Rózsaszínű bugyi és fekete nadrág

Júniusban tíz alapítóval jegyezte be a bíróság a törvényi feltételeknek megfelelő, önmagát hagyományőrző és kulturális egyesületként meghatározó Magyar Gárdát. Létszámuk azóta folyamatosan nő. Terveik szerint 56 kiválasztott gárdista augusztus 25-én a budai Várban fekete-fehér egyenruhában esküt tesz. Meg nem erősített hírek szerint a ceremónián jelen lesz Für Lajos, az Antall-kormány volt honvédelmi minisztere. A Jobbik Magyarországért Mozgalom által életre keltett félkatonai szervezetre Vona Gábor szerint azért van szükség, mert egy rendkívüli helyzetben az emberek mozgósítására sem akarat, sem intézményrendszer nincs. A Magyar Gárda megalakulásával nagyjából egy időben más, hasonló célokat kitűző szerveződések, mozgalmak is hallatnak magukról. Legitimitásukat az állam gyengeségével hozzák öszszefüggésbe, funkcióinak ellátatlanságából, külső és belső veszélyekből eredeztetik. Legismertebb közülük a Papp Lajos világhírű szívsebész alapította Kárpát-haza Nemzetőrség civil szervezet, amely az emberi élet és a Kárpát-medence értékeinek, kultúrájának megóvását tűzte ki célul. Önkéntesekből álló Honi Gárda létrehozását szorgalmazza a Fidesz és a KDNP a hadseregen belül. Simicskó Istvánék elképzelése szerint az önkéntes, tartalékos, területvédelmi erő konfliktushelyzetben kiegészíthetné a hadsereget.
A már bejegyzett Magyar Gárda és a többi kezdeményezés az elmúlt hetekben kapott hideget is, meleget is. A legtöbb és legdurvább bírálat a Jobbik gárdáját éri, elsősorban az SZDSZ részéről. Véleményem szerint a dühödt támadók el sem olvasták a Magyar Gárda alapító okiratát, nem szenteltek figyelmet a deklarált céloknak. Különben mi gondjuk lenne a rend- és polgár-, valamint katasztrófavédelmi feladatokban való részvétel szándékával, a hadigondozással, a fiatalok lelki, szellemi és fizikai felkészítésével, az önvédelmi képesség megteremtésével és fejlesztésével? Mi kivetnivalót találnának a katonai, polgári, tisztviselői és vezetői erényeket megtestesítő bátorságban, erőben, fegyelemben, becsületben, szorgalomban, büszkeségben, hűségben, pontosságban és bölcsességben? Szent Imre piros-fehér pajzsán nyugvó kilenc oroszlánjának üzenetei semmit nem veszítettek sem értékeikből, sem aktualitásukból. A Magyar Gárda és mások éppen 2007-es színrelépése nézetem szerint nem hazafias felbuzdulásból vagy hirtelen felindulásból elkövetett, nemzeti érzéseket meglovagoló pótcselekvés, hanem történelmi szükségszerűség, valós társadalmi igényen alapuló felelős magatartás. A gárda megalakulását elősegítő körülmények kialakulásához paradox módon az a balliberális koalíció járult hozzá a leginkább, amely most neonáci-, nyilas- és antiszemita-veszéllyel riogat. Azzal, hogy többek között helytelen, felelőtlen honvédelmi politikát folytat. Nem tesz eleget maradéktalanul NATO-kötelezettségeinek; a honvédelmi költségvetés reálértéke évről évre csökken, a haderő létszáma pedig lassan akkora lesz, hogy az éppen itthon tartózkodókat minden különösebb erőfeszítés nélkül be lehet terelni egy középiskola tornatermébe. Miközben ész nélkül pazarol. A honvédvezérkar most éppen pilóta nélküli repülőgépeket rendel egy afganisztáni téglagyár őrzésére, a Zöldfoki-szigeteken pedig vizet tisztíttat. Irakban továbbra is gőzerővel képezzük ki az ellenállók és az emberrablók oldalára rendre átálló rendőröket.
A sorkatonaság megszüntetése időszerű és helyes lépés volt. (Ki is sajátította magának az SZDSZ.) Megszüntetésével viszont megszűnt a behívhatóság, a mozgósítás intézményrendszere is, ékes bizonyítékaként annak, hogyan lehet helyes döntést előkészítetlenül, amolyan utánam a vízözön módjára végrehajtani. Igaz, hogy a korábban sosem látott mértékben végrehajtott fegyverzetcsökkentés, a részleges adatszolgáltatás és a helyszíni ellenőrzések útján Európában megszűnt a hagyományos fegyverekre épülő, meglepetésszerű, tömeges támadások lehetősége. Ez azonban a biztonságnak csak az egyik oldala. Ne feledjük, a bipoláris világrend megszűnésével nem lett biztonságosabb a világ. A helyzet még közvetlen térségünkben is a különböző politikai, gazdasági, katonai érdekek, etnikai, vallási és fejlettségbeli különbözőségek miatt rövid idő alatt megváltozhat, drámai fordulatok, humanitárius katasztrófák következhetnek be. Aki ismeri a NATO-döntéshozatal nehézkesen működő mechanizmusát, annak tudnia kell, nem fog bennünket megvédeni senki. Valamit sejthet ebből az MSZP is, mert a Fidesz és a KDNP Honi Gárda felállítását célzó kezdeményezésére látszólag nyitottnak mutatkozik. Nyakó István persze megjegyzi, a Fidesznek nincs politikai ütemérzéke. A szocialisták szóvivőjének illene tudni: a mai körülmények között hat hónap kellene ahhoz, hogy egy hadra fogható hadosztályt felállítsunk! (Nagy erejű támadás esetén ennek többszöröse kellene.) Ennyi idő alatt a közelmúltban környezetünkben államok szűntek meg jogilag létezni, s képződtek újak. Ennyit meg a szocialisták politikai ütemérzékéről. Ne gondoljunk azonban mindjárt háborúra. A Magyar Köztársaságot jelenleg nem fenyegeti nagy erejű külső támadás veszélye. Ettől még elszomorító tény, hogy lassan felnő egy generáció, amelynek tagjai rosszul lesznek, ha vért látnak, maguk alá pisilnek, ha a közelükben felrobban valami, s bambán néznek, ha kapnak egy pofont. Az eme áldatlan állapot megváltoztatására tett kísérleteket inkább üdvözölni kellene, mint csípőből elutasítani. Hol volt a törvényhozás és a végrehajtó hatalom, amikor Európa neonáci söpredéke Budapesten, a Hősök terén parádézott? Miért jelent nagyobb veszélyt a Magyar vagy a Honi Gárda, egy szívsebész mozgalma, mint Bácsfi Diána hungarista Magyar Jövő Csoportja vagy Szabó Albert népuralmista pártja? Gyanítom, azért, mert nem ők találták ki. Kóka Jánosék megijedtek attól, hogy ezúttal társadalmi igényt kielégítve, megelégelve a rombolást, az ellenzék megpróbálja elvégezni az állam feladatát. A honvédelem, az egészségügy, az oktatás és az élet számos területén. Ebből nem kérnek a nemzetközi tőke, a multinacionális cégek kiszolgálói. Támadják is rendületlenül a nemzeti érdekeket képviselőket. Szövetségesek is akadnak. Riadót fújt a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöksége, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (állítólag van olyan tagjuk is, aki a második világháborúban betöltötte a 18. évét) és az MDF. Az utóbbinak nem kellett volna, enélkül is elég nyilvánvaló, melyik párt szekerét tolják kalaposéknál. Für Lajost sem kellene bántani. Az elmúlt tizenhét év honvédelmi miniszterei közül ő volt az egyetlen, akit a bársonyszék kényelmén kívül a feladata is érdekelt: a hon védelme. Feni a fogát a Szilvásy György által irányított Nemzetbiztonsági Hivatal is. Senkinek ne legyenek kétségei. A botrányairól elhíresült, egy szűk politikai-gazdasági hatalmi elit érdekeit feltétel nélkül kiszolgáló szervezet meg fog felelni a vele szemben támasztott elvárásoknak.
Érdemi, tartalmi kifogások híján marad a gumicsontnak is minősíthető fekete-fehér egyenruha. Na meg a piros-fehér Árpád-sáv. Nem érdemes rá szót vesztegetni. Nem feltétlenül kell mindig Szálasi pribékjeire asszociálni. Lehetne Mátyás seregére is vagy a színnel összefüggésbe hozható bármi másra. Például Horn Gyulának a Nagy Imre újratemetésén viselt ruhájára. A fehér esetében a balliberális koalíció lelki szemei előtt Horthy Miklós lova lépked Kolozsvár főterén, míg a tisztaság és az őszinteség a gondolat szintjén sem jelenik meg. A pirosról már ne is beszéljünk, pedig lenne mit. Ha nem tetszik, hát nem tetszik, szívük joga, bár itt többről, gyűlöletről van szó. Ettől még az 56 kiválasztott nem fog rózsaszínű bugyiban, nemi szervéhez szorított feszülettel, lilára festett ajakkal felvonulni augusztus 25-én a budai Várban. Lehet, hogy Kókáéknak ez tetszene, de itt azért még nem tartunk.
A gárdákkal kapcsolatos reakcióknak vannak látványos elemei is. Kóka János nemzetiszínű zászlót küldött Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak. Nemes gesztus. Javaslom, hogy ezek után küldjön egy marék rizst kínai barátainak, az orosz liberálisokat pedig lepje meg egy szamovárral. Közben tanulmányozza az alkotmányjogász, az Országos Katasztrófavédelmi Parancsnokság szóvivője, az országos főkapitány, az Országos Polgárőr Szövetség elnöke és más közszereplők témával kapcsolatos nyilatkozatait. Ezek értelmében minősítsék a most megalakult és megalakulandó szervezeteket, mozgalmakat tetteik, a törvényekhez való viszonyuk, a társadalom értékítélete és ne egyes politikusok prejudikációi szerint.

A szerző biztonságpolitikai szakértő