Magyar építésügy – ahol bármi megtörténhet! Ha el kellene adnom, én így árulnám a hazai építésügyet. Jól látható ugyanis, hogy sok minden előfordulhat ott, ahol nálunk az építési engedélyek születnek. Akár az is, hogy a hatóságok éveken át összevissza rendelkeznek, ellentmondva a jogszabályoknak és saját korábbi döntéseiknek.
A Radetzky laktanya esetében éppen ez történt. A budapesti, Bem József téri épületegyüttes kálváriája közfelháborodást váltott ki. Ez év májusában a szlovákiai hátterű HB Reavis ingatlanfejlesztő tulajdonába került az épület, amely elkezdte a bontást. Bem Palace néven 34 000 négyzetméteres irodaházat húzott volna fel a budai Duna-part képét meghatározó műemlék helyére, a régi épület kis részét tartva csak meg, többnyire a homlokzatokat. A műemléki védettség ugyan az egész épületre vonatkozik, de ez senkit nem zavart.
Az építési engedélyt még 2010-ben, egy hajszállal az új kormány hivatalba lépése előtt, pár nappal a választások után adták ki. A tulajdonos ennek alapján kezdett most bontani. A kormányhivatal a napokban rövid úton kiderítette, hogy már 2010-ben sem lehetett volna kiadni az engedélyt, mert ideiglenes védettség alatt állt az épület, vagyis a műemlékekre vonatkozó szabályokat kellett volna alkalmazni. A bontást tehát nem lett volna szabad engedélyezni – ezt azonnali hatállyal le is állították.
Soha nem derül ki, mi lett volna, ha akad egy szemfüles állampolgár, aki annak idején megfellebbezi az építési engedélyt, ha már a hivatalosságoknak egy szavuk sem volt hozzá. A magyar jog labirintusának ismerete túlzott elvárás a polgárokkal szemben – de azért mégis. Nem lehet azt mondani, hogy az akkori Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal ne segített volna saját ballépésének feltárásában: még rá is írta a bontást engedélyező határozatra, hogy ideiglenes műemléki védettség alatt álló épület. De azért simán megadta rá a bontási engedélyt.
A tervtanácsról szó se essen: persze hogy átment a terv. Pedig szóba került ott is a műemléki védettség. Egyik állásfoglalásukban azt írták, hogy a tervtanács „megérti a műemléki védettséget”, ami egyszerre tanúskodik nagy empátiáról és csekély jogismeretről. Mert ha valaki megérti, mit jelent a védettség, nem bólint rá egy védett épület bontására. Létezik ugyan a szép nevű fasszádizmus – építészeti irányzat: új épület a régi homlokzattal –, de a kérdés az ideiglenes védettség beálltával már nem szakmai volt, nem is erkölcsi vagy egyéb, nehezen körülírható szabályokat kellett volna figyelembe venni, hanem a puszta jogszabályt. Sajnos ez nem sikerült.
Lehet, hogy műemléki szempontból jól végződik a dolog, az embernek mégis van némi hiányérzete. Arra gondol, milyen szép is lenne, ha a hatóságok anélkül is meghoznák a jogszabályoknak megfelelő döntést, hogy előtte odatelefonálna Lázár János, aki állítólag élénken érdeklődött az ügy iránt – eddigi ismereteim alapján ez a javára írható. Heti sajtótájékoztatóján viszont azt mondta: a miniszterelnökkel közösen döntötték el, hogy le kell állítani a bontást. Ez erős leegyszerűsítés, ráadásul kissé ijesztő is, mert nem ők döntöttek erről, hanem a kormányhivatal. Jogszabályok alapján, nem politikai akarat következtében. Ugye? Ez ugyanis nem úgy működik, legalábbis elméletileg, hogy a Miniszterelnökségen eldöntik, hogy nincs bontás, a jogszabály meg hajlik, mint a cica farka.
Politikusok számára ez nyilván kommunikációs kérdés, de bennem felmerült, hogy vajon mit kíván a magyar nemzet: a jogszabályok hajlíthatatlanságát, vagy pedig hős politikusokat, akik nem engedik lebontani a drága műemlékeket? És a politikusok milyen polgárokat kívánnak? Olyanokat, akik hős politikusokra vágynak, vagy olyanokat, akik jogállamra?
Arról egyébként még nem is beszéltünk, mi történt az építési engedély kiadása után, 2010 és 2016 között. A finoman szólva is aggályos határozat ugyanis nem párolgott el, továbbra is ott keringett a rendszerben. Pedig a közigazgatási felügyeleti eljárásnak egyáltalán nem feltétele a miniszterelnök érdeklődő figyelme, sem a közfelháborodás. Azt a hatóság hivatalból bármikor lefolytathatja.
Szóval van itt még néhány nyitott kérdés. A jövőt illetően is. A tulajdonos fordulhat bírósághoz, esetleg tovább bonthat, bírságot és feljelentést kockáztatva. A civil társadalom mindenesetre figyel az épületre, a Magyar Patrióták Közössége a Fiatal Műemlékvédők Egyesületével együttműködve hatékonyan lépett fel a nyilvánosság előtt: csütörtökön kétszáz tüntetőt hoztak össze a Bem térre.
Az eddigi mérleg ettől még szomorú. Sokan sárosak, akiknek a kezén az ügy átment. Nem biztos, hogy mindannyian erőltették a dolgot – lehet, hogy csak vállat vontak. De egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy senkinek a becsülete nem volt olyan drága, mint a 34 000 négyzetméteresre tervezett Bem Palace.
