Egyre több szó esik az úgynevezett aranyrészvényekről, leginkább a Mollal kapcsolatos tulajdonszerzési kísérletek kapcsán. Általános az a vélekedés, hogy az Európai Unió jogrendszere átfogóan tiltja az aranyrészvényt mint a tőke szabad áramlását jelentős mértékben korlátozó részvénytípust. Ez az állítás önmagában, az Európai Közösség alapszerződése alapján nem mondható ki, a luxemburgi Európai Bíróság esetjogát kell segítségül hívnunk az aranyrészvényekre vonatkozó közösségi jogi szabályozás megértéséhez.
A szabályozási környezet. Az Európai Közösség egyik alapvető pillére a négy szabadság elve. A tagállamok kötelesek biztosítani az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. A jelenlegi alapszerződés harmadik címének negyedik fejezete foglalkozik kifejezetten a tőke szabad áramlásának kérdéseivel. Az 56. paragrafus 1. és 2. bekezdése mondja ki a tőkemozgás és a kifizetések korlátozásának tilalmára vonatkozó általános alapelvet. Különösen fontos az 58. paragrafus, amely megállapítja, hogy a fenti általános alapelv nem vonatkozik – más kivételek mellett – azokra a tagállami jogszabályokra, amelyeket a közérdek (public policy) vagy a közbiztonság (public security) jegyében fogad el a nemzeti jogalkotó.
A belga aranyrészvényeset. Az Európai Bíróság az előbbi rendelkezéseket egy 2002-es ítéletében két korábban állami tulajdonban lévő, majd privatizált belga vállalat aranyrészvényeihez kapcsolódó ügyben értelmezte (C–503/99 Commission v. Belgium [2002] ECR I–000). Ez az eset több szakértő szerint egyedülálló, mivel az egyetlen olyan döntés, amelyben az Európai Bíróság nem találta ellentétesnek az úgynevezett állami aranyrészvényeket a tőke szabad áramlásának elvével. Fontos kiemelni, hogy e két esetben nem az aranyrészvény klasszikus koncepciójáról volt szó, amely bármilyen közgyűlési határozat megvétózását lehetővé teszi, hanem a döntéshozatal befolyásolására irányuló többletjogosultságokat biztosító részvényekről.
1998-ban az Európai Bizottság (EB) mulasztási eljárást indított Belgium ellen, mivel úgy vélte, hogy két rendelet, amely különleges jogosultságokat tartalmazó részvényeket ruházott a belga államra az energiaszektor már privatizált stratégiai vállalataiban, ellentétes a közösségi joggal. Ezek az aranyrészvények különleges jogokat biztosítottak a belga kormányzatnak a Société Nationale de Transport par Canalisation SA és a Société de Distribution de Gaz SA vállalatokban. Mindkét vállalat kulcsfontosságú Belgium energiaellátása szempontjából, az egyik a vezetékhálózat tulajdonosa, a másik pedig gázszolgáltató.
Az aranyrészvények tartalma. Az aranyrészvények alapján az energiaügyi miniszter két különleges joggal rendelkezik. A vállalatoknak értesíteniük kell a minisztert minden olyan tranzakcióról, amely a vezetékhálózat, illetve a stratégiai vagyon átalakítására irányul, még a tranzakció végrehajtása előtt. Az előzetes értesítés alapján a miniszter 21 napon belül megvétózhatja az adott tranzakciót, amennyiben ellentétesnek találja azt az energiaszektorhoz kapcsolódó nemzeti érdekkel. Emellett a miniszter két képviselőt delegálhat a fenti cégek igazgatótanácsaiba. A szavazati joggal nem rendelkező képviselők négy napon belül javasolhatják a miniszternek minden olyan igazgatótanácsi döntés megsemmisítését, amely szerintük ellentétes a kormány energiapolitikájának elveivel. A miniszter nyolc napon belül megsemmisítheti a vitatott döntést.
Az Európai Bizottság álláspontja. Beadványában az Európai Bizottság arra kérte az Európai Bíróságot, állapítsa meg, hogy Belgium nem tett eleget az alapszerződésből fakadó kötelezettségeinek, mivel az EB felszólítására nem dolgozta át megfelelően azt a két vitatott rendeletet, amely e különleges jogosultságokat biztosítja. Az EB általánosságban úgy vélte, hogy az aranyrészvények rendelkezései akadályozzák a letelepedési szabadság gyakorlását és a tőke szabad áramlását.
A részvények energiapolitikához kapcsolódó nemzeti érdekre hivatkozó rendelkezései a bizottság szerint nem elég precízek, és hiányoztak belőlük az olyan, mérlegelést nem igénylő feltételek, amelyek a nemzeti hatóságok döntési szabadságát a minimálisra korlátozzák, és így a teljes döntési mechanizmust kiszámíthatóvá és előreláthatóvá tehetnék. A részvényekhez kapcsolódó jogok elnagyoltságuk és homályos megfogalmazásuk miatt áttételesen diszkriminációhoz és jogbizonytalansághoz vezethetnek, és ez ellentétes a közösségi jog alapelveivel.
Továbbá annak lehetősége, hogy a miniszter minden, a nemzeti energiapolitika elveivel ellentétesnek tartott döntést megvétózhat, nem garantálhatja a megfelelő szintű energiaellátást, arra csak a hosszú távú szerződések kidolgozott rendszere lehet képes. Érvelésében az EB elismerte, hogy ezek a jogosultságok esetlegesen összhangban állhatnak a négy szabadság elvével, de álláspontjuk szerint csak a közérdek és kellően objektív feltételek igazolhatnak ilyen többletjogokat.
A belga védekezés. Belgium természetesen elutasította, hogy megsértette volna az alapszerződésből fakadó kötelezettségeit. Érvelésük szerint az aranyrészvényekből fakadó korlátozások az elérni kívánt céllal arányban állnak, és így megfelelnek a közösségi jog által támasztott szükségesség és arányosság követelményének. Az energiatartalékok megőrzése pedig közérdek, és ez kielégíti a korlátozás első feltételét. A vállalatokat egyes tranzakcióik előzetes jelzésére kötelező rendelkezések egyetlen célja a hatóságok folyamatosan informálása. A miniszter döntésmegsemmisítési jogköre pedig egyáltalán nem általános, mivel egy igen különleges esetre vonatkozik, amikor egy igazgatótanácsi döntés a nemzeti energiapolitikát kedvezőtlenül érinti, és szigorú időkorláthoz kötött. A nemzeti energiapolitikára történő hivatkozás pedig objektív és precíz feltétel, egyáltalán nem homályos.
A belga érvelés arra is kitért, hogy nincs egyszerűbb módja az adott cél – az energiaszektorban stratégiai szerepet játszó vállatoknak a közbiztonság és nemzeti energiapolitika érdekében történő korlátozott ellenőrzése – elérésére. Másrészről a gáztartalékok léte alapvetően összefügg a közbiztonsággal, hiszen a gázszolgáltatás folyamatosságától az egész ország léte függ.
Az Európai Bíróság döntése. Az Európai Bíróság ítéletében csak a tőkemozgás korlátozásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott részletesen. Az ügy legfontosabb kérdése a bíróság szerint az volt, hogy az aranyrészvényekből fakadó jogok, amelyek alkalmasak a tőkemozgás korlátozására, vajon igazolhatók-e az alapszerződés kivételei alapján.
A bíróság szerint ezt a kérdést egy három lépcsőből álló teszt segítségével lehet eldönteni. A teszt első eleme szerint a tőkemozgás szabadsága korlátozható, amennyiben az megfelel az alapszerződésben megjelölt valamelyik kivételnek, vagy pedig valamilyen alapvető és általános érdek igazolja. Másodsorban a korlátozás nem lehet diszkriminatív, tehát nem tehet semmilyen különbséget az azonos tevékenységet végző vállalkozások között. A teszt utolsó feltétele az arányosság követelménye, a korlátozásnak kizárólag az elérni kívánt cél eléréséhez legszükségesebb intézkedésekre kell korlátozódnia.
A bíróság szerint a belga aranyrészvények célja, az energiaszolgáltatás biztonságának megőrzése, egyértelműen közérdek, és megfelel a közbiztonság követelményének is. Mivel a bíróság esetjoga szerint a közbiztonság feltétele azonban csak megszorítóan értelmezhető, ezért az előbbiek önmagukban még nem igazolhatják a vitatott rendelkezéseket, hanem azt is el kell dönteni, hogy vajon fennáll-e a társadalom alapvető érdekének nyílt és súlyos veszélyeztetése. A bíróság szerint lényegében tehát arról kell dönteni, hogy a vitatott szabályozás vajon lehetővé teszi-e Belgiumnak, hogy minimális szintű energiaszolgáltatást biztosítson nyílt és komoly veszélyhelyzetben, és kizárólag csak a legszükségesebb intézkedésekre korlátozódik-e.
A bíróság érvelése szerint az, hogy a részvények csak utólagos vétóra jogosítják a minisztert, valamint az, hogy a tranzakciók körében csak a stratégiai vagyontárgyakra vonatkozó döntéseknél van ilyen vétóra lehetőség, megfelel az előbbi feltételeknek. Valamint az, hogy az ilyen miniszteri beavatkozásra kizárólag csak az energiapolitika céljainak veszélyeztetése esetén van lehetőség, és ez bíróságon megtámadható, szintén kielégíti a szükségesség, az arányosság és a jogbiztonság követelményeit. Az aranyrészvényekre vonatkozó szabályozás megfelel a tőkemozgás korlátozására vonatkozó szigorú feltételeknek, mivel célja az energiaellátás folyamatosságának biztosítása, és egyben kielégíti a közösségi jog alapelvei által támasztott szükségesség és arányosság követelményeit is. A bíróság ezért elutasította az Európai Bizottság keresetét.
Tanulságok. Az előbbi eset jelentősen árnyalhatja az aranyrészvények közösségi tilalmának kérdését. Az aranyrészvény klasszikus felfogása, amely az összes közgyűlési határozat vétójára teremt lehetőséget, nem védhető meg az Európai Bíróság előtt. Úgy tűnik azonban, hogy olyan részvénykonstrukciót is ki lehet dolgozni, amely elégséges szintű kormányzati ellenőrzést biztosít stratégiai vállalatok felett többségi állami tulajdon nélkül, és nem ellentétes a közösségi joggal sem. A belga aranyrészvény lehetővé teszi az energiaszolgáltatás stratégiai elemeinek – vezetékhálózat és tározók – és a nemzeti energiapolitika céljainak védelmét, egy előzetes értesítési rendszer és az igazgatótanácsba delegált kormányzati képviselők segítségével.
Az eset legfontosabb tanulsága az, hogy megerősíti azt a feltevést, amely szerint a közösségi jog nem valamiféle sorsszerűség vagy fátum, amelynek keretei között a tagállamok cselekedetei csak egy előre meghatározott pályán mozoghatnak. A közösségi jog önmagában se nem jó, se nem rossz, annak tartalmát a tagállamok alakítják saját érdekeik szerint. Amennyiben egy tagállam képes saját érdekeit pontosan felismerni, és azt szívós és kreatív jogászi munkával a közösségi jog követelményeivel összhangban megfogalmazni, akkor még az Európai Bizottság is legyőzhető. Pontosan ez történt az előbb ismertetett esetben, ahol Belgium bebizonyította, hogy a nemzeti érdekek védelme, amennyiben magas színvonalú jogászi munka áll mögötte, nem lehetetlen az Európai Unióban. Még egy olyan a globalizáció korában igen divatos és átpolitizált kérdésben sem, mint a privatizáció és tőkemozgás szabadságának kérdése.
A szerző egyetemi tanársegéd, PPKE-JÁK
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
