Harminc éve halott a Király

Az amerikai Dél a XX. században a könnyűzene Mekkájává vált. Itt született meg a dzsessz, a blues, és ez a régió adott otthont olyan világnagyságoknak, mint Ray Charles, Fats Domino, Roy Orbison, B. B. King vagy Johnny Lee Hooker. De a „legnagyobbak közt is a legnagyobb” volt az az 1935. január 8-án született ifjú, akinek szülei – Vernon és Gladys – az Elvis Aaron Presley nevet adták. A rock and roll koronázatlan királya egyszerű munkáscsaládból származott, apja, Vernon Presley alkalmi munkákkal tartotta fenn családját Tupelo kisvárosában. A família 1948-ban azután Memphisbe költözik egy jobb élet reményében, és az ifjú Elvis 12 évesen kapja meg első gitárját imádott édesanyjától.
Ezek az évek elég egyhangúan telnek, egészen addig, amíg egy napon a fiatal teherautó-sofőr be nem téved a memphisi The Sun Recording stúdiójába. Itt egy kicsit énekelget, gitározik és dobálja magát, azonban a fogadtatás eléggé lehangoló. Hirtelen megjelenik a stúdióban két kiváló zenész, Winfield Scotty Moore és Bill Back, akik unalmukban leülnek Elvisszel játszani. Presley ezt látva öszszeszedi magát, és egy pár óra közös munka után megszületik az első száma, a That’s All Right Mama! (Minden rendben, mama!), ami azonnal osztatlan sikert arat a memphisi tinilányok körében.
1954-et írunk, és ettől a naptól kezdve Elvis már fellép Memphisben és környékén kisebb-nagyobb koncerteken, és ekkor fejleszti ki azt a szívtiprós-terpeszállásos mozgástechnikát, amely később sokkolja Amerikát, hisztériás rohamokat okozva a leányaikért aggódó középosztálybeli szülők körében. A fiatal énekesre végre rámosolyog a szerencse, és 1955 augusztusában a The Sun Recordinggal egyéves szerződést ír alá. A céget egy bizonyos Tom Parker képviseli, aki valami rejtélyes okból kifolyólag ezredesnek hívja magát, de végezetül ő lesz majd Elvis menedzsere egészen az énekes haláláig.
Parker, meg kell hagyni, keményen dolgozik a sikerért, és fáradozásai be is érnek. 1956 januárjában az ország egyik legnagyobb zenekiadó cége, az RCA bocsátja ki a Heartbreak Hotelt, ami aztán áprilisban Amerika number one slágere lesz. Időközben megjelenik első nagylemeze is, amelynek címe nemes egyszerűséggel Elvis Presley. A fiatal sztár ekkor már óriási népszerűségnek örvend, és Amerika tinédzsereinek látványos őrjöngéseitől, sikoltozásaitól kísérve koncertezik országszerte. Végre aztán 1956 szeptemberében elérkezik a várva várt nap: Elvis fellép az ország legnépszerűbb tévéműsorában, az Ed Sullivan Show-ban. A stúdióban az a parancs, hogy az énekest csak övön felül szabad mutatni, mindenféle obszcenitást megelőzendő. A műsort egyébként hatvanmillióan látták, és Elvis most már Amerika legnagyobb sztárja, a rock and roll műfaj koronázatlan királya.
Még ugyanebben az évben elkészül első filmje, a Love Me Tender, amely a kritikusok nyavalygásai ellenére hatalmas kasszasiker. Presley mellett ugyanakkor olyan énekesek is feltűnnek, mint Buddy Holly, Ritchie Valens vagy az utánozhatatlan Jerry Lee Lewis, és az eddig csak fekete bőrűek által képviselt zene egy csapásra a fehérek műfajává válik. Tom Parker „ezredes” közben szívósan dolgozik, építi Elvis imázsát, és az 1957. év is hatalmas sikereket hoz. A fiatal sztár ebben az évben megvesz egy hatalmas földterületet Memphis mellett, aminek később a Graceland nevet adja. Lemezei óriási mennyiségben fogynak, és ez az év olyan slágereket produkál, mint a Jailhouse Rock vagy az All Shook Up.
Jailhouse Rock címén elkészíti második filmjét is, majd egy évvel később a Kertész Mihály által rendezett King Creole is a mozikba kerül. De ekkor történik valami, amit egész hátralévő életében nem tud kiheverni. Édesanyja, Gladys meghal, őt pedig behívják katonának. A sorozás után Németországban, Wiesbadenben teljesít szolgálatot. Itt találkozik későbbi feleségével, Priscilla Ann Beaulieu-val, aki akkor még csak 14 éves. 1960-ban leszerel és visszatér az USA-ba, de egyes rocktörténészek szerint a régi Elvis már soha nem tért vissza. Két év alatt alaposan megváltozott a világ, és Elvis már nem volt képes ráhangolódni az új idők új zenéjére. Utolsó, igazából jónak mondható lemeze ekkor jelenik meg It’s Now or Never (Most vagy soha) címmel, de ezután Elvis évekre eltűnik a zene világából, helyette bugyuta filmek özönében szerepel, amit talán már ő sem élvez igazán.
Az idők azonban változnak. 1964-ben egy angol banda, a The Beatles érkezik Amerikába. Elvis ekkor már teljesen visszahúzódik Gracelandbe, és csak menedzsere nyomására hajlandó fogadni a négy gombafejűt, akiknek akkor még mindig ő a példaképük. A találkozás azonban elég felemásra sikeredik. Presley, ahogy ezt John Lennon később mesélte, nem volt hajlandó még beszélni sem zenéről, és csak az amerikai fociról tartott előadásokat a ledöbbent liverpooli fiúknak, akik aztán amúgy angolosan távoztak is. 1967-ben végül feleségül veszi Priscillát, és pontban kilenc hónap múlva megszületik egyetlen gyermekük, Lisa Marie, ami hatalmas inspirációt ad a fiatal apának, mert még ebben az évben megjelenteti új lemezét From Elvis in Memphis címen (Elvis Memphisben). Az album váratlanul nagy siker lesz, mert sok odaadó rajongója ezt már régen várta.
1970-ben a sikertől felbuzdulva Elvis elhatározza, hogy ismét színpadra lép. A helyszín a mesés Las Vegas. Az érdeklődés óriási, az amerikai művészvilág színe-java ott tolong, hogy lássa a Királyt. A nézőtéren ott van Frank Sinatra is, aki feledve a régi konfliktusokat kettejük között, most önfeledten tapsol. Az ezt követő évek sikeres turnézásokkal telnek, de 1973-ban bekövetkezik az, amire kevesen számítottak. Elvis és Priscilla elválnak, mindkettő házasságtöréssel vádolja a másikat. A válást Elvis nem tudja teljesen kiheverni. Elhízik, majd a jókora súlytöbbletétől étvágytalanító tabletták segítségével próbál szabadulni. Tovább koncertezik, gyakran visszatér Vegasba is, de a szíve nem bírja tovább. 1977. augusztus 16-án szívrohamban meghal. Halálának napja nemzeti gyász Amerikában. Carter elnök különbeszédében méltatja érdemeit, a rádiókban Elvis énekel, és a legtöbb tévéadó Elvis-megemlékezést tart az éjszakába nyúlva.
Nem sokkal a temetést követően földi maradványait imádott édesanyja hamvaival együtt Gracelandbe viszik végső nyugvóhelyére. Ettől fogva Graceland a turisták célpontjává, az Elvis-rajongók központjává válik. Még 1971-ben Memphis városa a Graceland felé vezető 51-es utat Elvis Presley Boulvardra kereszteli át, ezzel is tisztelegve leghíresebb lakosa előtt. Elvis Aaron Presley a rock and roll történetének máig legnagyobb egyénisége. Stílusa a mai napig utánozhatatlan, a gospel, a blues és a rock különleges egyvelege. Kivételes hangját folyton képezte, és az egykori üvöltő dervisből – ahogy gúnyolói nevezték – a világ egyik legkulturáltabb hangú énekesévé vált. Elvis az egész műfajt forradalmasította, nyers szexualitásával és lenyűgöző orgánumával zenészek generációinak lett példaképe Mick Jaggertől Axl Rose-ig.
Életműve káprázatos és megismételhetetlen: ő az egyetlen, aki egyszerre négy zenei műfajban vívta ki a „Hall of Fame” elismerést: a Rock and Roll Hall of Fame (1986), a Rockabilly Hall of Fame (1997), a Country Music Hall of Fame (1998) és a Gospel Music Hall of Fame (2001) kategóriákban. Több mint másfél milliárd lemezt adott el világszerte, amivel a mai napig abszolút csúcstartó (őutána a Beatles, Frank Sinatra és Michael Jackson adta el a legtöbb albumot). A koncertfelvételekkel, válogatásokkal és filmzenékkel együtt hetvenhét önálló albumot adott ki, százegy kislemezes dalt, és vagy harminc filmben vállalt szerepet. Kulturális ikon, akinek harminchét slágere járta meg az amerikai sikerlistákat (ezekből kilenc lett number one). Ezekhez az eredményekhez jön hozzá még a posztumusz kiadások összessége. 2004 januárjáig az amerikai Lemez és Lemezfelvételek Társasága 147 különböző albumot és dalt ismert el tőle arany (500 ezer eladott kópia), platina (egymillió kópia) és multiplatina kategóriákban.
De ki mondhatja, hogy nincs élet a halál után? Presley, az énekes, gitáros és színész öt éven át vezette az úgynevezett posztumusz ranglistát is, mert népszerűsége halála után is csak nőttön-nőtt. Sokan a mai napig nem hiszik el, hogy tényleg meghalt. Legendák kapnak szárnyra, hogy Elvis megjelent az ország különböző részein. Elvis Presley – Leninnel ellentétben – élt, él és élni fog. De ha egyszer úgy hozza a sors, és elzarándokolunk Gracelandbe, az éj sötétjében álljunk meg a sírnál, és kérdezzük meg a Királyt: Are you lonesome tonight? Magányos vagy ma éjszaka?

A szerző egyetemi oktató