„Nagy dobással” készült az őszödi beszéd 10. évfordulójára előadója, Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök. Erről maga a kétségbeejtő ember tájékoztatta a nyilvánosságot, úgy is, mint aki meg van győződve, attrakciója ezúttal is a politikai slágerlista élére kerül – hisz ismét fejére húzza a csörgősipkát. Ehhez képest a nagy erőlködésből „klasszikus” befejezés lett Hasznos lett volna, ha előtte valaki barátilag félrevonja szegényt – Ne, Feri, ez már tényleg ciki! –, de nem akadt. Kiderült, Gyurcsány ma is biztos abban, hogy a 2006. május 26-án elhangzott trágár kirohanása a magyar politikai retorika csimborasszója volt; megelőzi Kossuth ceglédi beszédét, gróf Apponyi Albert három nyelven előadott trianoni jajkiáltását. (Vajon miért nem jelentette meg könyvben?) Nem kizárt, arról is meg van győződve, a világ általa ismerte meg a csöppnyi Balatonőszöd nevét. (Nagyot zuhantak azóta a telekárak – a szerk.) Teszem hozzá gyorsan, a szavalat mosdatlan demagógiája ellenére – esetleg éppen azért! – tényleg korszakosnak számít. Az idők során afféle igazodási ponttá lett, glédába rendezte a politikára érzékeny szavazótábort. Őszöd óta nagyjából háromféle magyar választó létezik. Aki az mondja a szónokról: 1. hazaáruló, 2. elmebeteg, 3. a mi emberünk – e térkép segít tájékozódni az itthoni politikában. Mint tegnapi szózatából – a „nagy dobásból” – kiderült, Gyurcsány Ferenc ma is „igazságbeszédnek” nevezi a tíz évvel ezelőtti produkciót. Szó se róla, voltak benne támadhatatlan igazságok. Például: „Ennyi tehetségünk van, gyerekek”. Vagy ez: „Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” Rájöttünk.
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást