Törvénysértő Tubes

Az Észak-atlanti Tanács 1999-ben hagyta jóvá az új tagországok radarrendszereinek fejlesztésére kidolgozott tervet, biztosítva annak anyagi fedezetét is. Magyarországon három helyszínt rögzítettek: a Zengőt, Bánkutat és Békéscsabát. A békéscsabai sík vidéki radar minden egyeztetés nélkül, észrevétlenül épült meg, lakossági tiltakozás nem kísérte. A bánkúti Kányahegyen is a nyilvánosságot kizáró, gyors építést favorizálta a Honvédelmi Minisztérium (HM), így a Bükki Nemzeti Park területén lévő korábbi szovjet radarállomás helyén építési engedély nélkül, titokban készült el az új állomás. Annyira titokban, hogy azokat a tulajdonosokat sem értesítették erről, akiknek az erdejére ráépítették az új létesítmény egy részét. Bár a média ezt az ügyet nem kapta fel, 2004 óta folynak az ezzel kapcsolatos közigazgatási perek. (Ennek a pernek az eredménye, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: a katonai létesítmények engedélyezési eljárása során is be kell tartani a közigazgatási eljárások általános szabályait.)
A harmadik radart a Zengőre, a Mecsek legmagasabb csúcsára kívánták telepíteni. Az előmunkálatok itt is titokban folytak, bármilyen egyeztetés vagy társadalmi vita, lakossági tájékoztatás nélkül. Az itt élők számára emblematikus, szent hegy a Zengő, ráadásul természetvédelmi terület, ezért az építkezés hírére lakossági ellenállás kezdődött, amely a Védegylet és a Greenpeace nemzetközi visszhangot eredményező bekapcsolódásának köszönhetően lett sikeres. A kormányzat, a katonai szaktárca képtelen volt a kommunikációra, a tárgyalás helyett először az erőszakot (a kivitelezés megkezdését), majd a megfutamodást választotta. A civil szféra ünnepelt: győzelmük remény volt arra, hogy a lakosság, a helyi közösségek véleményére jobban figyelnek majd a döntéshozók. Nem így történt.
2005 novemberében a pécsi önkormányzat építési szabályozásának módosítási eljárásába a jogszabályok megkerülésével a HM mint véleményező hatóság becsempészett egy új elemet: a mecseki parkerdőben egy Misina tető megjelölésű, véderdő kategóriába tartozó ingatlan rendeltetésének megváltoztatását. Indoklásként az szerepelt kérelmében, hogy a terület a HM kezelésében van, és ott jelenleg is híradós-létesítmények üzemelnek. A Misinán a tévétorony mellett több adótorony is áll, így a több mint kétszáz módosító javaslattal együtt – előzetes tárgyalás nélkül – egy csomagban elfogadták a képviselők azt is, hogy a megjelölt ingatlan ezentúl véderdő helyett különleges katonai övezetbe tartozzon. Két nap múlva robbant az időzített bomba, amikor nyilvánosságra hozták, hogy a Zengő helyett a Tubesen kívánják megépíteni a katonai lokátort. A két nappal azelőtt átsorolt telekre, amelyet „tévedésből” jelöltek csak meg Misina tetőként.
A bejelentés tartalma, előkészítetlensége és elsősorban kategorikus módja nagy megütközést keltett a Pécsett élő emberekben, ezért a tiltakozás azonnal megkezdődött. Az aktív pécsi polgárok által, pártállástól és világnézeti hovatartozástól függetlenül létrehozott Civilek a Mecsekért Mozgalom (CMM), a tervezett lokátorhoz legközelebbi városrész civil szervezete, az Istenkúti Közösségért Egyesület, valamint a városi közgyűlés civil frakciója, az Összefogás Pécsért Egyesület (ÖPE) azóta is küzd az ellen, hogy a 160 ezer lakosú Pécs legszebb kirándulóhelyén, a szélső lakóházaktól pár száz méterre épüljön meg egy ellenőrizetlen sugárterhelést okozó katonai célpont.
Mivel a város kormányhoz lojális vezetése – választási ígéreteit megszegve – nem mert ellenszegülni a központi döntésnek, a Zengő ellen keményen harcoló Védegylet és Sólyom László államfő egyaránt „elfogadható alkuként” kezelte az új helyszínt, a pénzszegény civil szervezetek harca sajnos eleve kudarcra volt ítélve. Nem kis munkával sikerült ugyan megszervezniük a helyi népszavazást, de kampányolásra, a tét kommunikálására és ezzel a lakosok mozgósítására nem volt elegendő pénzük. Így csak az derült ki, hogy a nagyvárosok lakóinak nagyobb hányada saját közügyei intézésére egyelőre nem felkészült, és nem is érzi illetékesnek magát arra. A pécsiek több mint hatvan százaléka döntött úgy, hogy nem megy el szavazni, így hiába voksolt a jogával élő kisebbség 94,3 százaléka az elutasítás mellett, a kormány kommunikációja szerint egyértelmű, hogy a távol maradó többség őket és a radarépítést támogatja.
A HM eközben – adóforintjainkból finanszírozva – több lakossági fórumon igyekezett meggyőzni a pécsieket a lokátor veszélytelenségéről és eljárásuk teljes törvényességéről. A Párbeszéd névvel hirdetett fórumokon a civilek által várt független szakértők érvei helyett rendre csak a tervezésben érdekelt HM-esek propaganda-előadásai hangzottak el; a felvetett kérdésekre – elsősorban arra, hogy milyen összehasonlító vizsgálatok alapján született a tubesi döntés – a lakosság válaszokat nem kapott. Ezek után már csak abban bízhattunk, hogy a radar elhelyezésének tervezése – ahogy arra a honvédelmi miniszter többször ígéretet tett – a törvényesség sérelme nélkül és a lakosság megfelelő tájékoztatása mellett történik majd. Úgy tűnik, hiába. Nézzük, hogyan bonyolítja le a katonai létesítményekre is kötelezően előírt építési engedélyezési eljárást a minisztérium!
A sajátos építményfajták körébe tartozó katonai létesítményeket nem a területileg illetékes hatóság engedélyezi. Ezekben az ügyekben első fokon a HM Központi Ellenőrzési és Hatósági Hivatalának Építéshatósági Osztálya az eljáró, míg másodfokon maga a honvédelmi miniszter dönthet. (Pikantéria, hogy esetünkben a kérelmező a HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynöksége, vagyis a miniszter alá tartozó egyik szervezet által benyújtott terveket a miniszter alá tartozó másik szervezet bírálja el, és ha valakinek kifogása van, a miniszter maga dönthet annak elutasításáról – teljesen jogszerűen…) Az eljárást a 40/2002. (III. 21.) számú kormányrendelet szabályozza, de a hatálya alá tartozó ügyekben is alkalmazni kell a vonatkozó általános érvényű jogszabályokat. Ilyen vonatkozó jogszabály az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet s nem utolsósorban a közigazgatási eljárási törvény. Ez utóbbi tartalmaz egy fontos kitételt: az egyenlő eljárás és bánásmód jogát. „Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség, ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás vagy korlátozás, amelynek célja vagy következménye a törvény előtti egyenlő bánásmód megsértése, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője e törvényben biztosított jogának csorbítása. Az eljárás során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.”
Ha a 0319 helyrajzi számú ingatlanon egy törvénytisztelő pécsi állampolgár építkezni szeretne, először a polgármesteri hivatal műszaki osztályát keresné fel, és tájékozódna az érvényben lévő előírásokról. Az illetékes ügyintéző első észrevétele az lenne, hogy sajnos a telek a Pécs ivóvízellátását biztosító tettyei vízbázis hidrogeológiai védőterületének „A” védőzónájában van, ahol a pécsi építési szabályzat (a PÉSZ) szerint csak a szennyvízelvezető közcsatorna kiépítése után engedélyezhető bármilyen új építés. A csatornaépítés már megkezdődött a városrészben, de erre a területre – ahol az önkormányzat számára ellátási kötelezettséget jelentő lakóterület nincs – tervek sem készültek. Sajnos amíg a vezetéket nem építik ki, várni kell, addig beadni sem érdemes a kérelmet. Aztán figyelmeztetné az ügyintéző az ügyfelet, hogy van más akadálya is az építkezésnek: jelesül az, hogy a telek nem csatlakozik közúthoz vagy útként nyilvántartott magánúthoz, így gépjárművel szabályosan nem közelíthető meg, vagyis az építési törvény szerint nem minősíthető építési teleknek. Márpedig épületet csak építési telken lehet elhelyezni. Tessék a szomszédos telek tulajdonosával egyezkedni, és szabályos építési telket kialakítani. Utána megnéznék a város szabályozási tervében, milyen övezeti besorolású a beépíteni szándékozott telek. A bűvös övezeti jel erre a telekre így néz ki: Kho 700 000 – vagyis különleges honvédelmi terület (ezt jelenti a Kho), vegyes építési karakter (ezt jelenti az első, a 7-es számjegy), kialakult szabályozási kategória (ezt jelenti a második számjegy 0-ja), de a többi 0 sajnos nem jelent jót. A sok nulla helyett máshol 1-től 7-ig számjegyek állnak, amelyek a beépítési módot, illetve a teleknagyság, a beépítettség és az építménymagasság megengedett számszerű értékeit adják meg. Azokon a helyeken, ahol a településtervező nem tudta vagy a várható különleges igények miatt nem akarta megadni a mértékszámokat, a betartandó övezeti jellemzőket a kialakult állapot figyelembevételével az építési hatóságnak egyedileg kell meghatároznia a tervtanács állásfoglalása alapján. Mekkora a telek? Több mint négyezer négyzetméter? Akkor bizony elvi építési engedélyt is kell kérni, mert az ilyen nagy telkek beépítésénél a város ellenőrizni szeretné az ésszerű telekhasználatot és az egységes építészeti megjelenést. Sajnos csak az elvi engedélyben rögzítettek szerint lehet majd elkészíttetni az engedélyezési terveket.
Megkérdezné végül az ügyintéző, hogy mit is szeretne építeni a kedves ügyfél. Antennatornyot? Ajjaj, akkor más is kell még. Annyi már a városképbe toluló adó-vevő árboc, újakat nem könnyen engedélyeznek, csak ha külön hatásvizsgálattal bizonyítják, hogy nem rontja a városképet. Először tessék tehát megcsináltatni a városképi hatásvizsgálatot, aztán beszerezni a tervtanács véleményét, s annak figyelembevételével, az önkormányzat által előírt övezeti adatok alapján elkészíttetni az elvi engedélyezési tervet. Ha megvan az elvi engedély, a határozatban foglaltak szerint lehet a végleges terveket beadni engedélyezésre – de csak azután, ha megkezdődött a szennyvízcsatorna építése. Bonyolult? Igen. De a hatályos jogszabályok lehetővé, sőt kötelezővé teszik az önkormányzatoknak, hogy közigazgatási területükön az építések rendjét az általános előírásokon túl, sajátos körülményeik szerint szabályozzák. Pécs több évig tartó tervezéssel, a jogszabályok megkövetelte bonyolult egyeztetési eljárások után, a közigazgatási hivatal ellenőrzésével fogadta el építési szabályzatát, amelynek betartása minden építeni szándékozó számára kötelező, alóla senkinek, így a HM-nek sem adható senki által felmentés.
Az engedélyezési eljárás megindítása után Pécs megyei jogú város polgármestere, négy civil szervezet és sok magánszemély jelezte, hogy a közigazgatási eljárásokról szóló törvényben biztosított ügyféli jogállását érvényesíteni kívánja. A terveket azonban a HM – a lakosságnak a médiában folyamatosan ígért korrekt tájékoztatásával szemben – teljes terjedelmében titkosnak minősítette: még a helyszínrajzot sem nézhették meg az érdekeltek. Két támpont volt csak: a korábban készíttetett környezeti hatásvizsgálat, amelyben néhány tervlap is szerepelt, és amelyet a HM feltett honlapjára, valamint a szakhatósági hozzájárulások egy része. Ezek alapján is kideríthető volt, hogy a pécsi építési szabályzat által előírtakat nem is próbálták meg teljesíteni, a terveket azok semmibevételével készítették el.
A HM elsőfokú hatósága ennek ellenére a benyújtott tervek szerinti bontási, korszerűsítési és építési engedélyt megadta. A jogsértő engedélyezési határozatot Pécs polgármesterén kívül a civil szervezetek és sok magánszemély is megfellebbezte. A fellebbezések indokaként nemcsak az építésjogi szabálytalanságokat jelölték meg, hanem többek között a radar sugárzásának egészségre és környezetre gyakorolt káros hatását, a bergeni és aarchusi egyezmények megsértését. Kifogásolták a titkosítás módját, amely lehetetlenné tette, hogy az objektum tényleges elhelyezkedését és kiterjedését ellenőrizni lehessen. Felvetették a radar hatósugarába eső ingatlanok értékvesztését és a lakott területek katonai célponttal veszélyeztetettségét is. A másodfokú határozatot a fellebbezéseket elutasítva június 20-án írta alá Szekeres Imre honvédelmi miniszter, helybenhagyva az elsőfokú határozat rendelkező részét.
Egyszerűen elképesztő egy jogkövető állampolgár számára, ahogyan a miniszter magyarázni próbálja a nyilvánvaló jogsértéseket. Azt állítja, hogy a lokátorállomás nem épület, hanem műtárgy, csak távközlési torony; olyan, mint egy közönséges mobiltorony. A műtárgyhoz pedig, amelyben senki nem tartózkodik, nem kell építési telket biztosítani. Ha nem kell építési telek, nem kell közúti kapcsolat, a PÉSZ előírásait sem kell betartani; és mivel a hegy tetején nincs mihez illeszkedni városképvédelmi szempontból, fölösleges a tervtanácsi állásfoglalás is. Az sem számít, hogy nincs szennyvízcsatorna; egyáltalán, hogy képzeli az önkormányzat, hogy ilyen lehetetlenül nehéz feladatot akar előírni szegény építtetőnek? Egyébként is az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség nekik megengedte, hogy összegyűjtsék a kommunális szennyvizet, és elszállítsák azt. Nagyon biztonságos, dupla falú tartályokban. Hogy honnan keletkezik a tíz köbméternyi kommunális szennyvíz? Hogy miért kell 13 köbméteres ivóvíztároló a „műtárgyhoz”? Hogy a HM honlapjáról letölthető helyszínrajzon feltüntetett, 900 négyzetméter beépített alapterületű, kétemeletes valamin miért szerepel a „kiszolgáló épület” felirat? Hogy a hőtechnikai számításokban miért írnak egyidejűleg tizenöt fő által okozott hőterhelésről? A miniszter urat a tények nem zavarják. Megállapítja, hogy a tervdokumentáció igenis minden jogszabálynak megfelel. Azokra a fellebbezésekben szereplő kifogásokra, amelyeknek törvénysértését még kimagyarázni sem tudja, egyszerűen nem reflektál határozatában. A miniszter úr mint másodfokú építési hatóság nem arra törekszik, hogy határozata megfeleljen a köztársaság törvényeinek, nem követeli meg a tervek jogszabályoknak megfelelőségét, nem akarja megkövetelni a PÉSZ előírásainak teljesítését. De egyezkedni sem próbál a várossal és lakóival azért, hogy a NATO-ban vállalt kötelezettségeinknek eleget tehessünk – hanem erőből, csípőből, gátlástalanul és törvénytelenül „lenyomja”, amit feladatul róttak rá, végképp elveszítve a maga és kormánya hitelét a törvényességben eddig még valamennyire bízó állampolgárok előtt.
A másodfokú határozattal jogerőssé és azonnal végrehajthatóvá vált az építési engedély. Bár a határozat hatályon kívül helyezését kérő, a jogsértéseket tételesen megjelölő bírósági keresetet már több ügyfél – így Pécs polgármestere is – eljuttatta a Fővárosi Bírósághoz, nincsenek különösebb illúzióink. A bíróság nem fogja kimondani az azonnali végrehajtás felfüggesztését, az építkezést villámgyorsan megkezdik, és mire körülbelül egy év múlva megállapítják, hogy a határozat valóban jogsértő volt, az építkezés már olyan stádiumban lesz, hogy „népgazdasági érdeksérelem nélkül” nem lehet leállítani.
Végül is jogállamban élünk. Jogállamban élünk? A 2010. évre, amikor Pécs Európa kulturális fővárosa lesz, egyvalami biztosan meg fog épülni a városban: a katonai lokátor. Sokan el fognak költözni miatta Pécsről, sokan pedig megnyerik az állammal szemben indított kártérítési pert. (A napokban ért véget precedensértékű ítélettel egy hasonló per: a tízemeletes ház tetején a tiltakozás ellenére elhelyezett mobiltorony üzemeltetőjének milliós kártérítést kell fizetnie a sugárérzékeny lakó számára.) El fogjuk-e érni valaha, hogy az adónkból fenntartott kormányok, minisztériumaik és hivatalaik tisztességesen előkészítsék a nemzetközi szerződésből vagy csak nemzeti elhatározásból rájuk rótt feladatokat; megkeressék a lehetséges megoldásokból a legmegfelelőbbet, amelyet tudományosan alátámasztott érvekkel el is fogadtatnak az érdekeltekkel; majd az általuk hozott jogszabályoknak megfelelően folytassák le az engedélyezését; és ha egyes érdekcsoportoknak kárt kell okozniuk, azt a kockázattal arányos, a kockázatviselőkkel közösen megállapított kompenzációval ellensúlyozzák?

A szerző építészmérnök, az Összefogás Pécsért Egyesület tagja