Elképesztő indulatokat váltott ki a világ minden táján, ahol 2009-es megalapítása óta megjelent az Uber nevű, magát gépkocsimegosztóként definiáló személyszállító vállalkozás. A hagyományos taxitársaságok a betiltását követelik, miközben amerikai, kínai és újabban szaúdi befektetési társaságok is fantáziát látnak a cégben, amelynek piaci értéke immáron meghaladja a 60 milliárd dollárt. Úgy a befektetők, mint a társaság maga abban bíznak, hogy az Uber végső soron arra fogja kényszeríteni a kormányzati, illetve önkormányzati döntéshozókat, hogy a betiltás és a szolgáltatás korlátozása helyett a taxizást szabályozó törvényeket módosítsák – az Uber javára. Vannak országok, ahol várakozásuk már be is igazolódott, így például Észtországban.
Az Uber pártolói szerint a cég az immár a taxizásban is megjelent infokommunikációs forradalom élharcosa. Ellenzői szerint viszont nem más, mint adóelkerülők és kalózfuvarozók gyülekezete, akik a fennálló jogszabályokra fittyet hányva és az ezekből következő költségeket megtakarítva jogosulatlan versenyelőnyhöz jutnak, ily módon szorítva ki a piacról a törvénytisztelő fuvarozókat. A vitában mindkét félnek vannak jogos és megalapozatlan állításai és érvei, de a folyamatok ismeretében néhány dologra érdemes különösen odafigyelni.
A világ minden táján felbukkanó, a céghez köthető különféle botrányok ellenére annak tőkeereje töretlenül növekszik, újabb és újabb befektetőket vonz. Az Uber egyszerre testesíti meg a globalizációt és az infokommunikációban zajló forradalmat, legalábbis a külső szemlélő számára. Ellene helyi szinten harcolni hosszú távon szinte kilátástalan, ugyanis felhasználói között túlnyomó többségben vannak azok a fiatalok, akik eleve sokkal nyitottabbak a „sharing economy” (a megosztáson alapuló, közösségi gazdaság) címszava alá sorolható kezdeményezésekre, mint az idősebb korosztályok. Továbbá jellemző rájuk az elavultnak tekintett, elsősorban szabályozó jellegű törvények iránt tanúsított tiszteletlenség. Az Uber kommunikációja meglehetősen agresszív, marketing- és tárgyalási technikája pedig nagyon hatékony: a cég működését ügyfélbarátnak, számlázási rendjét átláthatónak, a sofőrök adózását hatóságilag elfogadottnak tünteti fel. Ráadásul kitűnő érzékkel használja ki elsősorban a hatóságok, másodsorban pedig – sok helyen, így itthon is – a taxisok iránti bizalmatlanságot.
Az Uber egy olyan XXI. századi vízió része, amelyben a mai fiatalok jelentős része, megkockáztatom: többsége élni szeretne, és amilyen irányba a világot terelné. Ez az igazi változás – amiről itthon meglehetősen keveset beszélünk a valódi jelentőségéhez mérten – egyik jele, és ebben rejlik a cég fő ereje, az önvezető/elektromos autóval, az Airbnb-vel, a távmunkával és még sok más, itthon szinte ismeretlen konstrukcióval, üzleti modellel együtt. És ha a fiatalok szerint ez a jövő, akkor ez is lesz a jövő. A magyar fiatalok szerint is.
Senkinek ne legyenek illúziói: világméretekben az Uber áll nyerésre, és ennek következtében könnyen előfordulhat, hogy tíz éven belül igen kevés helyen fogunk a jelenleg ismert taxikkal találkozni. Egyebek között Budapesten sem.
A szerző közgazdász
