Berci! Épp egy emberöltővel ezelőtt találkoztunk, és már öt éve, hogy itt hagytad a végzete felé űzött magyar evilágot. Szóakasztó döbbenet fog el, ha egymás mellé rakom e negyedszázadnak az első és az utolsó öt évét, akár hazánk egészét, akár kedvenc játszóterünket, a műszaki egyetemet tekintem: olyan, mint a napkelte és a napnyugta.
Ma már tudjuk, hogy a szocializmus nevű diktatúra a gazdasági bajai miatt az 1980-as évek elején alapjaiban rendült meg. Az egyetemi, kollégiumi és más önszerveződő közéleti vitaklubokban, vitakörökben az e megingásból fakadó érzet volt minden diskurzus alapja. Az akkori viták rendkívül fontos szerepet játszottak a demokratikus fordulat kikényszerítésében, ezért méltán emlegetted azt az időt a körök koraként.
A minap került a kezembe a te és barátaid által kitalált, legendás 405-ös Kör egyik programfüzete, és több kollégiumi kiadvány, amelyek közül nem egyet sürgősebben tudtunk kinyomatni az egyetemi sokszorosítóval, mint a pártbizottság a titkos marhaságait. Saját kollégiumi diáklapokat adtunk ki, közvélemény-kutatásokat végeztünk, ’85-ben megszerveztük a szarvasi NYATA-t.
Eljött a kollégiumba a miniszterségéből frissen leváltott Pozsgay Imre, és elmondta, hogy mi a demokrácia lényege. Eljött Bihari, Liska, Gombár, Hankiss, Lengyel, Kéri, és elmondták, mi a szabad piac és a pluralizmus. Antal László minden hónapban megjósolta, hogy fél éven belül itt az államcsőd. Balázs József erdélyi magyar testvérekről beszélt, nem pedig magyarul beszélő román állampolgárokról. Ott volt Csoóri, Csurka, Páskándi, Szécsi Margit, Für Lajos és még oly sokan, akik az igazi valóságra nyitottak ablakot. Miniszteri utasításban sikerült kimondatni a kollégisták jogát arra, hogy maguk válasszák az igazgatójukat.
Mindez egy ellenséges, de érezhetően gyengülő diktatórikus hatalom ellenében zajlott. A rendszer végkifejlete vette kezdetét azzal, hogy a te „demokratikus szocialista ifjúsági szervezet” című ötleteden felbuzdulva létrejött a Fidesz. Tudod jól te is, Berci, hogy ez ám az igazi, a megbocsáthatatlan bűne Orbán Viktornak az őt gyűlölők szemében, hiszen kihúzta a nagy dugót a puha diktatúraként becézett gálya fenekén, amitől az süllyedni kezdett, és végül el is merült.
Az elsüllyedt gálya azonban kiemelkedett, újra itt hasít, csak a felépítmény van átfestve, meg telepakolták pénzbedobó automatákkal. Könnyen ment, mert süllyedés közben az úszni küldött utasok értékeit jó helyre menekítette a személyzet, és az új érában újra összeállt a régi legénység. Talán abba is belehaltál egy kicsit, kedves barátom, hogy láttad, milyen intenzitással gyülekeznek és gyarapodnak az egykori KISZ-vezérek.
Pedig a java csak ezután, az elmúlt öt évben jött, amikor a dolgok menetét egy erősen vitatott állapotú elme kezdte el igazgatni, elszabadítva a gátlástalan módszerek, a gyűlölködés és a hazudozás nemzetpusztító ördögét. A tömegek érzelmi kötődéséért felelős sajtómanipulátorok gondosan adagolják a fejekbe a gondolatmentesítő médiaélményeket. Sikeresen ápolják a tömegek lelkében egy Lenin óta izgalmas karriert befutott fogalom, a baloldaliság mint alapértelmezésként jelenlévő öndefiníció iránti lelkesedést. Ez a titka annak, hogy a magát baloldalinak mondó nagytőkés klikkért is lelkesedni képes annyi ember, és elhiszi azok sokadik hazugságát is. Ennek egyenes folyománya az is, hogy a valójában a lopás egyszerű fogalmi körébe tartozó és egyre nagyobb tömegekre kiterjedő áfa- és tb-csalás, kenőpénz, bliccelés, benzinezés, csencselés, átverés, segély- és támogatásbiznisz, minőségrontás, lógás, lakásmaffia, adathamisítás, nyerészkedés vagy a puskázás, kollégiumi csöveztetés stb. ügyeskedéssé, élelmességgé és életrevalósággá nemesbül.
Berci, jó, hogy nem hallottad a szovjetek által meglőtt Corvin közi kisnyugdíjast, amint a pufajkásokat élteti, és örvendezik, hogy 20 000 fölé ment a BUX index. Vagy mit éreztél volna 2004. december 5-én? Azt, hogy elviselhetetlen ez az egész? Joggal, de még csak ezután jött a második választás elcsalása, majd az ország lekurvázása, az egyetemre be nem engedett köztársasági elnök és a gyalázatos rendőrruhás terrorkommandók tombolása.
Jó pár műegyetemista diákot is bevittek és benntartottak, miként az ’56-os forradalom leverése után is. Az akkori rektorunk, Gillemot László – akit Marosán lefasisztázott – besétált a rendőrségre, és azt mondta, engedjék el az egyetemistákat, ő ott marad helyettük. Végül kiengedték mindnyájukat, de 1957 nyarán leváltották Gillemotot. Mit gondolsz, Berci, a jelenlegi rektorunk is besétált az ősszel bevitt egyetemistákért?
Emlékszem, keserűen mondogattad, hogy addig be sem lépsz a régi kollégiumodba, amelynek igazgatóhelyettese is voltál, amíg le nem veszik a 40 éve pártutasításra ráakasztott nevet a faláról. Emiatt egy éve küldtem a rektornak egy ezzel kapcsolatos kérést. Még csak nem is válaszolt rá, miként kedvenc kollégiumod vezetői sem. De ne csüggedj, ami késik, eljön! Egyébként a diákképviselőket olyan gyűléseken választják, ahol a minél kisebb létszám kívánatos, hiszen testvériesen osztják el a szavazók között a „karácsonyi pénzt”. A szenátusba beválasztott hallgatói képviselők olyan komoly summát kapnak a menzahíradó szerint, hogy le se merem írni. Nincs is mozgolódás, csak a csocsóasztaloknál.
Oda jutottunk, Berci, a halálod óta eltelt öt évben, hogy a gyermekeink előtt már nagyobb csőd tornyosul, mint előttünk egy emberöltővel ezelőtt, és nekik az az illúziójuk sem lehet, hogy majd jobb lesz, ha kivívják a demokráciát. Ami rájuk vár, az a csődbe vitt ország és a szétzilált nemzet újjáépítése. Vajon elég lehet rá egy újabb emberöltő?
A szerző egyetemi oktató, kutató
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
