Már-már Illyés Gyulára emlékeztető stílusbravúrral használja Techet Péter a nacionalizmus szót a Magyar Nemzet július 5-i számában megjelent cikkében. Nacionalizmus van a volt Jugoszlávia mind a hét utódállamában és két autonóm tartományában, és nacionalizmus van az Európai Unió (egyelőre) 28 tagállamában, de főként azokban, ahol euroszkeptikusok vannak (hol nincsenek?). És ahol nacionalizmus van, ott szétesés van, ott háború van (vagy lesz). Jugoszlávia valóban tagállamainak nacionalizmusa miatt esett szét, de mivel Techet Péter közvetlen párhuzamot von eközött és az EU általa megjövendölt szétesése között, pontosítanunk kell a délszláv államalakulatban történteket.
Jugoszlávia tagállamaiban a békeidőkben is volt nacionalizmus, csak nem tudott érvényre jutni. Tito marsall vasmarokkal fogta össze a tagköztársaságokat, elsősorban a szerb titkosszolgálat révén, de a hadsereg és a párt is az ő kezében volt. A soha ki nem hunyt történelmi-etnikai gyűlölködést fokozta, hogy erős gazdasági újraelosztás ment végbe a fejlett Szlovénia és Horvátország terhére, az elmaradott déli köztársaságok javára. Kelet-Európa-kutatóként a 80-as évek végén a szlovén nemzetiségű Ljubo Sirctől, a Between Hitler and Tito (Hitler és Tito között) című könyv szerzőjétől hallottam először arról, hogy a dicsőséges jugoszláv partizánháború nem is annyira a németek ellen, mint inkább a szerbek, valamint a szlovénok és a horvátok között folyt. Szóval a nacionalizmus igaz ugyan, de a jugoszláv szétesés analógiája inkább az, ami Irakkal vagy Líbiával történt, és semmiképpen sem az, ami – Techet Péter feltételezése szerint – az EU-val történni fog. Jugoszlávia és az említett országok szétesésének közvetlen oka a diktatúra meggyengülése és a demokratizálódás volt.
Ugyancsak e rovatban pár nappal korábban (június 29-én) Kardos Gábor fejtett ki hasonló gondolatokat, amelyeket még a fegyveres konfliktus rettenetével is tetéz. (Ő a háború ismételgetésével hajt végre hasonló stílusbravúrt.) E két szerző szerint tehát a most megbolydult Európának a szétesés és a háború az alternatívája. Ha az Európai Uniót a nacionalizmus fogja „szétverni” (ez Techet Péter tézise), és tagjai között kitör a háború, akkor ebből arra következtethetünk, hogy eddig az internacionalizmus és az értékközösség tartotta össze. Ez nyilvánvalóan nem így van. Az európai közösség magva a közös piac, amelyet az 1992-es maastrichti szerződéssel megpróbáltak egy államközösség irányába fejleszteni. És ez az, ami nem sikerült. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági és kereskedelmi érdekek alapján lehet európai közösséget működtetni, de az ízlésre és életmódra is kiterjedő „értékközösséget” nem. Ennek pedig semmi köze a nacionalizmushoz.
