Lengyelországban a baloldali kormányok sorozatos korrupciós botrányai után az emberek valami egészen másra vágytak. Az erős katolikus hagyományokkal rendelkező országban az ezredforduló környékén két új jobboldali politikai szervezet tűnt fel, és adott választási lehetőséget a botrányokba belefáradt lengyel népnek. A Kaczynski fivérek Jog és Igazságosság (PiS) nevű pártja, valamint Roman Giertych erősen vallásos és nemzeti Lengyel Családok Ligája (LPR) jelentette ezt a lehetőséget. Mind a két szervezet szkeptikusan tekint az Európai Unióra, végre le akar számolni a kommunizmus szellemiségével a demokratikus Lengyelországban, valamint tartalommal töltené meg a nálunk olyan sokat emlegetett szociális piacgazdaság fogalmát. Ezenkívül Kaczynskiék a korrupciót sem tűrik.
A globalizáció szemszögéből tekintve a PiS kormányra kerülve egyértelműen a kiegyezéses utat választotta a baloldal behódolása után, és a két szervezet, valamint a radikális agrárpárt, az Önvédelem (Samoobrona) által alkotott koalíció a választások előtti várakozásokkal ellentétben meghosszabbította az ország katonai jelenlétét Irakban. A nemzetközi pénzügyi körök egyik legfőbb hatalma, az Amerikai Egyesült Államok kezdetben bizalmatlanul is tekintett a nemzeti radikális lengyel kormányra, de végül a mindennél fontosabbnak vélt iraki helyzet kapcsán megenyhült, és elfogadta a koalíciót, amelynek kisebb tagjait gyakran szélsőségesnek nevezik az újságírók.
A karizmatikus vezetőkből álló koalíciós csapat egy rövidebb szünet után végre elkezdhette megvalósítani terveit, hiszen a külpolitikai kiegyezés, valamint a belpolitikai megegyezés biztos utat kínált a radikális nemzeti elképzeléseknek. Szárnyalni kezdett a lengyel gazdaság: nőtt a GDP, csökkent az infláció, a munkanélküliség, és az államháztartási hiány is elfogadható méretű volt. A külső államadósság is irigylésre méltó, főleg, ha az ember Magyarországról nézi. Emellett más elképzeléseik is valóra váltak, hiszen a rendszerváltás után több mint tíz évvel a kormány szélnek eresztette a kommunista ügynökökkel teli katonai hírszerzést, és megkezdte a kommunista rendszerrel való együttműködőket keresve a kulcspozíciókban lévő emberek átvilágítását is. Ígéretének megfelelően a korrupció ellen is fellépett a kormány, de nem úgy, ahogy az nálunk szokás. Az ikrek saját embereiket sem kímélték, ha fény derült ilyen esetre. Az LPR vezetője, Roman Giertych oktatási miniszterként tette rendbe a liberalizmustól szétzilált lengyel iskolák rendszerét és az oktatás jogszabályi hátterét. Megkezdődött a lengyel ifjúság hazafias és erkölcsös, valamint vallásos alapokon nyugvó nevelése és oktatása.
Az ígéretes jövőt és a dicséretre méltó jelent azonban beárnyékolta a kis koalíciós partnerek rakoncátlankodása. Az LPR és az Önvédelem miatt a liberális sajtó folyamatosan a számára kényelmetlen koalíció felbomlását prognosztizálta, ami sajnos be is következett, és az előre hozott választás minden bizonnyal felborítja a nemzetközi pénzügyi körök és Lengyelország között fennálló status quót is. Általános jelenség Európában, hogy a kis parlamenti radikális pártok nehezen találják a helyüket, akár kormányon, akár ellenzékben vannak. Mégis nehéz elképzelni azt a politikai sértődöttséget vagy éppen hatalmi vágyat, amelynek következtében egy reménykeltő kezdetet számolnak fel a politikusok. A következő választások nagy esélyese (mint ahogy 2005-ben is volt) a jobboldali–liberális Polgári Platform (PO), amely győzelme esetén már korántsem fog ilyen karakán módon szembeszállni az országa kincseire vágyó nemzetközi hatalmakkal, és akár a posztkommunistákkal is összeállna. Ebben az esetben Lengyelország újra behódolna a globalizáció előtt. Megvan az esélye annak is, hogy megint a PiS szerzi meg a legtöbb mandátumot, de ebben az esetben is az a két út áll előtte, amelyekről a legutóbbi választások után is döntenie kellett: a radikális kis pártokkal alkotott újabb koalíció vagy a gazdaságpolitikai kérdésekben teljesen más álláspontot képviselő PO. Ez utóbbi lehetőség alaposan változtatna a kiegyezés rendszerén, és jelentősen rontaná Lengyelország helyzetét a globalizáció hatalmaival szemben.
A szerző egyetemi hallgató
origo.hu
Itt vannak a legfrissebb adatok, így áll a Duna tetőzése Budapesten
