Azonban a KMTG-vel szemben már jóval nagyobb volt a magyar irodalom szereplőinek ellenállása: egy kerekasztal-beszélgetés is öszszejött az ELTE-n, ahol megtelt egy egész előadóterem. De voltak, akik nyílt levelet írtak a KMTG ügyében, sőt még néhány mémet is bevetettek az interneten. Érezzük az iróniát: egy bölcsész kerekasztal-beszélgetés, egy nyílt levél meg néhány mém ugyanis még nem internetadó-tüntetés, de nem is fülkeforradalom. Ennyi ellenállástól sem a kormányra, sem a KMTG-re nem nehezedett akkora nyomás, hogy visszavonják a kezdeményezést.
A zápor után jött a vihar, amikor kiderült, hogy csökkenti az irodalmi folyóiratok támogatását a Nemzeti Kulturális Alap (NKA). Több fontos és nagy múltú lap kénytelen volt bejelenteni a megszűnését, hiszen állami támogatás nélkül, piaci alapon ezek a szépirodalmi közlés mellett kutató- és műhelymunkát is végző orgánumok életképtelenek. És még én érzem magam hülyén, amikor ezt le kell írnom abban az országban, ahol a Nyugat a legjobb éveiben is alig kelt el pár ezer példányban. Persze egy zsúfolt NKA-sajtótájékoztatónál ebben az esetben sem futotta többre az irodalmi közélet részéről, így a viharral együtt megérkeztek a villámok is. Jött a könyvhét, és az NKA ide is becsapott: nem adta meg ugyanis azt a fejenkénti százezer forintos támogatást, amelyből a legkisebb kiadók kitelepülhettek volna a Vörösmarty térre. Pedig nekik azért lett volna fontos a jelenlét, mert az éves bevételük nagy részére éppen ott tettek volna szert.
