Arra persze elenyészően kicsi az esély, hogy a kormánytöbbség elfogadjon egy ellenzéki indítványt, de ennek nem is ez a lényege: az eleve kudarcra ítélt törvényjavaslat többnyire inkább arra szolgál, hogy benyújtója ezzel is demonstrálhassa, már megint milyen fontos javaslatot szavaztak le – vagy még csak nem is vettek napirendre – a kormánypártok. Mivel az ellenzékre nem nehezedik kormányzati felelősség, ez a gyakorlat akár a legrosszabb demagógia melegágya is lehet, de vannak esetek, amikor egy-egy ilyen kezdeményezés az éppen hatalmon lévők elevenére tapint, és megfontolásra érdemes kérdéseket vet fel.
Schiffer Andrásnak komoly tapasztalatai vannak e műfajt illetően, hiszen makacs következetességgel nyújtja be újra és újra az ügynökakták szélesebb körű nyilvánosságát szorgalmazó törvényjavaslatot, amellyel nem egyszer késztette kínos magyarázkodásra az antikommunizmust az önazonossága egyik sarokkövének tekintő Fideszt. Ennél jóval csekélyebb figyelmet kapott az LMP társelnökének egy másik indítványa, amelyet szintén nem először terjeszt be a Tisztelt Ház elé. A legutóbb június 22-én benyújtott törvényjavaslat a meglehetősen provokatív A közpénzből finanszírozott társadalmilag káros propaganda megtiltásához szükséges törvénymódosításokról címet viseli. Ennek ismeretében nem lehet kétségünk afelől, hogy a beadványt, amely az Országgyűlés őszi ülésszakában kerülhetne majd napirendre, még csak tárgysorozatba sem fogja venni az illetékes költségvetési bizottság.
Pedig ha félretesszük a címadás aktuálpolitikai felhangjait, a törvényjavaslatban foglaltak egy jóval általánosabb dilemmára világítanak rá. Vajon mennyire legitim, ha a kormány – a mindenkori kormány – a közpénzeket saját intézkedéseinek, eredményeinek reklámozására használja fel? Az LMP szerint semennyire: Schifferék javaslata alapján az államháztartás egyetlen forintot sem fordíthatna olyan kommunikációs és reklámtevékenységre, amely „költségvetési szerv vagy bármely más, állami vagy önkormányzati szerv tevékenységének értékelésére, eredményeinek ismertetésére” irányul – magyarán állami vagy önkormányzati önreklámra. Ugyancsak nem hirdethetne az állam oly módon, hogy azzal befolyásolja a választópolgárok választáson vagy népszavazáson hozott döntését, és nem támogathatna pártot vagy egyéb jelöltállító szervezetet.