, az oktatásban, a gazdaságban és a kultúrában egyaránt. Ezek a döntések szétszakítják, szétzilálják az emberi kapcsolatokat, egymás ellen fordítanak egyéneket, csoportokat, szakmákat. Ezt jelenti a mindennapok gyakorlatában a 43. helyünk annak a mutatónak a tekintetében, amely azt méri, hogy mennyire fontos a kormány számára a társadalmi kohézió erősítése.
Az IMD-elemzés további társadalmi bajokra is rávilágít: olyanokra, amelyek jelentősen rontják a gazdaság fejlődési esélyeit. Az 55 ország közül az 50. helyen vagyunk a vezetők hitelessége, az 52.-en az etikus viselkedés és döntéshozatal, valamint és 51.-en a vezetők társadalmi felelősségérzete tekintetében. E mutatók megdöbbentők, és a társadalmi értékrend gyorsuló felbomlására mutatnak éppúgy, mint a korrupció mindent behálózó, megmérgező terjedése.
Nemrégiben érkeztem meg egy nemzetközi konferenciáról Lengyelországból. Lengyelországban mindenhol látszik a gyors fejlődés. Épülnek az utak, a családi házak, sikeresek a lengyel vállalkozások. A földeken mindenfelé hatalmas új gyümölcsfa-telepítések láthatók. A táj megművelt, gondozott, tiszta. Van gazdája a földnek, és a föld láthatóan tisztes megélhetést kínál gazdájának. Lengyelországban nem tandíjat vezetnek be, hanem új egyetemeket építenek. Az egyetemek mellé kutatóközpontok települnek, mert a kormány a tudással való versenyzést segítő cégeket látja szívesen, és nem a csupán betanított munkára igényt tartó, környezetszennyező gumigyárakat. Lengyelország felfelé tart, mi pedig lefelé megyünk. Pedig a rendszerváltozás előtt a lengyelek „szegény rokonok” voltak. Emlékezzünk a lengyel piacokra! A mai sikertelenségünk okait pedig, ahogy azt a nemzetközi elemzések is bizonyítják, az eddig elért eredményeket romba döntő, de új sikeresélyeket nem teremtő gazdaság- és társadalompolitikában, a vezetés szakmai és erkölcsi deficitjében kell keresnünk. Emlékezzünk Peter Drucker világhírű vezetési szakember nagyon is aktuális mondására, amely szerint: „Nincsenek szegény, sikertelen országok, csak rosszul vezetett országok vannak.”

A szerző egyetemi tanár