Újra szegényebbek lettünk egy illúzióval: tizenhat esztendő után sem lesz magyar polgármestere a legnagyobb székelyföldi városnak. Az idén függetlenként induló Dorin Florea a szavazatok 42,95 százalékának megszerzésével elnyerte ötödik mandátumát. 27 262-en voksoltak rá, míg a magyar jelöltre, a szintén függetlenként induló, de mindhárom magyar párt támogatását élvező Soós Zoltánra 25 557-en – ez 40,24 százalékot jelent. Bőven lett volna tartalék a szavazóbázisban, hiszen a Maros-parti városban az öt évvel ezelőtti népszámlálás adatai szerint 57 ezer magyar él. Köztük persze vannak gyerekek is, akik még nem vehetnek részt a választásokon, de a mostani 25 ezer szavazat mindképpen fájóan alacsony részvételnek tűnik. Még akkor is, ha egész Romániára jellemző ez a tendencia – vasárnap a szavazásra jogosultak mindössze 48 százaléka tartotta fontosnak véleményt nyilvánítani.
Érdemes megnézni azt is, hogyan alakultak a magyar jelöltre leadott szavazatok az elmúlt években. 2000-ben, amikor először nyert Florea, alig 170 szavazat kellett volna az első fordulóban a korábbi polgármester Fodor Imrének, hogy megszerezze az abszolút többséget. Közel 39 ezer érvényes voksot kapott, miközben a választási bizottságok majd 3 ezer szavazatot érvénytelenítettek, mert a pecsét kilógott a keretből – többségükben a magyar jelöltre leadott szavazatoknál.
2004-ben már alig 40 százalékot szerzett a magyar jelölt (Florea 56,5-del nyert), Kelemen Attilára 34 652 ember ütötte rá a pecsétet. Négy évvel később kikapott Borbély László is (44,87 százalék, 34 374 voks), hogy aztán következzen Frunda György brutális veresége (37,26 százalék, 28 842 szavazat). Igaz, ekkor volt egy másik magyar jelölt is, de ő 1300 voksot sem tudott szerezni, vagyis a vereség oka nem a megosztottság volt, hanem az, hogy a magyarok távol maradtak az urnáktól.
Jól látszik a folyamatos csökkenés: egyre kevesebb a magyar jelöltre leadott szavazatok száma. Ezt lehet azzal magyarázni, hogy a magyarok – főleg a fiatalok – elmentek a városból, de elmennek a román fiatalok is. A vasárnapot Marosvásárhelyen töltöttem, több szavazókörzetet is meglátogatva, és elkeserítő volt látni, hogy jellemzően csak az idősek mentek el voksolni. Az idén először online lehetett követni a részvételt a helyhatósági választásokon (mindenkinek digitálisan beolvasták a személyi igazolványát, hogy kiszűrjék a kettős szavazást), és az adatbázisból világosan látszik: Maros megyében 150 ezer 45 évesnél idősebb ember ment el, de például a 18–24 éves korosztályból alig 16 ezren, a 25–44 év közöttiekből pedig 80 ezren vettek részt a szavazáson.
Az orvos végzettségű Dorin Floreával nem az a baj, hogy román, hanem az, hogy nem jó polgármester. Nem véletlenül indult függetlenként: pártja szabályzata szerint olyan politikus nem képviselheti a nemzeti liberálisokat, aki ellen büntetőeljárás indult, és ellene kettő is folyamatban van. Tavaly decemberben azzal a váddal került bíróság elé, hogy közpénzből, illegálisan finanszírozta a helyi futballcsapatot (közel 500 millió forinttal), idén áprilisban pedig korrupció és pénzmosás miatt indult ellene eljárás. Ha jogerősen elítélik, le kell mondania hivataláról, és új választás lesz Marosvásárhelyen. Mellékszál, de a vasárnapi eredmények tartogattak más meglepetést is Romániában: 70 százaléknyi szavazattal földindulásszerű győzelmet aratott Nagybányán az a polgármester, akit előzetes letartóztatásból engedtek ki három napra, hogy részt vehessen a szavazáson.
Visszatérve Dorin Floreára, vele az a legnagyobb baj, hogy nagy nemzeti hevületében elsősorban az volt fontos számára polgármesterként, hogy ne legyen jobb a magyaroknak. Hogy közben nem lett sokkal jobb a románoknak sem, azt egyfajta járulékos kárként elfogadták a választói – így süllyedt vissza a többre hivatott település a középszerűségbe. A környező városok – Nagyszeben, Kolozsvár, de még Brassó is – eközben kilőttek, és vibráló hangulatú közösségekké váltak. Marosvásárhely immár két évtizede az etnikai szavazás foglya. A választópolgárok románban–magyarban gondolkodnak, és nem abban, hogy az illető jelölt alkalmas-e a tisztségre. Ilyen szempontból roppant érdekes volt a Szabad Emberek Pártjának megjelenése. A civil alapokon szerveződő vásárhelyi tömörülést egy sikeres informatikai vállalkozó, Dan Masca vezette (ő egyébként polgármesterjelöltként is indult). A férfit jól ismerők úgy tartják, nála valóban csak a szakmai kompetencia számít – cégeiben nemzetiségi kritériumok nélkül alkalmaz embereket, és évek óta fizetett szabadnapot ad március 15-én a magyar alkalmazottaknak. Masca 9 százalékot kapott (többnyire fiatalok szavaztak rá), és listán három emberük is bejutott az önkormányzatba: két magyar és egy román, ráadásul a magyarok közül az egyik nő és mozgássérült. Utóbbira soha nem volt példa a marosvásárhelyi politikában.
