Ne az ártatlanokat büntessük!

A segélyezési rendszer átalakítása a szegénységben élő gyermekeket is sújtja.

Az önkormányzatok ugyan segíthetnének, a legtöbbjüknek azonban nincs miből. A lakhatási szegénységgel foglalkozó Habitat For Humanity Magyarország 31 önkormányzatának szociális rendeletét elemző tanulmánya szerint a vizsgált települések mintegy 20 százalékában az önkormányzat egyáltalán nem fizet márciustól lakhatási támogatást, a települések többsége pedig ugyan helyettesíti valamilyen ellátással, azonban ez jellemzően kevesebb pénzt jelent, mint a korábbi összeg. Természetesen helyénvaló az a kormányzati törekvés, hogy minimálisra szorítsák a munkanélküliséget és ezzel együtt a segélyezettek számát. A folyamat azonban sajnos még nem tart ott, hogy valóban mindenki dolgozhasson, aki akar. Ezt támasztja alá két statisztikai adat: jelenleg a nyilvántartott álláskeresők száma 462 ezer fő, a közfoglalkoztatás azonban havonta átlagosan csak 200 ezer embernek tud munkát adni.Tagadhatatlan, hogy a segélyre szorulók között vannak olyanok, akik nem törik össze magukat azért, hogy akadjon számukra feladat, és előbb költenek italra meg cigarettára, mint ételre vagy pelenkára. Valamiről azonban nem szabad megfeledkezni: ezeknek az embereknek is vannak gyerekeik, akik még ösztönözhetők, formálhatók lennének; akiknek hónap végén napokig korog a gyomruk; akiknek pofonért nem kell ugyan a szomszédba menniük, egy karéj kenyérért vagy egy jó szóért azonban igen. Felelős állam viszont nem hagyhatja, hogy a szomszédasszony jóindulatán múljon, lesz-e mit enniük holnap ezeknek a gyerekeknek.

A tékozló, munkakerülő embertől megvonható az anyagi segítség, egy védtelen, kiszolgáltatott gyermektől azonban nem. A segélyezési rendszer átalakítása nem ebbe az irányba mutat. A lakásfenntartási támogatás megvonása – ami természetben, vagyis tűzifában, kőszénben is adható volt – ugyanúgy érinti a gyerekeket, mint szüleiket, ahogy az óvodáztatási támogatás megvonása is főként a kicsiket sújtja, hiszen a legtöbb önkormányzat nem pénzt, hanem ruhát, cipőt, írószert adott a gyerekeknek. A gyermekétkeztetés kiterjesztése lehetne az egyik legnagyobb fegyver a szegénység leküzdésében. Szeptember 1-jétől valamennyi bölcsődés és óvodás gyerek ingyen fog étkezni, akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 89 408 forintot. Ebbe a körbe a gyerekek közel kilencven százaléka beletartozik, az átlagos fizetésű, középosztálybeli családok éppúgy, mint a mélyszegénységben élők. A három- vagy annál több gyermekes családok gyerekei pedig alanyi jogon ingyen étkezhetnek majd függetlenül attól, hogy jövedelmük alapján rászorulónak minősülnek-e vagy sem.

Ez a döntés elfogadható lenne egy gazdag társadalomban, nálunk azonban alapvetően igazságtalan. Az iskolában ugyanis ezzel párhuzamosan nem változik a jogosultsági kör, továbbra is csak a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek kapják ingyen az ételt, vagyis azok, akiknek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 40 ezer forintot, a középiskolában pedig még nekik is fizetniük kell, az étkezési díj ötven százalékát. Vagyis az iskolában a szegények egy része is fizet, míg az óvodában a középosztály sem. A legszegényebb gyermekek ráadásul továbbra sem jutnak a hétvégéken meleg ételhez, s a nyári vakáció alatt sem kötelező ebédet adni a rászorulóknak. A szünet idejére továbbra is csak pályázati úton lehetett támogatást nyerni a gyermekek étkezéséhez, és az eredmények szerint a települések hatvan százalékában egyetlen nap sem biztosítják az ingyenes étkezést. A három év alatti, intézménybe nem járó gyermekek ingyenes étkeztetésének megvalósításáról pedig egyáltalán nincs szó, holott éppen a legszegényebb, legveszélyeztetettebb gyermekek nem járnak bölcsődébe.

A segélyformák megnyirbálása, a jogosultak számának csökkentése, a támogatási összeg apasztása lehet egy munkára ösztönző politika része, de csak olyan intézkedések bevezetése mellett, amelyek megvédik az érintett családok gyermekeit az éhségtől és a nélkülözéstől. Ha egy juttatási rendszer a gyereket is bünteti a szülő vétkeiért, az ugyan hozhat eredményeket, de morálisan elhibázott, és nem felel meg a keresztény értékrendnek. A gyermekek jelentik Magyarország jövőjét. Az, hogy milyen lesz a holnap, nemcsak a jó családba született gyerekek neveltetésétől függ, hanem jelentős részben a mélyszegénységben élő gyermekek sorsának alakulásától is. Nem tehetjük meg, hogy lemondunk róluk.