A felsőoktatás fizetővé tétele után, amely a gyurcsányista igazságosság szerint valójában kizárja a szegénynek született tehetséges gyerekeket, most már roham indult a még megmaradt színvonalas önkormányzati középiskolák ellen is. Ezeket lehet ugyan elitképzőknek is nevezni, de valójában ezek az iskolák a tehetséges és motivált gyerekek (családok) és tanárok nevelési-oktatási műhelyei. Ilyen iskolák nélküli rendszer értelmetlen, hiszen az idő forrta és forrja ki mindig a minőség e folyamatos helyeit.
Nos, a velejéig hazug szocialista–liberális koalíciónak újabb romboló ötlete támadt. Természetesen ismét az igazságosság jegyében. Most a jó középiskolákat akarják megszüntetni azzal, hogy megszüntetik az iskolai felvétel (szelekció) lehetőségét. Ők, akik egyébről sem tudnak álságosan prédikálni, mint a versenyről. Arról tehát, hogy válogatódjon ki a jobbik. Persze, a valóságban ők sem a piacon/gazdaságban, sem máshol nem szeretik a versenyt – mindig a saját monopóliumaikat nevezik annak.
Most is arról van szó, hogy ez a nagy igazságosság az értelmes (teljesítményelvű) magániskolákra nem fog vonatkozni, míg a szegény és ambiciózus, tehetséges gyerekekkel bíró családokat lehetetlen helyzetbe hozza. Csemetéiket demokratikusan belekeverik a motiválatlan tömegbe, s így igazságosan mindenki elindul lefelé. Nincs szükség itt sem demokratikusan versenytársakra, s majd a lejtmenet során keletkező riasztó adatok nyomán újra és újra el lehet kezdeni az iskolák ismereti és nevelési kiüresítését, a túlterhelés megszüntetését (például úgy, hogy összekapcsolják és egy szintre hozzák az iskolák és a mainstream médiavilág színvonalát és tartalmát).
Maga az indoklás is ostoba, tökéletesen logikátlan. Hiszen a felvételi vizsgák nem a gyerek szociális helyzetére, hanem a tehetségére vonatkoznak. Ugyan mit nyer a jó iskola a gazdag család kevésbé tehetséges gyerekével? Ilyen alapon az elitiskolák legfeljebb néhány gazdag ilyen gyereket bírnának el – mondjuk azért, hogy a szülők pótolják a kormányzati elvonások pénzét –, mert különben ott lennének, ahol a part szakad, a mindenféle hátterű motiválatlan és jórészt a pedagógusok modern eszköztelenségéből következően nem kényszeríthető gyerektömeggel.
Mire is használják majd most az elbutított tömeg gyermekeit – persze igazságosan? Arra, hogy a magyar társadalom versenyképes csoportjainak, ambiciózus családjainak, társadalmi alternatívák kidolgozására képes, s a neoliberális dél-amerikai típusú mai koalíció hatalmának felváltására alkalmas erőinek ne legyen utánpótlása. Nincs annál biztosabb hatalom, mint egy szellemileg-lelkileg is gyarmativá degradált társadalom fölötti mediokratikus regnálás.
Igazságos egyenlőséget persze kétféleképpen lehet teremteni a nép számára: egyrészt úgy, hogy a népet is folytonosan emelni igyekszem, másrészt úgy, hogy mindenkit a „legmélyebb” nép szintjére süllyesztek. Ez utóbbi volt a kommunisták, s lesz most a javarészt az előzőekből lett neoliberálisok módszere. Őket a valóságban az zavarja, hogy még nem mindenki tartozik a versenyképtelen néphez. Ha már ott lesz, akkor lehet igazán – kritikák és felháborodások nélkül – igazságosan uralkodni. Elvégre akkor már tényleges gazdasági-műveltségi elitként létezik, és valóban alternatívátlanná lesz a mai, zömében lumpen és bűnös múltú neoliberális társaság.
Jóval többről van tehát szó, mint holmi poros iskolai-pedagógiai kérdésről! Ez az egészségügygyel egyenértékű, jövőt formáló kérdés. Magyarország nem bírja el az ostoba liberális, amerikai iskolát, amelyet nem tud kiegyensúlyozni agyelszívással. A magyar iskolák lezüllesztését, tartalmi kiüresítését csak fokozza az, hogy a bezárt kisiskolák miatt igen sok buszoztatott, gyökértelenített gyermek jut el majd középfokra. Olyan gyerekek, akiket túl korán kiszakítottak az ismerős, biztonságos családi és kisközösségi környezetből, s értelmetlenül bezsúfoltak egynéhány számítógépes tömegiskolába. A technokrata pedagógiai diktátumok lélektani következményeit gyakran egy életen át nyögi majd egyén és társadalom.
De azért szép a neoliberális szabadság, hogy abban nincs közösségi, másokért vállalt felelősség. Tessék mindig jókor, jó helyen lenni (születni), s akkor nem ver meg a rendőr, s nem lesz az ember hátrányos helyzetű. Elvégre minek is egy középkort prezentáló faluban (Mihályi Péter) lakni. Tessék evolucionálni, mobilizálni, megfelelni az aktuális globalista nagytőke és helyi politikai csicskásai érdekeinek, s akkor nagy lesz a jólét, s dübörög majd a gazdaság. Kételkedni pedig ne tessék, ha Gyurcsány vagy Kóka stb. imigyen szólt. Mert az veszélyes populizmus (értsd: fasizmus, antiszemitizmus, rasszizmus, klerikalizmus, nacionalizmus), s az ilyeneket nem viszik a jótevők Európába.
Tulajdonképpen meg lehet érteni azt, ha a mostani kormányzat modernizációs törekvéseiben az iskolából az angolon és a számítógépen kívül mindent kivesz. Elvégre szimpla piaci munkaerő-kínálatot képeznek, s minek ahhoz énekelni vagy verset tanulni (a posztmodern irodalmat és irodalomtudományt úgysem érti még az elit sem). A magyarnak egyébként is magas a természettudomány (csökkenteni!), s a magyar foci állapota mutatja, hogy a testnevelést sem kell erőltetni. Szóval a magyar iskolát meg lehet szabadítani a követelmények okozta stressztől, s így a gyerekek megvalósíthatják magukat. Elvégre ott van több tucat tévécsatorna és az internet. Ott megtalálhat mindenki mindent.
A szocialista–liberális iskolai igazság tehát egyenlő az egyenlő, mindenkire kiterjedő műveletlenséggel. Lassan ott tartunk, hogy ha ők igazságról beszélnek, az ugyanúgy az ellenkezőjét jelenti, mint a szocializmus (lásd: szocialista demokrácia). Végül is a tévé és internet korában minek is az iskola. Felesleges luxuskiadás, és a modern felmérések szerint nem is hatékony. A versenyképesek tehát megvannak nélkülük is – a magániskola luxusát pedig megfizeti majd, aki tudja.
A szerző történész, egyetemi docens
origo.hu
Itt vannak a legfrissebb adatok, így áll a Duna tetőzése Budapesten
