Gondoljunk csak bele: Angliának, az egyik legrégebbi demokráciának, ahol nemcsak alkotmánybíróság, de még alkotmány sincs, a legfelsőbb bíróság szerepét a Lordok Háza tölti be, a demokrácia fölött pedig több száz éves intézmények őrködnek, brüsszeli bürokraták és strasbourgi bírák akarnak diktálni. Hazánkban, ahol széles támogatottsága van a család hagyományos felfogásának, illetve a férfiak és a nők hagyományos társadalmi szerepének, EU-s intézmények megtiltják az abortusz elleni reklámot. S közben a más értékeket valló európai parlamenti pártok képviselői téves információk és hamis vádak alapján időről időre megpróbálják Magyarországot szégyenpadra ültetni. (Azt a botrányt nem is említve, ami a migránsok kötelező szétosztása jelent.)
Mivel a gazdasági-kereskedelmi integrációhoz kölcsönös érdekek fűződnek, minden olyan intézkedést el kell fogadnunk, amely a versenysemlegesség jegyében fogant, és a közös piac jobb működését segíti elő. Az ezen felüli aktivitás van kudarcra ítélve, nem a közös piaci együttműködés. A gazdasági együttműködésnek része az is, hogy a piacnyitás ellenében támogatást kapunk a kohéziós alapokból – bárhogyan is próbálják azt sokan tendenciózusan egyoldalú előnynek feltüntetni. (Aki nem lenne tisztában az „EU-s” támogatások jellegével és céljával, az gondolja végig a következőt: miért van közösségi pénz számolatlanul az egész országra kiterjedő burkolatfelújításokra, és miért nem engedte meg Brüsszel, hogy a magyar kormány a Malévot a saját pénzével kihúzza a csődből?)
