Dráma fekete-fehérben

Ha tovább hömpölyög az erőszak, és a fehérek is elkezdenek fegyverkezni, tényleg faji háború lesz.

Nem volt hajlandó részt venni a már említett küldetésben, az állítólagos fehér gőg letörésében, ahogy a munkával felzárkózott és felzárkózni vágyó feketék tömegei sem. Azonban Coffey videójának több tízmillió nézője között rengetegen voltak olyanok is – főleg afroamerikaiak –, akik a zenészt lényegében a fehérek talpnyalójává kiáltották ki. A liberálisok harcukhoz pedig éppen ilyen szövetségeseket keresnek: a Black Lives Matter („számít a feketék élete”) mozgalom bosszúszomjas, szélsőséges szárnyától az erőszakos polgárjogi aktivistákig mindenkivel számolnak. A közös ellenség ellen még az afroamerikai Ku-Klux-Klan, a fekete-felsőbbrendűséget hirdető Fekete Párducok is legitim partnerek a harcban, de még a rendőrgyilkos afroamerikai szélsőségesek dühe is „megérthető” – ha már elhallgatni nem lehet, ahogy a fekete virginiai tévés gyilkos fehérgyűlöletét.

Veszélyes játékok ezek. Ahogy elszabadul az agresszió, szaporodnak a sérelmek és gyűlnek az áldozatok, úgy enyészik el a béke lehetősége. Ha tovább élezi a faji ellentéteket a sok rendőri túlkapás és a fekete rasszista ellentámadás, újra erőre kap a fehér fajgyűlölet is – az igazi fajgyűlölet, nem pedig az a pozitívdiszkrimináció-ellenes és a polkorrektséget elutasító rendpárti konzervativizmus, amelyet most lépten-nyomon annak bélyegeznek.

Európának főleg a nyugati felében a szociális válság, a munkanélküliség, a válogatás nélkül beengedett bevándorlók egy részének erőszakoskodása és a terrorizmustól való félelem hozta el a radikális jobboldal megerősödését, és egyre izmosabbak a valóban szélsőséges szervezetek is. Nem mondhatók erőszakosnak a városokat lángba borító, magukat antifasisztának valló csőcselékkel ellentétben. Csakhogy az öreg kontinensen nem árulnak gépkarabélyt a sarki boltban, és nem osztják rá úgy az engedélyeket – már amelyik amerikai államban egyáltalán kell ilyesmi –, ahogy a szórólapokat szokás az aluljáróban. Az Egyesült Államokban viszont igen.

A feketék egy része már fegyverkezik, és afroamerikai országról álmodik az Államokon belül; ha tovább eszkalálódik a helyzet, hamarosan a fehérek egy része is fegyverhez nyúl majd, és csatlakozik a saját „törzséhez”. Kitör a faji alapú polgárháború, az egymásnak feszülő milíciák katonáit pedig egykori szomszédok és barátok, sőt családtagok adják majd.

És akkor még több fiatal férfi holtteste borítja majd az amerikai utcákat. Feketéké és fehéreké – de a vérük egyformán piros lesz.