A munkaerőhiány egyik legfőbb oka a kivándorlás. Az IMF napokban publikált jelentéséből kiderül, hogy a kelet-európai országokat az elmúlt években húszmillió munkavállaló, a lakosság öt százaléka hagyta el magasabb fizetés reményében. A valutaalap szakemberei arra figyelmeztetnek, hogy a keleti országok soha nem fognak felzárkózni a nyugatiakhoz, ha az adófizetők pénzén kitanított munkavállalóik jelentős része Németország vagy Nagy-Britannia GDP-jét gyarapítja.
Ne ringassuk magunkat illúziókba: akkora lemaradásunk van a bérek tekintetében, hogy azt nem lehet rövid távon áthidalni. De ez esetben a kis lépések politikája sem célravezető. Igaz ugyan, hogy a hazai bérek az utóbbi időben emelkedtek, csakhogy Magyarországon a fizetések nemcsak Ausztriához, hanem Szlovákiához vagy Csehországhoz képest is alacsonyak. Az IMF adatai szerint a magyar átlagfizetés – a lengyelhez hasonlóan – az uniós átlagbér 65 százaléka, míg a szlovák a 75, a cseh pedig több mint a 80 százalékát teszi ki.
Ebből következik, hogy a kormánynak többé nem kell alacsonyan tartania a béreket csak azért, hogy Szlovákia helyett nálunk építse fel összeszerelő üzemét valamelyik kóbor multi. Ma már nem azért nehéz hazánkba csalogatni őket, mert drágán dolgoznak a munkavállalóink, hanem azért, mert nincs, aki odaálljon a szalag mellé. És ha továbbra sem történnek komoly ösztönző lépések, nem is lesz több munkaerő. Hacsak a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és a gyáriparosok által emlegetett több tízezer „kulturálisan beilleszthető” munkavállaló ki nem húzza a gazdaságot a csávából.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!