Jó kormánynak is kell a cégér

Valóban olyan magától értetődő a közpénzekből folytatott sikerkommunikáció?

Az LMP tehát csak abban az esetben hagyná meg a közszféra számára az (ön)reklámozás lehetőségét, „ha az a címzettek számára jogaik gyakorlásához és kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges, más módon nem biztosítható információt nyújt”. Amilyen magától értetődő követelménynek tűnik ez a közpénzek felelős felhasználása szempontjából, olyan nehéz pontosan definiálni, hol vannak a határai a megfelelő információnyújtásnak. Hiszen minden egyes kormány azzal indokolja kommunikációs és reklámköltéseit, hogy azok elsősorban az állampolgárok tájékoztatását szolgálják. A kérdésről hosszú elvi vitát lehetne folytatni, az azonban nyilvánvaló, hogy vannak olyan esetek, amelyek biztosan nem tartoznak a beadványban megjelölt körbe. Ilyen a Fidesz új reklámkampánya is, amely egy nappal az előző, konzultációs kampány hivatalos lezárulása után indult, és amely különös aktualitást ad az LMP által korábban benyújtott törvényjavaslatnak. „A magyar reformok működnek!” – hirdetik az új plakátok, amelyeken jól-rosszul photoshopolt boldog emberek és családok osztják meg a világgal emelkedett hangulatuk okait. (A pozitív üzenetek között kissé disszonáns a fiatal szőke lány, aki kedves mosoly kíséretében közli velünk, hogy „Nem akarunk illegális bevándorlókat!”) Lázár János szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján a 600 millió forintos új plakátkampány is szóba került, amelynek kapcsán Giró-Szász András megjegyezte, ilyet a Gyurcsány-kormány is csinált, csak épp a gazdasági válság kellős közepén. A miniszter pedig hozzátette, hogy a kormányok mindig tájékoztatták a választókat, és ez a jövőben is így lesz. Nem vitatva a Giró-Szász András által joggal hangsúlyozott különbséget, valóban olyan magától értetődő az önreklámra szánt 600 millió forint? Valóban olyan egyértelmű, ahogy Lázár János mondja, hogy a mindenkori kormány tetszése szerint folytathat sikerkommunikációt közpénzekből?

Fogadjuk el egy pillanatra, hogy az új tájékoztató kampány megfelel a Schiffer András által lefektetett elveknek, és „más módon nem biztosítható információt nyújt” a választók számára. Ha ez így van, az elég nagy baj, hiszen ez esetben az emberek más módon nem értesülnek arról, hogy a magyar reformok működnek: nem tapasztalják azt a mindennapjaikban, nem érzik a saját bőrükön, pénztárcájukon, óriásplakátokon kell felhívni rá a figyelmet. (A legironikusabb e tekintetben az a plakát, amelyen „A gyerekeimnek ingyenes lesz az óvodai étkezés” felirat szerepel. Csakhogy az ezt tartalmazó szövegbuborék nem az anyukához, hanem a kisfiához kapcsolódik, azt sugallva, hogy ez az intézkedés majd az ő gyerekeinek idején valósul meg.) Amikor a gazdaság valóban dübörög – hogy klasszikust idézzünk –, azt előbb-utóbb maguktól is meghallják az emberek. Ha viszont ezt a dübörgést kommunikációs eszközökkel kell felerősíteni, az gyanakvásra ad okot.

Ha tehát a magyar reformok valóban működnek, az éppen hogy nem teszi indokolttá reklámozásukat, legalábbis a fenti logika szerint. Persze a Fidesz-tábornak ma is elevenen él az emlékezetében a 2002-es választási vereség, amikor kétségkívül volt perspektíva a magyar társadalom előtt, a kormány mégsem kapta meg a folytatáshoz szükséges felhatalmazást. A párt támogatói közül sokan ma is úgy vélik, hogy a Fidesz alapvetően jó döntéseket hoz, csak nem tudja azokat megfelelően elmagyarázni – ezért van szükség az ilyen kampányokra, hiszen jó kormánynak is kell a cégér. Azonban mielőtt ezzel legitimálnánk ezt a gyakorlatot, érdemes a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár által is említett Gyurcsány-érára gondolni. Valóban az hatalmazná fel a Fidesz-kormányt az egymást követő reklámkampányokra, hogy Gyurcsány Ferencék is így csinálták? Ha a dolog elvi oldalát nézzük, aki ezért annak idején kárhoztatta a kormányzatot, annak most is így kell tennie, aki pedig ma elfogadja a Fidesz gyakorlatát, az utólag a szocialista kormányokat is felmenti.

Ebből a szempontból teljesen következetes – még ha más szempontból kissé ellentmondásos is – az LMP javaslata. Persze nem véletlen, hogy ezt a követelést egy kis párt fogalmazta meg, amelyet nem fenyeget egyhamar a kormányra kerülés veszélye. A hatalomra eséllyel pályázó politikai erők már kevésbé szívesen korlátoznák a mindenkori kormány mozgásterét, hiszen ezt a teret maguk is szeretnék majd egyszer bejátszani. A legegyszerűbb persze az lenne, ha a kormány nemzeti konzultációt írna ki arról, kívánják-e az adófizetők állni a cechet a különböző állami sikerkampányok után, és egyáltalán szükségük van-e erre.

Csak félő, hogy az lenne az utolsó nemzeti konzultáció.

(A cikk eredetileg a Magyar Nemzet 2015. július 20-i számában jelent meg.)