Minden jel arra mutat, hogy a lakosság elől fontos tényeket hallgat el a százmilliós kommunikációs kampány. A sokszor sajnos pártpolitikai felhangoktól sem mentes megnyilatkozások helyett nem lenne meggyőzőbb a józan, értékekről szóló, ésszerű víziókat ütköztető vita? Mégiscsak a főváros szimbolikus, kiemelkedő jelentőségű helyszíneiről van szó, amelyeknek a kiépítése az itt élők életét és közvetlen környezetét nemzedékekre meghatározza.
A projektet ellenzők rengeteg megszólalása éveken át válasz nélkül maradt. Az olykor mégis elhangzó reakciók azonban jelentős részben a politikai szekértáborok jól ismert logikája szerint alakulnak. Érvként vetődik fel, hogy minden hasonló léptékű beruházásnál vannak viták; hogy úgysem létezik tiszta szakmaiság; hogy senki sem független. De miért gondoljuk azt, hogy mindenki „kriptokommunista”, a „bukott baloldal embere”, aki csak felemeli szavát a budai Vár átalakítása vagy a városligeti építkezések ellen? Hiszen a hagyománytisztelet a polgári értékrend fontos eleme. S miért ne lehetne nemes hagyomány az elhanyagoltan is szép kétszáz éves közpark vagy a Nemzeti Galéria a Várban, amely kiemelt magaslatról üzenhet az országnak a kultúra szimbolikus egyesítő erejéről?
És egyáltalán, hogyan lehet ilyen módon dönteni kulturális örökségünk páratlan kincseiről? Nem a nehezen kivívott demokratikus rend, a polgárokhoz illő párbeszéd lehetősége foszlik ilyenkor semmivé? Egy leegyszerűsítő és rendkívül költséges plakátkampány akarja felülírni szakmai szervezetek tiltakozását, „megdolgozni” a közvéleményt? Miért nem kapnak szakmai véleményüknek megfelelő nyilvánosságot ezek a szervezetek?
