A közgazdaságtan tudománya jól ismeri a buborékhatás fogalmát. Ez a fogalom azt a jelenséget takarja, amikor a piaci folyamatok elszakadnak a realitásoktól. Ennek leggyakoribb formája az indokolatlan vagy túlzó hitelfelvétel, amikor a hitelfelvevő (legyen az egy család vagy egy vállalat) bevételei nem fedezik a hitelei törlesztésével megfejelt kiadásait. Ezt a gondot még súlyosbíthatja az, ha csökkennek a jövedelmei, illetve egy vállalat esetében a megrendelései. Hozzájárulhat még súlyosbító körülményként a hitelfeltételek kedvezőtlenebbé válása is. Ha nőnek a törlesztési kockázatok, illetve csökken a bizalom, akkor az a kamatok növekedéséhez, a külföldi pénzben felvett hitelek esetében pedig árfolyamgyengüléshez vezethet. Magyarán többet kell fordítani a korábban felvett hitelek törlesztésére.
Ha egy család esetében vizsgáljuk a kérdést, akkor a folyamat a következő módon írható le. Egyrészt számolni kell azzal, hogy csökkenhetnek a jövedelmei (a legdrasztikusabb módon, ha munkanélküli lesz, vagy pedig tartósabban megbetegszik). A jövedelmének burkolt, de ugyanúgy húsba vágó csökkenése az is, ha bevételeinek növekedése arányaiban nem éri el az őt sújtó áremelkedés mértékét. Ezzel párhuzamosan pedig valószínűleg szembesülnie kell hitelkamatainak emelkedésével is. Tehát kevesebb pénzből több kiadást kell vállalnia. Ha az ilyen helyzet tömeges, illetve a szereplők jelentős része belegabalyodik egy adósságcsapdába, akkor már a betegség elharapózik, s válság – egészségügyi kifejezésnél maradva –, járvány alakulhat ki.
Ennek a válságnak a lehetősége most fennáll. Egyszerre három ok is erősíti veszélyét. Egyfelől a családok ma már súlyosnak tűnő eladósodottsága. Erre vonatkozólag szinte naponta jelennek meg rémisztő statisztikák. Tömeges autó-visszaadásokról, elképesztően magas kamatokról a fogyasztási hitelek piacán, önrész nélküli hitelnyújtásokról. És még lehetne folytatni a sort. Emellett nő a munkanélküliség, mintegy négy százalékkal csökkennek ebben az évben a reálbérek (azaz ennyivel kevesebbet ér a munkások és az alkalmazottak bére). Fontos momentum, hogy a hitelek fedezete egyre inkább a jelzálogbejegyzések révén a lakás, az ingatlan lett. S az sem közömbös, hogy egyre inkább külföldi pénznemben adósodunk el. Ráadásul ez a pénz (többnyire svájci frank) még egy szerencsés euróövezetbe való belépés esetén is idegen pénznek fog számítani. Emiatt az árfolyamkockázat a futamidő egészére fennáll majd. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az így kialakult helyzetet akut politikai bizalmi válság is tetézi. A kormány nem tompítója, hanem jelentős részben már eddig is gerjesztője volt az eseményeknek. Másfelől a magyar gazdaságon belül is a hazai piacra termelő cégek – zömükben a magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozásokról van szó – komoly bajba kerültek. Egyik gazdasági napilapunk minapi cikkének címe szerint a legfejlettebb térségek közé tartozó Győrben másfélszeresére nőtt az eladásra kínált lakások átlagos értékesítési ideje az elmúlt egy-két évben. Tehát a pénzbőség mellett egyszerre lép fel a pénzhiány is: sorra jelennek meg a likviditási problémák nemcsak a lakosság, hanem a gazdaság szereplői körében is. S a kormányzati megszorítások, az adóemelések és a fokozottabb ellenőrzések még tetézik is ezt a bajt.
A harmadik fenyegető probléma a globalizálódó világból érkezik. Abból a világból, amely a közelmúltban felelőtlenül ontotta szabad pénzeit a fejlődő országokba s nem utolsósorban az akkor már gazdaságpolitikájában hiteltelenné vált, felelőtlenül gazdálkodó szocialista kormányzat által vezetett Magyarországra is. Ebben a világban most hirtelen kezdenek rádöbbenni, hogy a megfelelő fedezet nélkül nyújtott hitelek buborékhatáshoz vezethetnek, s a problémák észlelése láncreakciókat válthat ki. Mi Magyarországon ezt a tőzsdei zuhanásban és a forint gyengülésében érzékelhettük az elmúlt hetekben. Ám ez az intés még nem járt drasztikus hatásokkal. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy hazánk legyengült immunrendszerrel s hiteltelen politikai vezetéssel áll ezen súlyos problémák előtt. Egy nyitott gazdasággal s a régió messze legalacsonyabb gazdasági növekedésével.
Milyen következményekkel járhat az, ha ezek a veszélyek akár csak részlegesen, de elérnek bennünket? Például azzal, hogy a mosógépek, a televíziók, az autók után veszélybe kerülhetnek a családok értékesebb vagyontárgyai: a lakások és a házak is. A családok otthonai. Nem lehet majd árukon eladni őket, csak késedelemmel és/vagy veszteséggel. S a problémák lépésről lépésre továbbgyűrűzhetnek.
Nemcsak a lakosságnál, hanem a gazdaságban is érzékelhetők már a következmények. Nő a csődök és a felszámolási eljárások száma, például az építőiparban rendkívül gyors és látványos koncentráció megy végbe. Magyarul a lakásépítések piacát alig néhány év alatt átveszik a külföldi cégek. Kevesebb szereplő kezébe kerül a piac meghatározó része, s ezért idővel nő majd a kiszolgáltatottság.
Joggal vethető fel, hogy mindez nem csupán riogatás? Nos, sajnos egyrészt az első tünetek már igencsak megjelentek mind a családok, mind a cégek vonatkozásában. Másrészt ha nem beszélünk róla, akkor későn s nagyobb bajt kell majd orvosolni. Reméljük, hogy erre végül nem fog sor kerülni. Erre egy hiteles új kormány és megfelelő új gazdaságpolitika adná meg leginkább az esélyt.
A szerző közgazdász, országgyűlési képviselő (Fidesz)
origo.hu
Itt vannak a legfrissebb adatok, így áll a Duna tetőzése Budapesten
