Noha erről még nem készült felmérés, megkockáztatható: mi, itt a Kárpát-medencében – magyarok és mások – nem óhajtunk iszlamizálódni. Higgyünk bár szkíta és hun őseink hitvilágában, a kereszténység kétezer éves tanításaiban, netán az örvénylő semmiben, elsöprő többségünk nem szeretné, ha Magyarország rátérne a molenbeeki útra – mert az az út nem jó szándékkal van kikövezve. Talán ezért is mondta a miniszterelnök hétfőn az alaptörvényünnepen: „Az iszlamizálódás alkotmányos tilalom alá esik Magyarországon”. Szerinte ugyanis a most megünnepelt alkotmány nemzeti hitvallás részével ellentétes effajta népmozgások támogatása. Valóban? Az említett hitvallás idevágó része így szól: „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk.”
Fölteszem, az indiánok íratlan „alaptörvényében” is szerepelt ilyen kitétel, ma mégis rezervátumokból pislognak kifelé.
Mióta világ a világ, a hódítókat kevéssé foglalkoztatják az őslakosok jogi irományai. A győzelemhez erő kell és embertömeg, nem papír. Fáradt civilizációnkra jellemző, hogy paragrafusaink inkább az itt élők hergelésére jók, mintsem önmagunk megvédésére. Alaptörvényünk VII. cikkének első pontja rögzíti: „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján [ ] gyakorolja vagy tanítsa.” Aztán a második pont: „Az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából sarkalatos törvényben meghatározott szervezeti formában működő vallási közösséget hozhatnak létre.”
Világos: hazánkban mindenki szabadon követheti vallását, hívő közösséget alakíthat, és nincs olyan kitétel, hogy „kivéve az iszlám hitűek”. Mindenki. Ha szalafisták és dzsihadisták potyognak az égből, a vallásszabadság szent és sérthetetlen dogmája mellett akkor sem rúghat labdába a kultúra és a nyelv megvédésének homályos ígérete. Az iszlamizálódásnak tehát alkotmányos akadálya nincs. Hogy eddig mégsem volt benne részünk, annak e tájékon egyetlen oka van: a létszámhiány. Kérdés, meddig? Erről szól a mostani kvótavita. Egyelőre vannak vonzóbb célpontjai a népvándorlóknak, de ha velünk is beérik majd, akkor már nem csupán napi százan fognak átszivárogni a „hermetikus” határzáron. És itt is maradnak. A kitoloncolással pedig ne áltassuk magukat, az már most sem működik: a hírek szerint több száz kiutasított élvezi a vendégszeretetünket hónapok óta, s mivel Szerbia nem óhajtja őket átvenni, valószínűleg itt maradnak a világ végezetéig.
