Míg Európa-szerte a régi, nagy pártok hanyatlásának lehetünk szemtanúi, miközben sorra erősödnek az elitellenes, rendszerkritikus mozgalmak – Spanyolországtól kezdve Olaszországon és Ausztrián át egészen Görögországig –, addig hazánk ebben sem követi a világtrendet. Az egyetlen, kifejezetten a fennálló politikai rendszer kritikájára építő párt (Lehet Más a Politika) nem ért el átütő sikert, sőt szép lassan felmorzsolódik. A Jobbik, amely szintén a korábbi váltópárti modell meghaladását ígéri, mára beérte a szocialistákat, de messze le van maradva a kormánypártok mögött – hátrányát pedig épp antiradikális fordulattal, „néppártosodással” kívánja ledolgozni. S a kormányellenes civilek sem hoztak létre olyan mozgalmat, amely veszélyeztetné a Fidesz uralmát.
Vajon mi gátolja az elitellenes ellenzékiség megerősödését Magyarországon? Ez számos tényezővel magyarázható, de ezek közül az egyik legfontosabb – és legkülönösebb – az, hogy nálunk maga a kormányzat folytat az elitellenes pártokra jellemző politikát. Egy harmadik alkalommal, zsinórban immár hat éve kormányzó, a közigazgatási rendszert saját képére formáló, masszív gazdasági holdudvart építő politikai erő részéről ez nem kis mutatvány. Nagyobb, mint milliárdosként a leszakadó rétegek érdekeit képviselni vagy üzletemberként az üzleti körök túlhatalma ellen fellépni, amire nem egy példát láthattunk itthon és külföldön – most épp Donald Trump próbálkozik ilyesmivel.
Persze a Fidesz bizonyos értelemben mindig is elitellenes formáció volt. Minden ideológiai fordulata ellenére attól kezdve, hogy Orbán Viktor a Hősök terén a szovjet csapatok kivonulását sürgette, a párt alapvető célkitűzéseként a posztkommunista politikai és gazdasági elit leváltását jelölte meg – ezért is válhatott kis liberális alakulatból nagy támogatottságú, jobbközép néppárttá. Ezt a programot próbálta végrehajtani 1998-tól konzervatív alapokon, majd – a választási kudarcból okulva – szélesebb szavazói bázisra építve, „plebejus” párttá válva 2010-től is. S a második Orbán-kormány kétharmados felhatalmazás birtokában gyakorlatilag meg is valósította ezt az elitcserét. Ezzel a Fidesz teljesítette „történelmi küldetését”, beváltva szavazótáborát egyben tartó fő ígéretét, s közben értelemszerűen maga foglalta el a korábbi elit helyét.