Felállt az új brit kormány

Theresa May szerint a szegények és az elesettek szavát is meg kell hallani.

Úgy tűnik, Theresa May ezzel kívánt hitelt adni „a brexit azt jelenti: brexit” kijelentésének, és megnyugtatni a párt euroszkeptikus szárnyát: kormánya nem fogja elszabotálni a kilépést. Miközben több uniós politikus is lekicsinylőn beszélt Johnsonról, London volt polgármesteréről a britek azt tartják, hogy az excentrikus külső nagyon is pallérozott elmét takar. A népmesékben is sokszor az udvari bolond fogalmazza meg a legnagyobb bölcsességeket – hiszen ő az, akit nem korlátoz az udvari „polkorrektség”.

Egy másik prominens kilépéspárti, David Davies vezetésével új „brexit” minisztérium is alakult, a szintén kilépés párti Liam Fox pedig a nemzetközi kereskedelmi tárcát kapta. Az ő feladata lesz az uniós piacot legalább részben kiváltó új szabad kereskedelmi egyezmények letárgyalása. Bár a kilépésig az Egyesült Királyság önálló szerződést nem írhat alá, semmi sem gátolja meg abban, hogy előkészítse a megállapodásokat. Ausztrália máris jelezte, kész együttműködni a szigetországgal.

Theresa May a kilépés által közvetlenül nem érintett tárcák élén is személycseréket hajtott végre, ezzel is jelezve: szakítani kíván David Cameron és kormánya politikájával. Mint mondta, olyan országot akar teremteni, ahol a szegények és az elesettek szavát is meghallják, aminek érdekében kész kormányzati úton beleavatkozni a szabad piac működésébe. Ennek fényében érdekes lesz, hogy hogyan oldja majd meg a kormány a haldokló walesi acélgyártás problémáját.

Miközben a helyzet lassan normalizálódik, a maradáspártiak morális felsőbbrendűségi érzése továbbra is lépten-nyomon tetten érhető. Jól illusztrálja ezt a tegnapi Timesban megjelent olvasói levél. „A kilépéspártiakat továbbra is intoleráns, befelé forduló nacionalistáknak tekintik, akik romba döntötték az Európai Unió befogadó és liberális eszméit. Holott épp a maradáspártiak tanúsítanak lélegzetelállító intoleranciát azzal, hogy képtelenek elismerni: egy alternatív álláspontban is lehet legalább egy fikarcnyi igazság.”

Mindez meglehetősen skizofrén helyzetet teremt. A maradáspártiak igazát ugyanis az bizonyítaná legjobban, ha az Egyesült Királyság a lehető legrosszabbul jönne ki a brexittárgyalásokból. Ehhez azonban Brüsszelben és Londonban is hazájuk érdekei ellen kellene lobbizniuk. És ugyan ki látott már ilyet?