Azt mindig is lehetett tudni, hogy a labdarúgás több, mint sport, ám az egyáltalán nem volt várható, hogy a válogatott sikerei után megáll az élet az ország számos pontján, ünnepel a tömeg – hangsúlyozom: ünnepel, nem tör-zúz –, míg a helyszíneket biztosító rendőrök számára az a legfontosabb kérdés, hogy kivel játszunk a nyolcaddöntőben. Nem pedig az, hogy a sün miként oszlassa fel a Himnuszt éneklő, a forgalmat megbénító tízezreket.
Átéljük a csodát. Ugyanúgy, ahogy azok az idős nénik, akik most arról beszélgetnek, miközben az unokájukra vigyáznak a nyári szünet első heteiben, hogy vajon a Fiola felépül-e, illetve az a kis helyes kölyök, az az Ádám miként tud ilyen öreg rókákat megszégyenítő módon futballozni. A hangulatot mi sem jellemzi jobban, mint a jellegzetes magyar humor megjelenése, amely ezúttal végre-valahára nem a sajátjainkon köszörüli a nyelvét. Így kap új értelmet a belgák elleni nyolcaddöntő előtt a kormány népszavazásra buzdító plakátja: „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék: ti következtek!”
Vagy ott van az a sportriporter, aki verset írt a portugáloknak két fantasztikus gólt lövő Dzsudzsákról, József Attila ismert költeményét, az Altatót hangolva át Ébresztőre. Hajdú B. István rímei tökéletesen mutatják a mai közhangulatot, sorai most egy darabig népszerűbbek lesznek, mint az eredeti vers.
És már alig várjuk, hogy vasárnap este Toulouse-ban és itthon, Magyarországon ismét megszólaljon a többmilliós kórus tolmácsolásában a Soho Party örökzöldje: „az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet…” Ők varázsolnak, mi pedig átéljük a csodát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!