Megint az borzolta a kedélyeket, hogy egy család tagjai vették maguknak a bátorságot, bevonultak egy budapesti iskolába, és vélt sérelmeik miatt verbálisan és fizikailag is bántalmaztak egy tanítónőt. És ami a legborzalmasabb, tették ezt úgy, hogy a pedagógus által tanított gyermekek végignézték az egész jelenetsort. Ráadásul nem talpig vasban hagyták el az iskolát az elkövetők, hanem harsányan, duzzadó önbizalommal: nekünk aztán senki sem árthat.
Ha valaki hasonló határozottsággal reagál a barbárságukra, az rögtön rasszista, aki le meri írni, hogy az ilyeneknek börtönben a helyük, az meg antidemokratikusan gondolkodik. Sajnos ezúttal a magyar bíróság is asszisztált ahhoz, hogy a pedagógusokra támadókat semmi se riassza el attól, hogy a közalkalmazottakon vezessék le felesleges energiájukat. Ugyanis a fent említett esetben csupán felfüggesztett börtönt adtak többek között annak a kigyúrt, az aranyláncától – is – meghajolt gerincű férfinak, aki nem átallott megütni egy nőt, méghozzá azt, aki a család ifjú reménységét próbálja a legfontosabb alapokra megtanítani. Ennek az ítéletnek üzenetértéke van – sajnos. Nyugodtan menj csak be az iskolába, és a gyermeked helytelen magatartását, soha meg nem írt házi feladatát, elégtelenét néhány pofonnal, esetleg hajhúzással kompenzáld. Mert maximum egy ejnye-bejnye jár érte
Most arról ne is beszéljünk, hogy míg a tantestület tagjait bátran meg lehet mutatni a felvételeken, addig a bántalmazóknak bizony ki kell takarni az arcát, mert még a végén sérülnek a személyiségi jogaik. A rosszul értelmezett liberalizmus maradványairól van szó, amikor nem lehet nevén nevezni senkit és semmit, nem lehet örök tanulságul megmutatni mindenkinek, kik azok, akik kivívták a tetteikkel, hogy ne tartozhassanak a normális emberi közösségbe. Arra azért kíváncsi lennék, mi történne, ha ugyanezek az elkövetők valamelyik politikust – vagy annak pedagógusként dolgozó házastársát – fenyítenék meg a nyilvánosság előtt. Vajon akkor is szabadon járnának-kelnének, potenciális veszélyt jelentve gyermekre, felnőttre, vagy talpig bilincsben várnák a másnapot egy cellában? Ám úgy tűnik, a nemzet napszámosaival bármit meg lehet tenni. Holott nemcsak ők, hanem a gyermekek is sérülnek ezekben az esetekben. A pedagógus akár testileg is, míg a tanítványai lelkileg. Mert mindkét félnek elképesztően nehéz ezt feldolgozni, és másnap, a következő héten úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
