Németországban kívülről nézve ugyan jól muzsikál a nagykoalíció, de a német belpolitikát belülről ismerők úgy látják: személyi és egyéb ellentétek miatt a munkaképtelenség határára érkezett. A nagy pártok itt is erodálódnak: az SPD benézett már húsz százalék alá is, ami néhány éve még elképzelhetetlennek látszott, a CDU– CSU konzervatív testvérpártok pedig már csak álmodni tudnak a korábbi, majdnem abszolút többséget jelentő népszerűségről a jelenlegi 34 százalékukkal. Itt is jön fel az új erő, a jobboldali AfD (Alternatíva Németországnak), őket jelenleg 18 százalékon mérik. És már nekik is van konkurenciájuk, a szélsőjobbosnak mondott Pegida mozgalom. Talán nem véletlen, hogy ezek az új pártok az ország keleti, volt NDK-s tartományaiban jöttek létre, de nagyon úgy tűnik, van rájuk igény az ország többi részén is.
A francia belpolitika állóháborúja még azoknak is fejfájást okozott a napokban, akik a politikával egyáltalán nem foglalkoznak, mindössze el akartak menni a labdarúgó-Európa-bajnokságra a kedvenc csapatuknak szurkolni. Olaszország fővárosában, Rómában a hagyományos politikai elittel szembeni elégedetlenség és a rossz közállapotok juttattak hatalomra egy olyan politikust, aki a populista, korrupcióellenes és euroszkeptikus 5 Csillag Mozgalom jelöltje volt. Virginia Raggi fölényesen, a szavazatok kétharmadának megszerzésével győzött, és egyébként az első nő ebben a fontos tisztségben a város háromezer éves történetében.
A korábbi politkai-üzleti elittel szembeni viszolygás nem csak Európára jellemző: Amerikában egy fülsértően nyers közéleti személyiség, az extravagáns Donald Trump lesz a jobboldal elnökjelöltje – egy milliárdos üzletember, aki a politikusok és bankárok ellen kampányol. A másik oldalon meglepően jól szerepel a jelöltválogatón a korábban teljesen esélytelennek tartott Bernie Sanders, aki magát „demokratikus szocialistának” mondja. A vermonti szenátor a hatvanötödik esztendejét tölti be ugyan szeptemberben, mégis lelkes fiatalok százezreit tudta maga mellé állítani Washington- és Wall Street-ellenes beszédeivel. Ebbe a sorba illik a tegnapi nap megdöbbentő híre is, Nagy-Britannia kilépése az EU-ból. Nem gondolom, hogy a brit kisembernek az áruk szabad áramlásából vagy az uborka görbületének szabályozásából lett volna elege, inkább a brüsszeli és talán a saját elitjének üzent, hogy nem kér többet belőle.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!