Tisztelt Szerkesztő Úr!
A Magyar Nemzet 2007. július 28-i száma közölte azt az interjút, amit a lap brüszszeli tudósítója, Lovas István készített velem. Ebben néhány példával igyekeztem cáfolni azt a gyakran elhangzó állítást, hogy Magyarország a gazdaság minden fontos mutatóját tekintve az utolsó helyen áll az EU tagállamai között.
Szerkesztő úr az interjú szövegében két helyen, zárójelben viszont az én példáimat cáfolta. Egy keretes írásban pedig a lap megerősítette a „mindenben utolsók vagyunk” állítást. Mindezzel kapcsolatban szeretném az alábbiakat közölni:
1. Az interjúban azt állítottam, hogy a befektetett külföldi tőke egy főre jutó összege az új tagállamok közül Magyarországon a legnagyobb. A zárójelben szereplő adat ezt valójában nem cáfolja, az ugyanis csak a 2006-os magyarországi és szlovákiai befektetéseket veti össze. A tavalyi évben Szlovákiában az autógyár-telepítés miatt valóban magasabb volt a befektetett külföldi tőke összege, mint Magyarországon, de az összes külföldi tőke egy főre számított összege, amire én az interjúban utaltam, az Eurostat szerint 2006 végén Magyarországon 6170 euró, Csehországban 5717 euró, Szlovákiában csak 3116 euró, Lengyelországban pedig mindössze 1986 euró volt.
2. Azt is állítottam, hogy az egy főre jutó GDP Magyarországon még mindig magasabb, mint Szlovákiában, aminek ellentmond a zárójelben szereplő, a CIA 2007-es évkönyvéből származó adat. (A CIA persze nem a gazdasági elemzésekben van igazán otthon!) Az IMF adatai szerint 2006-ban Magyarországon az egy főre számított GDP 19 559 dollár, míg Szlovákiában 17 559 dollár volt, a 2007-es előrejelzés 20 700, illetve 19 171 dollár. Megjegyzem: a Lovas úr kérdésében szereplő Észtország megfelelő adatai 18 215 és 20 114 dollár. Vagyis Magyarországot a közép- és kelet-európai országok közül csak a korábban is fejlettebb Szlovénia és Csehország előzi meg.
3. Tény, hogy a 2007. júniusi 7,7%-os magyarországi munkanélküliség magasabb, mint a 6,9%-os uniós átlag, de jobb, mint az Eurostat szerinti 10,2%-os lengyelországi és a 10,7%-os szlovákiai adat.
4. Nem vitatom a keretes írás azon állítását, hogy a gazdasági növekedés ütemét, a költségvetés, illetve az államháztartás hiányát, az államadósság nagyságát és az inflációt tekintve a magyar adatok rosszabbak, mint más tagállamok adatai. Ugyanakkor tény, hogy a megszorító intézkedések eredményeként megkezdődött a költségvetési hiány jelentős mértékű csökkenése, ami magával hozza az államadósság és a kamatterhek csökkenését is. Jövőre az előrejelzések szerint az infláció is mérséklődni fog. A magyar gazdaság a mértékadó szakemberek szerint immár jó úton halad.
5. Hosszan lehetne sorolni azokat az adatokat is, amelyekben Magyarország jobb teljesítményt mutat, mint a legtöbb új tagállam. A teljesség igénye nélkül jelzem, hogy ilyen a beruházások aránya, az ipari termelés és a termelékenység, valamint az export növekedése, a külkereskedelmi mérleg, valamint a tőkeexport alakulása, továbbá az átlagbér, a minimálbér, a nyugdíj, valamint a szociális juttatások összege. A napokban jelentek meg az úgynevezett szegénységi rátára, azaz a szegénységi küszöb alatt élő állampolgárok arányára vonatkozó adatok. Ez Magyarországon a hetedik legkisebb. Az új tagállamok közül csak Szlovénia és Csehország van Magyarország előtt, s a régi tagállamok többségében is nagyobb a szegénynek számítók aránya. Ezt erősíti meg más oldalról az OECD elemzése, amely szerint 2000–2006 között a 30 OECD-tagország közül Magyarországon nyílott a legkisebb mértékben az olló a lakosság leggazdagabb és legszegényebb 10–10 százaléka között.
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Köszönöm, hogy a terjedelmes interjú keretében jó néhány kérdésben lehetőséget kaptam álláspontom kifejtésére, régi félreértések eloszlatására. Köszönettel fogadnám, ha ezen levelem szintén közlésre kerülne.
2007. augusztus 1.
Üdvözlettel:
origo.hu
Budapesten egyre nagyobb a veszély
