Erdélyiek Németországban

Nagy szükség lenne az elcsatolt nemzetrészek gazdasági „visszafoglalására”.

Mindez többek között annak tudható be, hogy az anyaország hosszú ideig nem tekintett egységes gazdasági térként a Kárpát-medencére. Holott (anélkül, hogy bárki esetleg revíziós szándékot olvasna ki belőle) igazán nagy szükség lenne az elcsatolt nemzetrészek gazdasági „visszafoglalására”, arra, hogy a magyarországi gazdasági szereplőkben tudatosuljon, mekkora lehetőségekkel – és persze nyereséggel – kecsegtet olyan régiókban befektetni, ahol elenyészők a nyelvi korlátok. Örvendetes, hogy a nemzetgazdasági miniszter és székelyföldi önkormányzati vezetők napokban folytatott tárgyalásán a magyar–erdélyi gazdasági kapcsolatok bővítése került terítékre, és elhangzott, hogy a magyar kormány célja a térség gazdasági megerősítésén keresztül a helyi magyarság szülőföldön való megmaradásának elősegítése. Tévedés ne essék, nem pusztán arról van szó, hogy a határon túli magyarok például az oktatási-nevelési támogatáson túlmenően immár a mindennapi megélhetéshez is Budapesttől várnának anyagi hozzájárulást. De ha a cél az, hogy a nemzetpolitikának a külhoni magyarok identitásmegőrzését, szülőföldön maradását, gazdasági megerősödését kell szolgálnia, akkor nem elégedhetünk meg a száraz adatsorokkal, azzal, hogy folyamatosan erősödnek a magyar–román üzleti kapcsolatok, hogy Magyarország harmadik legnagyobb felvevőpiaca a keleti szomszédja. Minél több magyar beruházásra van szükség a dinamikus fejlődése mellett hatalmas kiaknázatlan potenciállal rendelkező Erdélyben, ahol az jelentene igazi támaszt az 1,2 milliós magyarság számára, ha nem csak a híres téliszalámi vagy a kiváló minőségű liszt hódítaná meg a piacot, hanem maga a gyártó telepedne meg – mindeközben a magyar munkaadó feltételként szabná meg az alkalmazásnál a nyelvismeretet. A magyar–magyar gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése egyaránt szolgálja az anyaország és a külhoni magyarok érdekeit.