Göncz Árpád 1996-os nyombélfekélyével kapcsolatban felvetődött, hogy miképpen rendelkezik az alkotmány, illetve egyéb törvények az államfő és a kormányfő helyettesítésének kérdéséről. A nyilvánosság több fórumán elhangzott, hogy átmeneti akadályoztatása esetén a köztársasági elnök helyettese (korlátozott jogkörrel) az Országgyűlés elnöke, míg a kormányfőt az általa nevesített kormánytag helyettesíti. Ez a gyakorlat követendő tartósabb vagy végleges akadályoztatás (halál, illetve alkalmatlanság) esetén is, legalábbis az Országgyűlés ezzel kapcsolatos döntéséig. Az elnöki, illetve miniszterelnöki alkalmasság fizikális (testi) vagy mentális (pszichiátriai) betegség következtében történő megszűnésének ismérveit, illetve az ilyen esetben foganatosítandó eljárásjogi lépéseket viszont nem rögzíti az alkotmány. Érdemes pedig ezt a kérdést ismét áttekinteni, különösen azok után, hogy az ellenzék Gyurcsány Ferenc némely közéleti megnyilvánulásai, valamint interjúkötetének egyes kijelentései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kormányfő mentális kihívásokkal küzd.
Rövid lefolyású, halálos kimenetelű betegség esetén egyszerűbb a kérdés, hiszen mire a betegség olyan stádiumába érkezett, hogy a beteg szellemileg nem tudja ellátni a posztjával járó feladatokat, addigra gyakran már fizikailag is annyira legyengült, hogy erre nem képes. Más, alattomosabb szervi betegségek, illetve számos pszichiátriai kórkép esetében azonban a szellemi teljesítőképesség hanyatlása a fizikai leromlást jóval megelőzheti.
Nem kérdéses, hogy a magyar miniszterelnök testi vagy lelki betegsége világpolitikailag kisebb jelentőségű következményekkel járna, mint mondjuk az amerikai elnöké. Az Egyesült Államok alkotmányának XXV. módosítása foglalkozik az elnök fizikai, illetve mentális betegségével. A módosítást Eisenhower szívinfarktusa után kezdték el fontolgatni, majd a Kennedy-gyilkosság apropóján nyújtották be javaslatként 1965-ben, és végül 1967-ben ratifikálták. A módosítás harmadik szakasza szerint az elnök, amennyiben nem tudja ellátni a pozíciójával járó feladatokat, az alelnökre ruházza át azokat. A negyedik szakasz szerint ha nem maga az elnök, hanem az alelnök és a végrehajtó hatalom fő tisztségviselőinek (a kabinettagoknak) többsége úgy ítéli meg, hogy az elnök nem képes feladatai ellátására, az elnököt (annak akarata ellenére is) a törvényhozás mindkét házának kétharmados szavazatával el lehet mozdítani. Ez utóbbi szakasz interpretációja mind testi, mind mentális egészségkárosodásra vonatkozik. Bár az Egyesült Államokban ennek az alkotmánymódosításnak az utolsó pontját még soha nem alkalmazták, más országokban már akadt erre precedens. Elég, ha csak az ecuadori elnök, Abdala Bucaram „mentális inkompetencia” címszó alatti menesztésére gondolunk.
Bár az nem fenyeget, hogy az amerikai elnök esetleges betegségéhez hasonlóan a magyar miniszterelnök betegsége is atomháborút válthatna ki, ez utóbbinak hazánk szempontjából azért természetesen nagy jelentősége lehet. Így tehát, bár a Magyar Köztársaság alkotmánya nem tartalmaz a miniszterelnök egészségére vonatkozó specifikus passzusokat, ennek fontos szerepe lenne. A magyar politikai berendezkedés parlamenti demokrácia, amelyben a miniszterelnök irányítja a végrehajtó hatalmat; hozzá képest a köztársasági elnök szerepe alig több a ceremoniálisnál. A miniszterelnök fizikális vagy mentális állapotában bekövetkező hanyatlás komoly következményekkel járhat, elsősorban krízishelyzetek megoldásában, ahol a kormányfőnek hirtelen nagy jelentőségű döntéseket kell(ene) hoznia; de ezen túlmenően rövid és hosszú távú koncepciók megalkotásánál is.
Mégis furcsa módon az alkotmány bőbeszédűbben rendelkezik az elnökkel kapcsolatban: megállapítja, hogy a köztársasági elnöki megbízatás megszűnik az elnök halálán kívül többek között az e feladatkör ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tévő állapottal is. Az alkotmány jogalkotói a miniszterelnök egészségét viszont csak annyiban érintik, hogy a kormány megbízatása a miniszterelnök halála esetén megszűnik. Azt azonban, hogy a kormányfő mely esetekben és testi vagy lelki betegsége fennállásának milyen időtartama mellett nem képes posztjából eredő munkakötelességeit ellátni, nem érinti az alaptörvény. Szükséges lenne tehát egy ilyen irányú alkotmánymódosításnak (vagy vonatkozó törvénynek) politikusok és egészségügyi kérdésekben jártas szakemberek általi kidolgozása, valamint az Országgyűlés általi elfogadása. Felmerülhet a kormányfő (és a köztársasági elnök) egészsége folytonos követésének törvényi szabályozása is annak érdekében, hogy egy esetleges betegség felismerése még idejében megtörténhessen.
Bár a konkrét megfogalmazás valószínűleg hosszadalmas egyeztetést fog igényelni, az alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsértő cselekedeteken túlmutatóan a miniszterelnöki tevékenység ellátásával összeegyeztethetetlen lehet a testi vagy pszichiátriai betegségből következő, a közjogi méltóságnak nem megfelelő hivatalos vagy magánéleti viselkedés, a magyar állam nem megfelelő képviselete, valamint az ország érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes döntések. Minden ilyen irányú alkotmánymódosításba vagy jogszabályba természetesen biztonsági féket kell beépíteni, hogy az ne szolgálhasson kizárólagosan politikai érdekeket. Ezért elengedhetetlen, hogy megfelelő szakvélemények birtokában, csak a parlament minősített többsége szavazhassa meg a kormányfő egészségügyi okokból történő elmozdítását.
A szerző orvos, egyetemi docens
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
