Szolid kampány Romániában

Ami az erdélyi magyarokat illeti, két helyen különösen érdekes a verseny.

Szokatlanul csendes kampány zajlik Romániában – a közterületeken alig találni nyomát annak, hogy vasárnap helyhatósági választást tartanak, ahol a szavazók a polgármesterek mellett a helyi, valamint a megyei tanácsosok személyéről is döntenek. Ennek oka a tavaly szokatlan mértékben megszigorított törvény, amely megtiltotta óriásplakátok és utak felett átívelő molinók kihelyezését, valamint a villanyoszlopok teleragasztását (plakátot csak erre kijelölt helyen, legfeljebb 50 x 35 centiméteres méretben lehet kitenni), és immár nem lehet kampányajándékot sem adni. Így vége az ingyensörnek-ingyenmiccsnek, de a pártlogós golyóstoll- és lufigyártóknak is más megrendelő után kell nézniük.

A jelölteknek maradnak a sajtóhirdetések, ám Romániára hatványozottan igaz, ami az egész világot sújtja: zuhanórepülésben vannak a nyomtatott újságok példányszámai. A tévé- és rádióhirdetések drágák, ezért a jelöltek többsége a világhálón és a közösségi oldalakon kampányol – soha nem látott mennyiségben indultak el „igazmondó” blogok, a Facebook-falakat elöntötték a különféle jelöltek nagyotmondásai. Ezzel az a legnagyobb baj, hogy a közösségi oldal algoritmusa szűri a tartalmat, így az üzenetek nagy része körön belül marad – azok kapják meg, akik az illetővel baráti-rokoni kapcsolatban vannak, őket pedig már nem kell meggyőzni. A jelölt a hozzá érkező pozitív visszajelzésekből pedig azt a következtetést szűri le, hogy mindenki egyetért vele, hogy aztán vasárnap este, a szavazatok megszámlálása után jöjjön a feketeleves.

Persze lehetne internetes reklámot venni, de ezt is sikerült különféle adminisztrációs kötelezettségekkel túlbonyolítani. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a napokban úgy fogalmazott egy interjúban: „Nem lehet észérvekkel alátámasztani, hogy a Google- vagy Facebook-reklámokért egyenesen Zuckerbergig kelljen menni egy aláírásért és pecsétért.” Van persze hagyományos módszer is a kampányolásra, az ajtótól ajtóig tartó talpalás, de ez nagyon idő- és energiaigényes, komoly szervezeti struktúrát követel meg, így az új vagy kis pártok jelöltjei, valamint a függetlenek jelentős versenyhátrányban vannak. Igaz, cserébe átláthatóbb lett a kampányfinanszírozás, megszabták a költségek felső határát is, és ennek nyomán talán vége szakad annak a gyakorlatnak, hogy a gazdag jelölt a választás napján jól megeteti-megitatja a szavazókat, majd besöpri a voksaikat. Sokan azt mondják, Románia átesett a ló túlsó oldalára – korábban az égből is kampányanyagok hulltak a választókra, most viszont akkora a csend, hogy az emberek nem is tudják, hogy vasárnap szavazni kellene menniük. Nincs kampányhangulat, így pedig nehéz mozgósítani a táborokat. Ráadásul nyár van, a hétvégére jó időt mondanak, ezért könnyen előfordulhat, hogy az egyfordulósra visszanyesett helyhatósági választáson nagyon kevés szavazattal is mandátumot lehet nyerni.

Ami az erdélyi magyarokat illeti, két helyen különösen érdekes a verseny. Tizenhat év után újra magyar polgármestere lehet Marosvásárhelynek: az eddigi városvezető, Dorin Florea most éppen függetlenként indul – a nemzeti liberálisok támogatásával –, és rajta kívül még van négy román nevű jelölt. A román–magyar ellentétre játszó, nacionalista kampányt folytató eddigi polgármester ellen büntetőeljárás folyik korrupciós vádakkal, és ha jogerősen elítélik, hiába nyer vasárnap, le kell mondania. A magyar jelölt is függetlenként indul: Soós Zoltán múzeumigazgató néhány napja kilépett az RMDSZ-ből, hogy a másik két magyar párt hívei is lelkiismeret-furdalás nélkül tudjanak rá szavazni. A magyar jelölt esélyét növeli, hogy Dorin Florea elhasználódott a tizenhat év alatt, a város keveset fejlődött, lemaradt a régiós versenyben. A döntésüket racionális alapon meghozó románok szeme előtt ott van a lassan világvárossá fejlődő Kolozsvár példája: a kincses város azután indult meg felfelé, hogy megszabadult nacionalista polgármesterétől, Gheorghe Funartól. Nagy kérdés, hogy az etnikai kártya kijátszása működik-e ötödször is a város többségét adó románság körében.

A másik érdekes eset Székelyudvarhelyé, ahol megromlott a viszony a várost nyolc esztendeje vezető polgármester és pártja között, így Bunta Levente függetlenként indul, az RMDSZ pedig új jelöltet állított Arros Orsolya személyében. A párt azzal kampányol, hogy változásra van szükség, mert a város lemaradt a többi székelyföldi településhez képest, de közben hallgatnak arról, hogy nyolc éve ők hozzák a döntéseket. Székelyudvarhelyen meg tudott egyezni a két jobboldali magyar párt, az MPP és az EMNP, így közös jelöltet indítanak Gálfi Árpád személyében. De lesz független induló is, az pedig már viccbe illő, hogy valaki összeszedte egy Buta Levente nevű ismeretlen jelölt számára is a szükséges aláírásokat – nyilvánvalóan azért, hogy Bunta Levente idősödő szavazótáborát megzavarják. Hiába, a magyar–magyar viszony sem mindig egyszerű.