Egy bankárasszony panaszai

A bankadóval szerinte „erodálják a bankrendszer bizalmi tőkéjét.” Miféle bizalomról beszél itt a pénzügyes asszony?

A múlt héten azonban sajnos még Király Júlia elől is elvitte a show-t a hvg.hu, amely arról elmélkedik, hogy mennyire káros az alacsony infláció. A magas infláció ugyebár a szegények adója: most már az is baj, ha végre tartja az értékét a forint? Miért lenne gond az árstabilitás? Hát nem ez volt a jegybank eredeti célja? Az is káros, ha ezt elértük? És miért „sújtja” a lakosságot, ha nem szabadulnak el a bolti árak? A Gyurcsány-Bajnai korszakban az unióban nálunk volt a legmagasabb az infláció és az állami túlköltekezés, érdekes módon a „demokratikus ellenzék” házi közgazdászai akkor emiatt nem aggódtak. Pedig lett volna miért.

Király Júlia most azon is kesereg, hogy mennyire leterheltek szegény bankok, még az ág is húzza őket, mert a bankadóval szerinte „erodálják a bankrendszer bizalmi tőkéjét.” Miféle bizalomról beszél itt a pénzügyes asszony? Adjon már valaki a kezébe egy friss újságot, hogy lássa: épp a napokban kapott 1,7 milliárd dolláros gigabírságot nyolc óriásbank, mert összebeszéltek a kamatok kialakításakor, vagyis átverték az ügyfeleiket. Sőt, a bankárasszony fülébe az is eljuthatott, hogy a Gazdasági Versenyhivatal nemrég szabott ki kartellezés (vagyis a lakosság kollektív megkárosítása) miatt rekordbírságot tíz hazai bankra? Köztük arra is, amelyet elvileg ő is képvisel. (A miheztartás végett: a K and H-nak 983 milliót kell becsengetnie a közkasszába). A volt alelnöknő még azon is siránkozik egy sort, hogy a multikat különadókkal terhelik, pedig ők nem tudnak csak úgy ripsz-ropsz kivonulni az országból, így kénytelenek fizetni. Hallatlan!

A lakosság helyett a bankok és a multik érdekeit körömszakadtáig védő érvelése jellemző a balliberális közgazdászokra. Nekik fáj a rezsicsökkentés, mert károsítja a külföldi szolgáltatót. Fáj az olcsó hitelprogram, mert versenyt kényszerít a bankokra. Fáj a különadó, mert „ az állam a multiktól szív el járadékszerű jövedelmet a maga számára.” Számukra az is természetes, ha a nemzeti bank elnöke külföldi offshore cégekben fialtatja befektetéseit, és napi szinten jelent banki titkokat a Nemzetközi Valutaalapnak. Ez az ő nézőpontjuk, és ebből kizökkenthetetlenek.

De hol élnek ezek az emberek? Ez az ország nem csak a gazdag belvárosból, a cifra bankokból, a havi többmilliós fizetésű bankárokból és a multilobbikból áll. 2008-ben sajnos azért kerülhetett csődközelbe az ország, mert ilyen gondolkodású emberek irányították. És most ők akarnak visszatérni, mert szerintük „jelesre vizsgáztak” válságkezelésből... Nem vennék rá mérget, hogy ezt mások is így gondolják.