Közben Jean-Claude Junckernek is adódott egy tisztább pillanata a napokban, és talán ő lepődött meg a legjobban, mikor a következő szavak hagyták el a száját: egyre több európai állampolgár fordul szembe az „európai projekttel”, mert az unió túl sok olyan dologba avatkozott bele, amivel a nemzetállamok jobban boldogultak volna. Hoppá! Néhány hónapja ilyet még csak Orbán és támogatói mondtak (amiért meg is kapták a „nacionalista”, „Európa szétverője” billogot). Erre tessék, már az Európai Bizottság elnöke is ezt a nótát fújja. Érezhette ő is, hogy nem a saját papírjáról olvasta a szövegét, mindjárt hozzá is tette: a menekültválság és az ISIS terrortámadásai miatt az EU nagyon nehéz időket él, és lehet, hogy az európai eszmék romba fognak dőlni, ha a problémákra egyre többen kívánnak majd európai helyett „nemzeti megoldásokat”. Ez újra az igazi Juncker volt, aki néhány hónapja például „a nemzeti érzések veszélyes újjászületése” miatt aggódott.
Úgy tűnik, aggodalma – kontinensünk szerencséjére – jogos. A humanizmus nevében hangoztatott álszent frázisok közepette – valójában az olcsó munkaerő és még több haszon reményében – bevándoroltatott milliók jelentős részének agresszivitása, követelőzése, bűnözési szokásai felszították az őslakosokban a hazaszeretetet, és talán az élni akarást is. Ausztriában a vasárnapi államfőválasztás első fordulója a szabadságpárti Norbert Hofer győzelmét hozta. Márciusban a német tartományi választásokon az Alternatíva Németországnak, decemberben a francia regionális választáson a Nemzeti Front ért el kiváló eredményt.
